A 2001-es játéktermi megjelenése óta megannyi programban szerepelt AiAi, a kis vidám maki, valamint kompániája. Leginkább a Nintendo masináin találkozhattunk a szériával, de egy-egy program eljutott más platformokra is. Jómagam a PlayStation Vitá-s adaptációval nyomultam annak idején (utána csak a Yakuza szoftverek UFO catcher markolójából gyűjtögettem a Monkey Ball-os plüssfigurákat). Egy végtelenül egyszerű, de ugyanennyire nehéz videojáték-sorozatról beszélünk, ahol a pályákat döntögetve kell a kapszulákban futó karaktereket a célba juttatni. A Banana Mania alcímmel felvértezett huszadik évfordulós kiadás a Super Monkey Ball, Super Monkey Ball 2 és Super Monkey Ball Deluxe címekből mazsoláz, így több mint 300 pályán keresztül duhajkodhatunk.

A felsorolt játékok 2001-2005 között jelentek meg az éppen aktuális konzolokra (GameCube, PS2 és az eredeti Xbox), így a grafikához kellően hozzányúltak. Magas felbontásúra húztak benne mindent, eltűntek a kor recéi, így egy jól futó, szépen kinéző árkád élményt varázsoltak az asztalra. A zenék maradtak a régi fülbemászó slágerek, amikkel most sincsen gond.
Mint azt írtam, nem egy komplex stuff a Super Monkey Ball, hiszen alig használ pár gombot. Fix szinteken gurulhatunk, a terepet döntögetve pedig vakarcsunk lehetőleg a kívánt irányba szaladva száguld egyre gyorsabban a kijelölt kapu felé. Így a lassítás és a kanyarodás gyakorlást igényel, mint ahogy az is, hogy mikor és hol ugrassunk kedvenceinkkel a rámpákon. Az utat banánok jelölik, amiket a jobb eredmény reményében gyűjtögethetünk is. A pályákat teljesíthetjük időre vagy leesés nélkül igény szerint, ezek után pontokat és medálokat kapunk. Több száz ilyen dolog van, így fel kell kötnie a gatyát annak, aki mindent ki szeretne húzni a cuccból.

A kampányt végigjátszva rengeteg szereplőt és ruhaneműt vásárolhatunk a boltból, így olyan SEGA legendákkal futkározhatunk, mint a Jet Set Radió-s Beat, Sonic és Tails vagy Kiryu a Yakuzából. DLC-figurákat is behúzhatunk, így akár Hello Kittyvel vagy a Persona 5 Morganájával is masírozhatunk.
Maga a játékmenet folyamatosan nehezedik az egyre őrültebb pályák és platformelemek által. Nagyon gyorsan túl jutunk a kezdeti „beetetős” gurulj el szimplán a célig részeken. Kapcsolók, csapdák, mozgó elemek fogják borzolni idegszálainkat, de a főellenségeket se sorolnám az egyszerűbbek közé. Főleg a kamera lesz a legnagyobb nemezisünk, amit a bossok közben nem is lehet forgatni. A történet vége után ott vannak még a mini játékok, de ezek fölött nagyon eljárt az idő, sokáig nem fognak senkit lekötni. Így igazából innentől a kihívást kereső játékosok maradnak meg, akiknek tömve van a lemez tonnányi feladattal. Aki szereti az ilyet, annak Kánaán.

Ha szeretted a Super Monkey Ball szériát, és nem riadsz meg a nehézségektől, ajánlom kipróbálásra a Banana Maniát is. Ellenkező esetben óvatosan közelíts hozzá, mert hamar felidegesítheted magad rajta.