Nagyszerű évet zártunk idén videojátékok terén, és még az utolsó pillanatban is érkeznek remek tesztalanyok. Egy gamer életében azért valljuk be, hogy évente többször is van karácsony. Egy nagyon aranyos, stílusos beat ’em up lett az én idei sokadik kis kariajándékom, ez lenne a Jitsu Squad, amit akár négyen is lehet nyúzni együtt a fotelból.
Ebben a játékban nindzsás környezetbe helyeztek bele aranyos állatfigurákat, akikkel keményen lehet vadulni. Van itt nyuszilány, sebhelyes mosómaci, vikingeket idéző vadkan és varázsló afróbreki is. A figurák gyönyörűen animáltak, rajzfilmes hatást keltenek. Közel van a kamera, így minden részletet szemrevételezhetünk, és a háttérben is rengeteg mókás dolog történik, miközben oldalra haladunk a pályákon célunk felé, ami egy gonosz erő megállítása lenne. De ehhez rengeteg ellenséget kell szétvernünk, a szintek végén pedig menő főnökharcokkal is számolnunk kell.
Alaptámadásokkal és ugrással rendelkezünk, illetve egy parry ellencsapással, a további mozdulatokat pedig a ránk támadó hadak által elejtett tekercsekből nyerjük majd. Képesek leszünk nagy erejű, teljes képernyős spécitámadást elsütni, később pedig beléphetünk egy, a szereplőinket rövid időre átformáló, halhatatlan állapotba is.
A Jitsu Squad zenéi rendelkeznek az akciójátékokra jellemző pergős, adrenalinpumpáló szólamokkal, a figurákat pedig szinkronizálták is. Rövid átvezetők és minijátékok törik meg csupán a haddelhaddokat, amúgy elég gyorsan lepörög a kaland. Hárman ültünk neki, és azt kell mondjam, ez a közeli kamera és a rengeteg állatka a képernyőn totális káoszba csapott át. Jó érzés volt együtt játszani, de percenként kiáltott fel egyikünk, hogy „hol vagyok?”, „nem látom mi történik!”.
Egy ebéd utáni partijátéknak tökéletes volt a Jitsu Squad, de például a legutóbbi Tini Nindzsa (Shredder’s Revenge) hat emberrel is ezerszer átláthatóbb volt, mint ez a kisállatos stuff. A történet vége után feloldódik egy olyan lehetőség is, hogy egyedül vagy ketten tolva nem egy, hanem két figurát választhatunk a kampányra. Érdekesség még, hogy a beállításokban helyet kapott egy pixelező lehetőség is, így annyira lehet „butítani” a látványvilágot, amennyire nem szégyelljük még azt. Mindent összevetve ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek és baráti társaságoknak.
