25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Steelrising teszt – Barokkpunk, avagy francia forradalom gyilkos robotokkal

A Spiders csapata kipróbálta magát a soulslike mezőnyben, az eredmény alapján pedig nincs okunk panaszra.

Írta: Zoo_Lee

A francia Spiders fejlesztőcsapatának története eddig akár követendő minta is lehetne feltörekvő játékfejlesztők számára. A közepesen ismert eurojunk-gyárból néhány év alatt váltak a „szegény ember BioWare-évé” (a titulust pozitív értelemben véve), aktuális játékukkal, a Steelrisinggal pedig úgy fest, ismét szintet léptek. Bár első ránézésre úgy tűnhet, csupán egy újabb soulslike-ról van szó, a teljes igazság több ennél: a Steelrising ugyanis nemcsak az idei év egyik legjobb soulslike-ja, de megkockáztatom, a FromSoftware játékait leszámítva a műfaj egyik legsikeresebb jelenése az utóbbi évekből.

Steelrising teszt – Barokkpunk, avagy francia forradalom gyilkos robotokkal

A Steelrising a francia forradalom idején játszódik egy igen erős csavarral: egy Vaucanson nevű mérnöknek köszönhetően XVI. Lajos udvartartása évekkel a forradalom kitörése előtt megkezdte a gépiesítést, humanoid automaták építését, amelyek képessé váltak a legkülönbözőbb feladatok ellátására. Amikor aztán Lajos udvari Raszputyinját, Cagliostro grófot megbízta Vaucanson támogatásával, ez a fejlődési folyamat rejtélyes módon elképesztő sebességre kapcsolt. A műhelyekből olyan már-már rémisztően fejlett automaták kezdtek érkezni, amelyeknek már nem volt szükségük felhúzásra sem, le tudták váltani a bányászokat, a favágókat, a hírnököket, a zenészeket, majd később fokozatosan a fegyveres erőket is.

A gépiesítés azonban drága mulatság volt, és miután Lajos kincstárának egy részét az amerikai függetlenségi háborúba is befektette, olyan éhínség és nyomor söpört végig az országon, amely még túlszárnyalta a valós helyzetet is. A történelem így követte volna az ismert medret a rendi gyűlés összehívásával, majd idő előtti feloszlatásával és a júliusi lázadással. Csak épp a felbőszült tömeget nem a még királypárti katonák és a külföldi zsoldosok fogadták, hanem a „Masinás Zsarnok” ágyúkból, kardokból, lángszórókból és villámhárítókból összefércelt, megállíthatatlan serege, amelyek órák alatt lemészárolták a felbőszült hazafiakat.

Hősünk Aegis, Cagliostro és Vaucanson mesterműve, egy beszédre képes, minimális önakarattal is rendelkező automata, aki Mária Antónia testőreként szolgál a párizsi vérfürdő ideje alatt. A város felőli lángokat látva a királynő menedékéből három feladattal bízza meg Aegist: keresse meg Vaucansont és derítse ki mi történt a fővárosban, tudja meg, mi történt a Dauphennel, Antónia tisztázatlan körülmények között elhunyt fiával, és állítsa meg a megtébolyodott királyt.

Steelrising teszt – Barokkpunk, avagy francia forradalom gyilkos robotokkal

Útja során Aegis nemcsak az automaták működése mögötti borzalmas, természetfeletti titkokról szerez tudomást, de találkozik a forradalom számos ikonikus alakjával is, akik segítségével lehetőséget kap arra, hogy vagy egy, az eredeti eseménysornál lényegesen enyhébb hatalomátvételt készítsen elő a gépsereg leverése után, vagy elérheti, hogy küldetése végeztével a forradalom ugyanúgy folytatódjon, ahogy az eredetileg történt volna.

A játékmenet a soulslike szabályokat követi, kizárólag egyjátékos opcióval, multis lehetőségek nélkül. Különbség mindössze annyi, hogy Aegist négy modulslot révén elláthatjuk passzív skillekkel és perkekkel is, és a műfajhoz képest sokkal több offenzív, defenzív és gyógyító tárgyat halmozhatunk fel. Illetve egy erős metroidvania vonalnak hála a történet megadott pontjain, főellenfelek leverése után hősünk újabb képességekre is szert tehet, amelyek segítségével korábban elérhetetlen útvonalakat is megnyithat.

A harcok során számtalan, a valódi fegyvereket érdekes, egyedi képességekkel és mechanikákkal bővítő mordályra tehetünk szert, amelyek lehetővé teszik, hogy akár egy robusztus, lassú, de nehéz fegyvereket használó automatát használjunk, vagy egy gyors, akrobatikus, fémlegyezőkkel és karmokkal kaszaboló Aegist.

Steelrising teszt – Barokkpunk, avagy francia forradalom gyilkos robotokkal

A játék a fő- és mellékküldetésekkel együtt durván bő húsz órát ölel fel, hangulata, története, stílusa pedig egész egyszerűen szenzációs. Megkockáztatnám, hogy a Steelrising az egyik legaddiktívabb, legstílusosabb és legjobb soulslike, amely nem a FromSoftware berkeiben készült, és a Spiders eddigi legjobb játéka. A fejlesztők még arra is gondoltak, hogy ha valaki nem annyira tud megbarátkozni a stílussal, az a játék kezdete előtt egy rakás könnyítési lehetőséget is aktiválhat, kezdve az ellenfelek sebzésének redukálásától az elhalálozáskor addig összegyűjtött valuta (anima) eldobásának kikapcsolásáig.

Ám a játék végéhez közeledve sajnos előbukott pár kellemetlen probléma is. A legszembetűnőbb ezek közül a játék nehézségének fokozatos csökkenése, durván a teljes játékidő felétől. Ezen a ponton túl a játék már csak a titáni főellenfelek tekintetében mutatott fel újdonságot, minden más ellenfél a már látott variációk továbbfejlesztése volt, több életerővel, durvább sebzéssel, esetleg más típusú elementális támadással, de már ismert mozdulatokkal és viselkedéssel. Az erősödésük ráadásul nem állt szinkronban Aegis fejlődésével. A mellékküldetések teljesítésén túl egyáltalán nem farmoltam, mégis, mire a játék végére értem, 40+-os szinten álltam, minden fegyveremet a maximális szintre toltam, a moduljaim mind kettes-hármas szintűek voltak, az inventorym pedig tele volt különböző gránátokkal, legalább száz lassabb, folyamatos regenerációt engedélyező gyógyító löttyel.

Olyan gyorsan és könnyedén végeztem az utolsó főellenféllel, hogy szinte vártam még egy vagy két nagyszabású csatát a stáblista előtt. Ennek oka pedig nem az volt, hogy annyira kiváló soulslike játékos lennék, egész egyszerűen csak annyira túl voltam már fejlesztve, hogy amíg egy picit is odafigyeltem a tanult játékmechanikákra, az automatáknak már esélyük sem volt ellenem. Nem úgy a meglehetősen indokolatlan ugrálós, platformozós feladványoknak, amelyek nagyon nem álltak jól a játéknak, és legalább bő fél órával növelhették a teljes játékidőt.

Steelrising teszt – Barokkpunk, avagy francia forradalom gyilkos robotokkal

A másik probléma a játék narratívájában a döntések és következmények rendszere. A Steelrising sajnos követi azt a már a Dying Light 2-ben is problémás motívumot, hogy számos esetben nem egyértelmű, konkrét döntések elé állít, hanem valamikor valamilyen korábbi tetted következményeivel szembesít. Egy mellékküldetésláncon például csak az achievement árulta el, hogy ha a két részfeladatot más sorrendben végzem el, akkor azzal az adott szereplő halálát okozhattam volna.

De hasonló a helyzet a titánokhoz láncolt karakterek kiszabadításával is, amihez minden esetben három-három, az odavezető úton elhelyezett mementó összegyűjtése szükséges, ezeket pedig a fejlesztők néha olyan szinten elrejtették, hogy egy ponton plusz fél órát töltöttem el csak ezzel a keresgetéssel. A játék végén pedig pont az utolsó karaktert nem sikerült így megmenteni, mivel nem tudtam, hogy a főellenfél leküzdése után egyből a befejezés és a stáblista fog elindulni.

Ezek összességében nem vontak le sokat a játék élvezeti értékéből, azonban a teljes összképen legalább egy fokkal rontottak, mire a játék végére értem. A PC-s változat esetében fontos még kiemelni, hogy a játék bár szép-szép, a VRAM-igényét kissé indokolatlannak éreztem, és bár kínál AMD FSR 1.0-át, illetve NVIDIA DLSS-t, előbbi esetében elég gyakran tapasztaltam a karakterek haján, esetleg egy-egy modell, textúra betöltési sebességén a felskálázási technológiákat ért kritikákat.

Ettől függetlenül a Steelrising valószínűleg rajta lesz az idei évem legjobb játékainak listáján, a soulslike stílus rajongónak pedig erősen ajánlott. Legfeljebb a készítők még adhatnának majd hozzá egy New Game+ módot, komolyabb kihívással.

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Zseniális hangulat, stílus, érdekes, jól eltalált történet
  • Számos könnyítési opció kezdők számára
  • Remek pályadesign és főellenfelek
  • Jól kidolgozott fő- és mellékküldetések
Negatívumok
  • A játékidő felétől a kihívás szintje meglehetősen gyorsan csökken
  • Néhány indokolatlan, átgondolatlan platformozós szegmens
  • A grafikai opciókon lehetett volna még kicsit hangolni
  • Egyértelműbbé tehették volna egyes mellékküldetések, döntések következményeit

További képek

  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising
  • Steelrising

Steelrising

Platform:

Fejlesztő: Spiders

Kiadó: NACON

Forgalmazó: magnew

Megjelenés: 2022. szeptember 22.

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!