Nem először rejt rabul egy olyan program, ahol gigantikus lényekkel lehet egymást vagy a környezetet rombolni. Az első ilyen játékom a Rampage World Tour volt a szürke PlayStationre. Ebben minden pálya egy országot, illetve híresebb nagyvárosokat szimbolizált. Végtelenül repetitív játékmenete ellenére is órákig nyomattuk ketten-hárman, mígnem a Holdig üldöztük az emberiséget. Ennek a cuccnak a 3D-s változataiban is még örömömet leltem.

„Komolyabb” stuffként a PS2-es War of the Monsters ugrik még be, amire szívesen emlékszem vissza. A legutolsó, szőrmentén a témába vágó alkotásként pedig a PlayStation 4-es Godzilla versus módját jelölném meg, de az csak extraként volt jelen, és sokat nem tett hozzá a műhöz. Sokáig kellett várni, hogy végre valaki újra felfedezze és meglássa a potenciált ebben a hálás témában. Ez lenne a GigaBash, amelynek pont most jelenik meg az első kiegészítője, nem akármilyen figurákkal.
Egy négyjátékost is támogató, egyszerű 3D-s verekedést ígér ez az órásszörnyes ereszd el a hajam, amit be is tart. Betanításként egy sztori mód funkcionál, amit négy szörnyecske szemszögéből követhetünk nyomon. Ez a mód tökéletesen megtanít bunyózni, védekezni, használni a spéci támadásokat. Pár órára nehezebb fokozaton simán lekötött, mielőtt barátaimmal kipróbáltam az egyéb játékmódokat.

Az alap egymás elleni küzdelem annyira nem volt érdekes, de a különféle rövid feladatokkal bombázó balhéval jól szórakoztunk. Felsorolni is nehéz, annyi mindent sorsolt ki a program, például együtéses halált, egymás lelökését egy platformról, gyűjtögetést stb. Ezeket lehet egyedül és csapatban is tolni, valamint a hullámokban érkező gép ellen is kiállhatunk, ha úgy tartja úri kedvünk.
A GigaBash nem akarja magát komolyan venni, és ez baromira jól áll neki. Rajzfilmet idéző képi világa bájos, szereplői egyszerre humorosak és ijesztők (tisztelet a kivételeknek). Ez a cuki, de groteszk kettősség jellemzi a programot. A képsorok néhol idétlenek, de a zene például egészen komoly és harcra pezsdít.

Az alap 12 szörnyecske mellé a Kaiju kiegészítővel olyan nagyágyúk érkeznek, mint Godzilla, MechaGodzilla, Destroyah és Gigan. Nagyon autentikusra sikeredtek, és jó volt velük nyomni, remekül belesimulnak az alkotásba. A játékmenet is pörgős, a városok rombolása jól lett megoldva, szinte minden épületet kitéphetünk az alapjából és verekedhetünk vele. Részletes a környezet, sokat dobnak rajta a szépen kidolgozott és változatos tereptárgyak.
Inkább a fiatalabbaknak ajánlanám a GigaBasht, akiket hosszabb időre képes lehet lekötni, de játékoslelkű felnőttek is tehetnek vele egy próbát, feltéve, ha később lesz kivel tolni. Egyedül ugyanis hamar unalmassá válhat. Mondjuk online módot is tartalmaz, a kérdés, hogy később mennyien fogják csapatni.