Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Nagyjából másfél hónappal ezelőtt már írtam egy elég hosszú és átfogó cikket az akkor korai hozzáférésben elstartolt KOREA. IL-2 Seriesről. Azért tudott hosszú és átfogó lenni az az írás, mert már akkor látszódott, hogy a KOREA technikailag készen van, és nem fog kelleni éveket várni arra, hogy valamikor belekerüljenek azok a játékmódok, amiket megígértek. Sőt, már a korai hozzáférés megjelenésének idején tudható volt, hogy a teljes verzió augusztus 4-én érkezik. Így is lett.
A fejlesztők nem fukarkodtak az ígéretekkel: a végleges kiadásra komplett parancsnoki karriert, egyéni kampányt és alapos oktatóküldetéseket lengettek be. Nos, a csapat állta a szavát, eljött hát az idő, hogy megnézzük, mit tud a koreai égbolt most, hogy lekerült a „készülőben” tábla a virtuális hangár ajtajáról.
Kezdjük a számomra legizgalmasabbal, a parancsnoki karrier (Commander Career) játékmóddal. Ez gyakorlatilag egy elképesztően dinamikus kampányként működik, amely végigvezeti a játékost a koreai háború eseményein a kezdetektől egészen a lezárásig. Bár a történelmi kronológiát követi, szó sincs arról, hogy csupán kőbe vésett, megtörtént eseményeket kellene teljesítenünk. A fordulópontot jelentő történések közötti időszakban teljesen szabad kezet kapunk: annyi és olyan jellegű bevetést szervezünk a századunknak, amennyit a stratégiai helyzet és a saját kedvünk megkíván. A bevetések alapvetően négy fő típus köré épülnek: ellenséges bombázókötelékek elfogása, légtérvédelmi járőrszolgálat, szárazföldi alakulatok és logisztikai vonalak elleni csapásmérés, valamint a kíméletlen, tiszta légiharc.
Az egyik legnagyobb erénye ennek a módnak, hogy nem kényszerít minket egyetlen oldal szemszögébe. A fejlesztők gondoskodtak róla, hogy a konfliktus minden szereplőjét kipróbálhassuk, hiszen párhuzamosan több különálló hadjáratot is futtathatunk az amerikai, a szovjet, az észak-koreai és a kínai erők kötelékében.
A parancsnoki tisztség ráadásul szokatlan, mégis kifejezetten érett szemléletváltást hoz a sorozatba: nem kell minden egyes felszállásnál személyesen a pilótafülkében ülnünk. Vezetőként a földön maradva is irányíthatjuk a szálakat, ráhagyva a rutinbevetéseket a bajtársainkra. Ebben a szerepkörben a feladataink egy része ugyanis a színfalak mögött, a térképasztal felett zajlik. A század vezetése komplett logisztikai és állománykezelési feladat: a pilóták beosztása, pihentetése és pótlása, az üzemanyag-tartalékok, a lőszerkészletek és a cseregépek lekérése, feltöltése.
A parancsnoki karrier játékmód mellett az augusztusi végleges verzióval vált elérhetővé a fókuszáltabb, klasszikus kampány. Ez, a főmenüben is külön elérhető egyéni kampány ugyanis egészen másfajta élményt kínál, mint a parancsnoki asztal feletti logisztikázás. Itt nem a teljes század térképét böngésszük, hanem egyetlen amerikai pilóta bőrébe bújva élhetjük át a koreai háború légicsatáinak evolúcióját.
A történetív ráadásul mesteri áthidalást képez a sorozat múltja és jelene között. A bevetéseket még a jól ismert, dugattyús motoros F-51 Mustang botkormánya mögött kezdjük meg, ami tökéletes átmenetet biztosít a veterán IL-2-rajongóknak. Akik a korábbi, kizárólag második világháborús légcsavaros gépekre épülő epizódokból érkeznek, azoknak ez a szakasz ismerős terepet és biztos kapaszkodót nyújt. A dugattyúk dohogását azonban fokozatosan felváltja a sugárhajtóművek sikítása: ahogy haladunk előre a konfliktus idővonalán, úgy ülünk át a korszak legmodernebb, jet-korszakot elhozó gépmadaraiba.
A Commander Career és a klasszikus kampány jelenléte olyan átfogó és tartalmas egyszemélyes játékélményt nyújt, amire ritkán látni példát a modern szimulátorok piacán. A KOREA. IL-2 Series ezzel a felállással végérvényesen bebizonyítja, hogy nem csupán a többjátékos arénák kíméletlen csatáiban képes helytállni. Azok a virtuális pilóták is hosszú időre maradéktalanul megtalálják benne a számításaikat, akiket a multi egyáltalán nem vonz.
És ha már többjátékos mód: a korai hozzáférés alatt ez még meglehetősen elhagyatott volt, a végleges kiadás megjelenésével viszont végre megérkeztek a játékosok a szerverekre, még ha egyelőre nem is kell óriási tolongásra számítani. A menüben felbukkanó nagyjából tíz-tizenkét dedikált szerver közül jelenleg kettő-három örvend folyamatos, népesebb pilótatábornak, ahol tíznél több gép hasítja egyszerre a levegőt, míg a többi szoba inkább tartalékként várakozik. Ez azonban egyáltalán nem meglepő: a hardcore szimulátoros réteg eleve szűk, egy frissen megjelent címnél pedig idő kell, mire a közösség teljes gőzzel belakja a virtuális égboltot.
Az élmény kifejezetten olajozott és átlátható. Csatlakozás után azonnal dönthetünk, hogy az északi vagy a déli koalíció oldalán szeretnénk szerencsét próbálni. A felszállás előtt a játék alapos tájékoztatást nyújt: részletes térképet és pontos helyzetjelentést kapunk a frontvonal pillanatnyi állásáról, valamint az aktuális stratégiai feladatokról, így senki sem kényszerül arra, hogy vakon repüljön a sűrűjébe.
A technikai megvalósítás csillagos ötös. A hálózati kód kifejezetten stabil, a betöltési idők rövidek – a játék ráadásul automatikusan letölti a küldetéshez szükséges hiányzó fájlokat –, a motor pedig még 80 fős ütközetek során sem bicsaklik meg.
Ami pedig a legfontosabb: a többjátékos csaták messze túlmutatnak az öncélú, kaotikus légiharcokon. A népszerű szervereken zajló ütközetek összetett műveletek: a légtér biztosítása és az ellenséges vadászok kordában tartása mellett kulcsfontosságú szerep jut a földi célpontok – harckocsik, utánpótlás-konvojok és stratégiai állások – szisztematikus pusztításának is. A győzelemhez tehát nem elég a jó céllövőkészség, elengedhetetlen a csapatmunka és a taktikai fegyelem.
Ahogy azt már a korai hozzáférést elemző cikkemben is kiemeltem: az IL-2-széria mindig is közelebb állt a feszültségtől izzó és moziélményszerű légiharcokhoz, mint a száraz műszerolvasáshoz. Ebben az atmoszférateremtésben továbbra is kulcsszerep jut a remek zenének, amely a kiélezett szituációkban kifejezetten hollywoodi felhangot ad az eseményeknek. Ami viszont picit ront az összképen, az a rádióforgalmazás. A pilóták hangjában sajnos egyáltalán nem érezhető a harcokkal járó emelkedett adrenalinszint vagy az izgalom: a bejelentkezések és a parancsok (főleg az egyjátékos módokban) meglehetősen sematikusak, egysíkúak és néha úgy tűnik, mintha egyetlen ember szolgáltatná a teljes század hangját.
További szőrszálhasogatás, hogy az oktatóküldetések terén azért nem rózsás a helyzet. Igaz, mostanra minden repülhető gép megkapta a maga négy-négy gyakorló bevetését vagy edzőfeladatát, de interaktív, kézen fogós repülőiskola nincs és nem is valószínű, hogy lesz.
Ezek viszont valóban olyan apróságok az összképhez képest, amelyekkel könnyedén együtt lehet élni. A KOREA. IL-2 Series már most rendelkezik annyi tartalommal, hogy hosszú hónapokra lekösse a rajongókat. A fejlesztő 1C Game Studios pedig rendszerint extra tartalmakkal, DLC-kkel gondoskodik arról, hogy a hosszú hónapokból évek legyenek.
