Tizennégy rész után ennyi volt: nincs többé évenként új rész a Just Dance-ből! Szerencsére ez nem a véget jelenti, épp ellenkezőleg: marad ez az idei, mint keretprogram, a tartalmat pedig a Just Dance+ előfizetés fogja adni (ez pedig, ahogy nézem, Ubisoft-fiókhoz kötött, tehát ha netalántán több platformon is meglenne a játék, elég egy előfizetést vásárolni hozzá). Hogy ez most mennyire jó vagy sem, jó kérdés – én alapvetően üdvözlendőnek tartom, hiszen az évek során relatíve keveset változott a játék (pont ezért picit ironikus, hogy most meg önmagához képest egész sokat). Ha az előfizetés árazása és a játék ára kiegyensúlyozott marad, akkor abszolút van értelme.
A legnagyobb változást mindenképpen a külcsín kapta. Most már saját avatárunk van, nem csupán egy cicomázható ikon – de természetesen ő is csinosítható sokféleképpen, illetve újakat oldhatunk fel. Sőt, nem csak ő, hanem a pontozásos feliratok is kaphatnak saját animációkat, illetve a végén a végeredmény kiíráskor is variálható a tűzijáték. A menü is új köntöst kapott, de az érdemi dolgok nem változtak természetesen: most is van lehetőségünk egy dalra vagy egy teljes lejátszási listára benevezni; online multiplayer is lett, azaz végre nem csak egy képernyő előtt ugrálhatunk többen – viszont nincs world dance floor (remélem, visszahozzák, jó móka volt).
Változott a művészi stílus is, kevésbé „rajzfilmesek” lettek a táncosaink, emellett a hátterek is sokkal dinamikusabbak. Eddig ugyebár volt egy háttér, ami pár apró animációval volt életre keltve – most már a helyszínváltás sincs kizárva, a napszakváltásról nem is beszélve, sőt, a táncosuk is elég komolyan meg tud változni (például a Linkin Park Numb című számában). Határozottan jót tett ez a váltás neki, finomodott a klipek kifejezésmódja is így.
Az irányítás sem változott érdemben sokat: Switchen ott a Joy-Con is, egyébként pedig marad az okostelefonos app – amiből valahogy sikerült újat készíteni a meglévő fejlesztése helyett. Nem baj ez, csak fura. A kamera és a Kinect kimaradnak, ez a verzió már nem jön PS4-re és Xbox One-ra. Nem szerettem ezt eddig sem, és most sem igazán tudott megfogni: még mindig parázom attól, hogy kicsúszik a kezemből a telefon, és nagy lendülettel fog valami nagyon fájó pontba csapódni (tévéképernyő, a lányom, a fiam, a feleségem...). Értem én, hogy így a legegyszerűbb – de csak kéne valami ajánlás olyan tokra, amit a csuklóhoz lehet valahogy rögzíteni, nem? A másik, ami nem tetszik benne, az a wifi jelminőségtől való függés: a vezeték nélküli kommunikáció ugyanis mindig nagyobb késleltetéssel jár, mint a vezetékes – én pedig nagyon szeretném azt hinni, hogy csak emiatt nem jönnek a 4-5 csillagos eredményeim, amiket már megszoktam (nem, nem lettem Fred Astaire!).
A dalválasztékkal kapcsolatban kicsit felemás érzéseim vannak. Persze ízlésről vitatkozni felesleges, ámde feltűnt, hogy a számok zöme 2000. utáni... Sebaj, viszont engem az már zavar, hogy a JD+ számok listája mintha erőteljesen megcsappant volna – nem egy kedvencem hiányzik... Azt azért hozzátenném, hogy a Ubisoft sose volt lusta, folyamatosan adta hozzá a nótákat az előfizetéses részhez eddig is, és gondolom ez nem fog változni. Talán a Unity motorra átállás kavarhatott be, és csak idő, amíg mindent át nem alakítanak erre a platformra?
Az látszott, hogy az évenkénti új rész kiadása nem vetett már jó fényt az Ubisoftra – egy új játék árát minden évben kiadni az előfizetés mellé kicsit sok volt. Most, hogy egy alapjáték maradt, és a franciák megpróbálnak csak az előfizetésből „megélni”, bátor lépés volt – és valamilyen szinten példamutatónak is érzem más, szintén évente megjelenő játék kapcsán. Nem mondom, hogy mindenütt működne egy ilyesmi (és mielőtt ítéletet mondanánk, nézzük meg, a Just Dance hogy teljesít így), de akár mások is elgondolkodhatnak ezen a lépésen. Táncolni pedig még mindig jó; másoknak is meg lehet mutatni, hogy nem csak a klikkelőizmainkra gyúrunk!
