A sci-fi tipikusan olyan műfaj, amely hajlamos nagyon rosszul öregedni. Ami néhány évtizeddel ezelőtt még futurisztikusnak volt kikiáltva, arra többnyire manapság már csak mosolygunk. Mint például az Alien filmek, amelyek a távoli jövőben játszódnak, de az űrhajókon még monokróm kijelzők vannak. Mégis, ezek felett könnyű szemet hunyni, ha az adott sci-fi alkotás egyébként jó. És tipikusan az '50-es és '60-as években készült sci-fiknek van egyfajta nagyon bájos, sajátos hangulatuk. A madzagon belógatott repülő csészealjak, a kezdetleges díszletek és kosztümök mind fantasztikusak voltak akkor, és valamiért még mindig annak érezzük őket. Pontosan ezt a hangulatot próbálja meg megfogni a Loomiarts stúdió új játékával, a Squad 51 vs. the Flying Saucersszel. Már a cím is tökéletesen '50-es évek...
Apropó cím. A játék eredetileg Squadron 51 címmel kezdte meg pályafutását, de a készítők menet közben változtattak rajta egy bizonyos Squadron 42 miatt... De persze ez mit sem von le a játék értékéből. Mert értéke az van, nem is kevés. A Squad 51 egy klasszikus shoot 'em up, vagyis repülőnket oldalnézetben irányíthatjuk, és le kell lőnünk vele minden ellenséget, aki szembe jön. Vagy hátulról. Esetleg felülről. De az sem kizárt, hogy alulról. Szóval bárhonnan. Mindez pofon egyszerűnek hangzik. Naná! Csakhogy nem az. De nagyon nem.
Most, hogy kifogytam a tőmondatokból, beszéljünk a sztoriról! A Squad 51 története a második világháború utáni években játszódik, és minden azzal veszi kezdetét, hogy egy szép nyári napon az emberiség egyszer csak kiszúrt néhány repülő csészealjat az égen. Megérkezett Zarog igazgató és népe, akik szépen be is költöztek a Földre, és magukkal hozták fejlett technológiáikat. Először minden szép volt és jó, az emberiség soha nem látott ütemben kezdett fejlődni, Zarog és kompániája pedig megalapította a Vega Corporationt, ahol az idegen technológiákkal lehetett új termékeket előállítani.
Igen ám, csakhogy a földönkívüli vezetőség igen zordul bánt az emberi munkaerővel, ami idővel morgolódáshoz, még több idővel zúgolódáshoz, és még egy picit több idővel lázongáshoz vezetett. Mindez nem hatotta meg különösebben az emberiséget észrevétlenül rabigába hajót idegeneket, akik végül legalizálták a rabszolgamunkát is. Természetesen ezt az önérzetes emberiség sem tűrhette szó nélkül, megalapították a Squad 51 nevű ellenállást, és megkezdték a harcot Zarog és seregei ellen.
Nagyjából itt lépünk be mi a sztoriba, mint a Squad 51 egyik legtehetségesebb pilótája. Merthogy a repülő csészealjakkal természetesen csak repülő masinákkal lehet felvenni a harcot. És így érkezünk el a korábban már említett shoot 'em up játékmenethez. Az egymást követő pályákon a cél mindig ugyanaz: épségben eljutni egyik végétől a másikig, közben lehetőleg minden (de legalábbis minél több) ellenséges ufót lelőni az égről. Igen ám, csakhogy ezt könnyebb leírni, mint kivitelezni. A Squad 51 valójában semmit extrát nem nyújt e téren, nem akarja megreformálni a műfajt. Viszont már normál fokozaton is olyan kihívást nyújt, hogy az már kicsit a Cupheadet idézi. Ufók minden formában és stílusban, valamelyik plazmát lő, a másik csak szimplán nekünk repül, a harmadik meg lézerrel támad.
Szerencsére minket sem kell félteni, ugyanis az egyszerű gépfegyverünkön túl vihetünk magunkkal bombákat, rakétákat vagy épp lángszórót. A pályákon nyújtott teljesítményünkkel tapasztalati pontokat szerzünk, ezekkel pedig újabb passzív vagy aktív képességeket oldhatunk fel. Nagyobb ellenállás a becsapódásokkal, lövedékekkel vagy talajjal szemben, több élet, gyorsabban töltődő pusztító fegyverek és hasonlók oldhatók fel. De még így is ember legyen a talpán, aki képes hibázás nélkül teljesíteni a játékot. Tudom, hogy van ilyen, hisz már most vannak hibátlan végigjátszások a videómegosztókon...
A Squad 51 vs. the Flying Saucers egyik legnagyobb erősség a stílusa. Az egész játék fekete-fehér, és a mozgó (olykor egészen zsúfolt és mozgalmas) hátterek előtt igazi belógatott csészealj-feelingje van. A repülőnk is jól fest, de egyértelműen az ufók viszik a pálmát. Persze lesznek földi egységek és majd' minden pályán valamilyen boss is. Ezeket ki kell ismerni, mielőtt végezhetnénk velük, mert mindegyiket más taktikával lehet legyőzni, plusz ők is mind másképp rontanak ránk.
Mindezt fantasztikus zenei aláfestéssel és vicces, régi idők ma már gagyinak ható sci-fijeit idéző párbeszédekkel. Apropó, párbeszédek. A játék történetét átvezető videók mesélik el, amelyeket élőszereplős formában valósítottak meg. Ebben a Fehorama Filmes csapata segített a fejlesztőknek. A végeredmény: zseniális. Annyira old school szájenszfiksön az egész, hogy hirtelen kedvem lett tőle Johnny Quest meséket nézni (aki nem érti, keressen rá és meg fogja érteni...).
Nálam a Squad 51 vs. the Flying Saucers jött, látott és győzött. Imádom minden porcikáját még olyankor is, amikor legszívesebben a monitorhoz vágtam volna a kontrollert. Mert ugye senki sem szeretné ezt a játékot billentyűzettel játszani?! Eretnekség lenne. Szeretnék valami negatívumot is írni a végére, mert még a végén azt mondjátok, hogy elfogult vagyok. De csupán egy dolgot tudnék felhozni ellene: nincs benne online kooperatív mód, csak helyi. Na bumm...
