Klonoa karakterével még egy PlayStation 2-es demólemezen ismerkedtem meg, de a teljes verzió valahogy mindig elkerült. Egy elég jól felismerhető, aranyos figurát sikerült a Namcónak megalkotnia, ami érthetetlen módon nem vált a cég kabalafigurájává az évtizedek alatt. Eltekintve attól, hogy a névről egy nemibetegségre asszociálhatunk, egy szerethető kis platformerként élt sokak szívében. Próbálkozás volt a széria feltámasztására egy remake képében még Wii-re, de ennek már 15 esztendeje. Végül a nagy felújítási hullám utolérte a vagány nyuszicicát is, egy két címet magába foglaló gyűjteményes kiadásban.
A Klonoa Phantasy Reverie Series a PS és PS2-es fő epizódokat, azaz a Door to Phantomile-t és a Lunatea’s Veilt tartalmazza. Mind a ’97-es, mind a 2001-es játékot nagyon szépen felújították. Az eredeti dalokat is meghagyták, valamint a halandzsa szinkron is maradt, ami remekül működik a mai napig (sokat el is tanultam a tesztelés alatt Klonoa szótárából ;-) ).
Bekerült a stuffba egy könnyített nehézségi szint, ahol végtelen folytatási lehetőséget, kétszerannyi életerőpontot és hosszabb távolsági támadást kapunk. Valamint második epizódban régen megtalálható „Nintendo co-op” is bekerült az elsőbe (a második játékos apu öléből egy gombot nyomkodhat néha, amitől a hős nagyobbat ugorhat, egyfajta rásegítés gyanánt).
Minden átvezető áttekerhető immáron, de jó is ez, mert a szövegek amúgy sem annyira érdekesek. Megjegyzem, véresen komolyan veszi magát a program, de a körítés viszont japán cukiskodás. Ez a kettősség jellemzi végig a játékokat. A lények, amelyeket Klonoa magához húzhat a varázsgyűrűjével, szinte mind puffancs állatkák, de a kinézetük nagyon középszerű. Egyedül hősünk van kidolgozva rendesen, és így nagyon elüt az álomvilágoktól. Mondjuk ez már régen is így volt, akkor is egy megosztó cím volt a gamertársadalom körében.
Nem változott a játékmenet, ami maradt 2,5D-s ugrabugra. Az említett lényeket magunkhoz húzva lövedékként vagy ugratóként hasznosíthatjuk. A pályák kellemesek és rövidek, maga a két cím se hosszabb 8 óránál közepes fokozaton, mindent összegyűjtve. Így egy picit azért felszisszentem, amikor megláttam a 16 jóezer forintos árcímkéjét.
Lekötött a cucc, teljesen játszható mind a két epizód még a modern kor igényeivel szemben is – igazán megnéznék egy újragondolt, valódi harmadik részt ebből. Méltatlanul elfeledett platformerként jellemeztem, ami féligazság. A Klonoa most is ugyanolyan megosztó alkotás, mint régen volt. Örültem, hogy bepótolhattam. Ha kedvet kapnátok hozzá, ajánlom az ingyenes demóverziót belőle.
