Model Builder teszt – Makettezés ragacs nélkül

A makettezés, vagyis különféle járművek, esetleg épületek vagy akár karakterek méretarányosan lekicsinyített másának megépítése és kézzel kifestése sok-sok évtizedes múltra tekint vissza. Tipikusan olyan hobbiról van szó, amely a modellvasutazás és a terepasztalépítés mellett egy icipicit minden férfi szívében ott él. Legfeljebb nem annyira erős a késztetés, hogy észrevegyük, foglalkozzunk vele és kielégítsük. De van egy sajátos vonzereje annak, hogy néhány centis vagy akár milliméteres műanyagdarabkákat vágunk ki egy keretből, majd egy útmutató mentén azokat egymáshoz illesztjük, és pici ragasztóval örökre össze is kötjük. Az órákat, de akár napokat is igénybe vevő művelet végén pedig ott van a semmihez sem hasonlítható érzés: alkottam valamit. Valamit, ami az én kezem nyomát viseli és most kitehetem a vitrinbe, hogy bármikor gyönyörködjek benne.

Bevallom, én magam sosem maketteztem komolyan, csupán gyerekkoromban kaptam egy-két egyszerűbb makettet, amelyeket akkor még inkább csak játéknak fogtam fel. De én is azok közé tartozom, akiket az átlagnál egy picit jobban vonz a téma, mindig megállok a kirakatok előtt, és hagyom, hogy átfusson rajtam a vágyakozás, hogy vegyek egy repülő, tank, hajó vagy akármi egyéb makettet és belevágjak. Erre egyszer biztosan sor fog kerülni, addig viszont itt a Model Builder, amely a ragasztóval való pepecselés és a mindenemet összefestékezős kézi kifestés macerája nélkül hozza el ezt a világot.

A Moonlit stúdió is meglovagolja a manapság oly divatos szimulátorhullámot, amit leginkább a PlayWay indított útjára. De talán egy picit az ottani átlagnál részletesebb játékról van szó (vagy legalábbis a Car Mechanic Simulator szintjéhez mérhetőről). A játéknak története is van, amely apránként végigvezet minket az egyre összetettebb feladatokon. Eszerint Stan nevű nagyapánk, aki elismert és sokat foglalkoztatott makettépítő volt, nemrég hunyt el. Ránk hagyta a pincéjét, ahol ő maga is sokáig alkotott, és egy levélben arra buzdít minket, hogy vigyük tovább az örökségét, mert tudja, hogy bennünk is ugyanaz a szenvedély és tehetség lakozik, ami őt is hajtotta. A pince elég pici, csupán az egyik sarokban találunk egy munkaasztalt, mellette két vitrinnel, egy fotósarokkal és rengeteg lommal. Ez lesz a teljes játékterünk, ahol az asztalon álló laptopon keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Eleinte elég szűkösek a lehetőségeink, de a játék ügyesen adagolja az újdonságokat minden téren. Idővel például egy ingatlanos weboldal is elérhető lesz, ahol egy új, nagyobb és modernebb környezetet kínáló lakásba is átköltözhetünk.

Ami a játékmenetet illeti, ennek gerincét döbbenetes módon a makettezés adja. Az első egy-két roppant egyszerű makettünk egyértelműen oktató célokat szolgál. Egy Spitfire néhány daraból álló makettjén tanulhatjuk meg a kivágás és az összeillesztés menetét, majd egy törpfigurán a festés alapjait is elsajátíthatjuk. Ezeket mindjárt ki is tehetjük a vitrinünkbe, ahogy azt a posztapokaliptikus autót is, amely az első picit is összetettebb munkánk lesz.

Az új megbízásokat e-mailek formájában a laptopon vállalhatjuk el. Megkeresnek minket ajándékötletekkel, régi makettek újrafestésével, de vannak versenyek is, amelyeken indulhatunk. A sztorit a nagyapánk egyik volt munkatársával való levelezés viszi előre, aki időnként előás egy-egy ikonikus darabot az öreg munkái közül. Ezeket nekünk is újra el kell készítenünk. Van köztük sárkányfigura, szamurájálarc, futurisztikus pisztoly és hasonlók. Eleinte elég kevés makettet vásárolhatunk, de ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy nyílnak meg újabb és újabb lehetőségek. Ugyanez érvényes a szerszámainkra és a festékekre is.

Maga a makettezés két fő elemre épül. Miután szikével (vagy később csipesszel) kivágtuk az alkatrészeket a keretükből, egy összeszerelési útmutatót követve apránként összeillesztjük a darabokat. Olykor az útmutató a festéshez is ad tippeket, máskor ez teljesen kimarad, és kizárólag a mi fantáziánkra van bízva. Az alkatrészeket bárhogy forgathatjuk a térben, amire szükség is van, mert nem lehet akárhogy egymáshoz illeszteni a darabokat. Viszont ez a forgatás, bár elég sok opció van rá, egy picit körülményes, főleg akkor, ha nagyon közelről kellene látni egy-egy részletet az aprólékos munka miatt. Ez kifejezetten a festésnél szempont, az összeszerelés roppant könnyen megy.

Viszont a festés, na az tud gondokat okozni. Az alapok itt is elég egyszerűek, mivel van olyan lehetőség, hogy az alkatrészeket akár egyben, akár azon belül is területekre bontva egy kattintással színezzük. De vannak olyan eszközeink, amelyekkel az apró részleteket lehet lefesteni vagy kiemelni: festékszóró, ecsetek és hasonlók. Ezek használata már sokkal körülményesebb. Ha valaki nem elég türelmes vagy nem elég jó a kézügyessége, akkor nagyon csúnyán el lehet rontani a festést. Pláne, hogy a rendszer is hajlamos nem egészen azt csinálni, amit mi szeretnénk. Ilyenkor jön jól a maszkolás (amit csak később tudunk megvenni), de ezek felhelyezését is sokáig kell próbálgatni, mire kitapasztalja az ember.

Ezeket a körülményes megoldásokat leszámítva a Model Builder bizony meglepően addiktív játék. Az ember észre sem veszi és máris két-három órája pepecsel a tengeralattjárón vagy a futurisztikus roboton. Mindeközben kellemes jazz zene szól, bár tény, hogy a lista nem túl hosszú, hamar ismétlődni kezdenek a dallamok. Sajnos afelett már nehezebb szemet hunyni, hogy a játék meglehetősen instabil. A grafikai beállítások módosításakor képes perceket tölteni, első indításkor az első percekben még akadozik a kép (mire mindent betölt), plusz előfordul, hogy a már kész, kiállított makettek festése is csak később tölt be. Belefutottam olyan hibába is, ami miatt egy makettet teljesen a legelejéről újra kellett kezdeni, ami elég bosszantó volt. A fejlesztők mentségére szóljon, hogy szinte naponta jönnek a frissítések, amelyek fokozatosan gyomlálják ki ezeket a hibákat, tehát pár héten vagy hónapon belül elvileg már sokkal stabilabbnak kell lennie a játéknak.

Aki szereti a makettezést, annak a Model Builder kötelező vétel. Azoknak is bátran merem ajánlani, akik két vad akció között valami kellemesebb és békésebb kikapcsolódásra vágynak. Viszont nem olyan játékról van szó, amit az ember csak úgy tíz percekre elindít, bár az is igaz, hogy ennyi idő alatt is ki lehet pingálni egy pajzsot vagy össze lehet állítani egy vadászrepülő pilótafülkéjét. De a Model Builder olyan, mint a Dűne film. Igazán csak akkor élvezi az ember, ha órákra elmélyülhet benne. Ha feldarabolja és csak perceket szán rá, akkor messze nem adja át azt az élményt. Vannak még hibái, amiken csiszolhatnak a készítők, ugyanakkor óriási potenciál van benne a későbbi DLC-khez is. Hiszen csak a makettek számát is a végtelenségig lehet növelni, de hozzá lehet adni további színeket, effekteket, matricákat és eszközöket is. Bővíteni lehet a fotózáshoz használt háttereket is, plusz további helyiségekkel is lehetne gyarapítani a játékot. Szóval akár évekig is kínálhat újdonságot a játék, ha a készítők is úgy gondolják. És remélem, hogy úgy gondolják.