Manapság az egyik legnagyobb franchise, amely mellett maximum csak direkt tudunk elmenni, a Marvel világa. Évente több mozifilm és streamingre érkező sorozat, tucatnyi képregény (sok közülük magyarul is megjelenik rendszeresen) és persze akciófigurák, szobrok tömkelege árasztja el a piacot. A könnyed szuperhősködés ellenére néha előtérbe kerül egy picit sötétebb tónusú történetmesélés is, ilyen például a címben forgó Midnight Suns is. Az alkotást az a Firaxis Games hozta tető alá, akiknek többek közt a Civilization és az XCOM játékokat is köszönhetjük. Ismét a körökre osztott játékmenetre húzták fel a programot, amiben elég otthonosan mozognak. A Marvel Gamesszel együttműködve pedig végre megjelent a szoftver, a hasonló felállást kínáló képregény pedig szeptember óta havi szinten olvasható árukapcsolásként (teljesen más történettel, de közel azonos szereplőkkel).
A Midnight Suns egy olyan hőscsapat, akiket a kényszer szült, és akiket mágikus erők támogatnak. Rájuk azért van szükség, mert elszabadult egy Lilith névre hallgató entitás, akit nyers izomerővel lehetetlen lenne legyőzni. A Marvel legnagyobb varázslóira és boszorkáira hárul a feladat, hogy a friss csapatot támogatva kiűzzék Lilith-et a Földről. Fifikásan azt találták ki, hogy az évszázadok óta szunnyadó gyermekét ébresztik fel, majd szövetségre lépve vele közösen nekimennek az anyucinak. Ezt a gyereket fogjuk megkreálni az elején, illetve a nemét és kinézetét szabhatjuk testre. Egyúttal a Midnight Suns vezetőjévé is avanzsálunk, hiszen ki tudna többet a fenyegető veszélyről, mint a vér szerinti családja.
Mielőtt magunkhoz térnénk, már láthatjuk az alapcsapat tagjait, akiket egy idős boszorkány, Caretaker felügyel. A színes kompánia részét képezi Magik (az X-menből), Nico Minoru (Runaways), Ghost Rider (a Szellemlovas erő egy fiatalember testében), Blade (fényben járó vámpírvadász, aki maga is vérszívó). Ezeket a fiatalokat támogatja még két nagy koponya, Tony Stark (Vasember) és Dr. Steven Strange (a mitikus tanok főmestere), illetve Carol Danvers, a legerősebb Bosszúálló (Marvel kapitány). Így már megvannak az esélyeink, hogy velük kiegészülve az egyik zsebdimenzióban eldugott apátság területén felkészüljünk a ránk váró küzdelmekre.
Mert a stuff egyik fele a harcokról szól, amit körökre osztott kártyás rendszerrel oldottak meg az alkotók. Minden csatára legfeljebb három hőst vihetünk magunkkal, őket nyolc egyedi kártyával szerelhetjük fel. Az egyszerűbb támadásoktól a komolyabb haderejű csapásokig terjed a skála, de ezek csak a támadólapok. Kijátszhatunk támogató vagy az ellenség gyengítésére szolgáló trükköket is, később pedig sok új képességgel bővülnek paklijaink. Három kártyával cselekedhetünk körönként, majd a szembenálló fél katonái, szuperbűnözői következnek. Nekik nincsenek kártyáik, egyszerűen csak megtámadnak. Szépen lehet taktikázni, mert azt is láthatjuk, hogy a kör végén melyik emberünket fogja lerohanni egy-egy delikvens. Kihasználhatjuk a környezetünkben lévő tereptárgyakat is, hogy bénítást, robbanást vagy csak simán fájdalmat okozhassunk nekik.
Egy csomó tényező manipulálhatja a cselekvést, ezeket az egyedi képességek okozzák. Például visszanyerjük a lépésünket, ha kiütést okozunk az adott támadással, vagy újabb lapokat húzhatunk, esetleg ingyenessé válik a történet. Mivel sok karakter közül választhatunk (és a történet folyamán még több csatlakozik), így kis időbe telik, mire megértjük és optimálisan használjuk ezeket. Elképzelhető, hogy saját magunkat leckéztetjük meg egy „rossz” csapatfelállítással vagy lépéshasználattal.
Látványosak a képességek, ahogy a kártyákon található speckók animálva megelevenednek. A képi világ is rendben van – ugyan nem a legszebb, de teljesen fogyasztható. Sokfajta jelmezt és civil ruhát feloldhatunk az előrehaladás során, ezek szintén frankón néznek ki. A zenék és a hangok is hozzák a szintet, az összes dialógus szinkronizált, a szereplők beleéléssel játsszák a szerepüket, szóval jó lett a szinkron.
A játék másik fele a felkészülésről, csapatmenedzselésről és barátkozásról szól. Minden nap szóba elegyedhetünk társainkkal, akiknek sokszor gondjai támadnak. Ezekre reflektálhatunk többféleképpen, a válaszaink pedig kihatással lesznek a bimbódzó barátságainkra, valamint a karmarendszerre is. A fény vagy a sötétség felé terelgethetjük főszereplőnket, akiken a felszerelések és képességeik is változni fognak, ahogy egyensúlyoznak a mérleg tányérjain. Elég hosszú a móka, de a rendszer miatt akár két végig játszást is megérhet a dolog.
Szállásunkon az agytrösztöknél kifejleszthetünk egy csomó jóságot, de ezekhez különböző kritériumoknak kell teljesülnie. Ez sokszor abban nyilvánul meg, hogy egy adott tagot vigyünk el párszor küldetésekre, de akadnak barátsági szinthez vagy felélesztéshez kötött követelések is. A könyvtárban olvasgathatunk marveles dolgokról (ez szinte mindig változik, éppen melyik doksit veszi le hősünk a polcról), a küzdőtéren gyakorolhatunk a többiekkel, így nyerve nekik előnyöket, vagy akár dekorálhatjuk a szobánkat is. A fejlesztésekkel egyre több dolog válik majd elérhetővé (például tárgykészítés vagy végtelen kihívás), szóval unatkozni nem fogunk.
Eléggé pepecselős lett a Midnight Suns, a fő történetben sokáig nem is haladtam, inkább bandáztam az embereimmel és mellékes feladatokat csinálgattam. Mire az első két új hős csatlakozott (Pókember és Rozsomák), már eléggé átláttam a szisztémát, és többször éltem a képembe dörgölt keményebb nehézségi fokozatok használatával. Ezt bármikor tudjuk állítani, de ha a gép azt látja, hogy már nem okoz akkora kihívást számunkra az adott küldetés, akkor bedob egy még nehezebb opciót. Van vagy tízféle nehézség, amelyekből a második csak a normál...
Persze ahogy haladunk előre, a ránk leső veszély is nőni fog, így az összecsapásokba sokszor belerondít egy táposabb szuperbűnöző, akit egymás után akár háromszor is le kell vernünk, folyamatos erősítés érkezése mellett.
Nagyon élveztem a játékot, jó a hangulata, bár néha picit jó lett volna, ha a sebességen is lehetett volna állítani. Türelmetlenebb embereknek nem is ajánlom, ez egy vérbeli taktikai szoftver, ha ez elsőre nem is látszik rajta. A körítés, a csapattal való kommunikáció még dob az élményen, de kimagaslónak ennek ellenére nem nevezném az alkotást. Mindenesetre az biztos, hogy sokáig le fogja kötni azt, aki bizalmat szavaz a Marvel's Midnight Sunsnak.
