Az eredeti PlayStation kiváló szoftvereket termelt ki pályafutása során. Az egyik ilyen érdekes platformer a Pac-Man World volt, amelyben a népszerű figurát irányíthattuk 3D-s környezetben. 1999. nem most volt, mint ahogy hasonló játékból is igen kevés érkezett azóta a Namco nem hivatalos kabalafigurájáról. Azt mondják, hogy az első mindig emlékezetes marad, lássuk, miként fest immáron az 5. generációs PS masinán egy rég elfeledett klasszikus!

A Pac-Man World a maga idejében sem volt egy vállalhatatlan képi világú alkotás, mondhatni egész jól öregedett. Olyan szintű ráncfelvarrást tehát ne várjunk a Re-Pactől, mint a Crash vagy Spyro esetében volt. Picit sterilen, de pixelmentesen és folyamatos képfrissítéssel élvezhetjük Pac-Man családmegmentő kalandját. Animációk terén történtek cserék, így például gömbőcünk nem vigyorog folyton a torkát villogtatva, hanem jobban áll neki a csodálkozó arckifejezés.
Frissítve lett a felvehető gyümölcsök fizimiskája, a HUD is letisztultabb, valamint a sztori is kapott új átvezetőket (a főellenség többször feltűnik és kelti életre a pályavégi nagyobb boss lényeket). Bekapcsolható egy könnyű nehézség, ami által Pac-Man képes taposni a levegőt, így az ugrálós részeket simábban lehozhatjuk.

Maga a program eléggé élvezetes és leköti az embert, van elég felfedeznivaló egy-egy szinten, a labirintusos extra pályák is faszán fel lettek újítva. Hat nagyobb „világ” várja, hogy a 3-4 kisebb területét bejárjuk, majd a családtagokat kiszabadítsuk onnan. A tematikák jók, nem kötelező sorba sem haladni, a game első felében nagyobb szabadságot kapunk.
Tetszettek a víz alatti szegmensek is, talán ez volt a PS1-es stuff azon része, ami rosszabbul öregedett, de most klafán fest. A feladványok nem túl nehezek, szellemeket falni óriás gombóccá változva még ma is remek móka. A környezetet is csinosították, tereptárgyakat adtak hozzá, szóval látványosabb is lett a világ.

A régi játékban elég limitált volt a mozgásrepertoár, konkrétan kimerült a sima és seggugrás, valamint egy nekiiramodós gurulásban. Ehhez most kapunk egy távolsági fegyvert, ami a felvett dot pontok hajigálásában ölt testet. Használható, de nem egy nagy újítás, kiváltja a pontos dobbantásokat, amiket a ránk támadó lények kobakjára mérnénk. A zenéket feljavították, de nem feltétlen remixelték újra. Tisztán szólnak és hangulatosak, mint régen.
Még az eredeti játéktermi Pac-Man is feloldható a cuccon belül. Ha régen kimaradt, akkor remek választás lehet a stílus kedvelőinek, de nosztalgiázásra is kiváló. Erre a programra, ha tehetném, simán megadnám a négy cseresznyét.