Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Épphogy csak elhagytam a Frostpunk 2 fagyos, disztópikus világát a legutóbbi DLC révén, máris utazhattam vissza egy hasonlóan kegyetlen, kihalt és szinte élettelen vidékre, mert kézhez kaptam a The Alters expanzióját, a Last Variable-t.
A tavaly megjelent alapjátékról ódákat zengtem, és nem titok az sem, hogy azóta az egyik kedvencemmé vált. Éppen ezért majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor június elején kiderült, hogy hamarosan kiegészítő érkezik hozzá. Ismerve a lengyel 11 bit studios hozzáállását, saját projektjeik és rajongóik iránti törődését, nem volt kérdés, hogy egy jól összerakott, minőségi és tartalmas csomagot kapunk. Így egy év távlatából nem tudom, mennyire számít spoilernek, hogy a Last Variable a The Alters lehetséges befejezéseinek egyikét veszi alapul, arra épít, azt viszi tovább. Mindenesetre, aki eddig nem játszott a programmal, de tervezi, az inkább most zárja be ezt a cikket.
Tavaly a The Alters megismertette velünk Jant, Jant, továbbá Jant, na és persze Jant. A közös bennük az volt, hogy mindannyian az eredeti Jan klónjai, pontosabban alteregói voltak. Főhősünk azért döntött a sokszorosítás mellett, hogy másolatai segítségével próbáljon menekülni és túlélni egy olyan égitest felszínén, amelyet gyilkos napkitörések, fenyegető sugárzás, valamint a közeledő perzselő nap pusztít folyamatosan. A kampány vége felé derült csak ki, hogy a kietlen tájon létezik egy oázis buja növényzettel, dús vegetációval és friss ivóvízzel, ráadásul valamilyen ismeretlen oknál fogva ellenáll mindennemű destruktív jelenségnek. Az a bizonyos lezárás, ahonnan a Last Variable felveszi a fonalat, arról szólt, hogy Tudós Jan a klóncsapat többi tagjával ellentétben nem hagyja el a bolygót a mentőegységgel, hanem ott marad, hogy megfejtse a rejtélyes flóra titkát.
A történetről többet nem is írnék, legyen elég annyi, hogy az alapjáték eseményei után vagyunk jó pár évvel, és mostanra sikerült egyet s mást megtudni mind a bolygóról, mind az oázisról. Innentől kezdve a játékmenet magva nagyrészt megegyezik a korábban tapasztaltakkal, tehát a felfedezés, a bányászat, a fejlesztés, a kutatás és természetesen a klónozás adja a teendőink gerincét. Ezen elemek mellett ezúttal a bolygó terraformálása kap központi szerepet, hiszen a célunk az, hogy a már említett oázist kiterjesszük a lehető legnagyobb területre, mert a pusztító, perzselő és hosszú napsütéses ciklusokat vagy a védelmet nyújtó flórában, vagy hibernált állapotban lehet csak átvészelni. Változás az alapjátékhoz képest, hogy a bázisunk ezúttal nem egy monumentális mozgó monstrum, hanem gyakorlatilag egy fix, földalatti bunker.
A klónozás során sem a korábban megismert karaktereket látjuk viszont, a játék ugyanis csavar egyet a formulán: ezúttal kifejezetten Tudós Jan alteregóit hívhatjuk életre, akik maguk is a tudomány valamelyik másik ágában elismert szakemberek. Így a Last Variable-ben geológust, biológust, fizikust és kémikust is létrehozhatunk a laborban, és persze semmi sem gátol meg bennünket abban, hogy a maximális hatékonyság érdekében akár többször is lemásoljuk ugyanazt a specialistát, ha a szükség úgy kívánja.
Annak ellenére, hogy ezek a másolatok mind a racionális, alapvetően érzelemmentes Tudós Jan személyiségén alapulnak, mégis meglepően eltérő temperamentummal és hozzáállással rendelkeznek. Ezzel együtt az volt az érzésem, hogy jóval könnyebb menedzselni a kis csapat ügyes-bajos dolgait: ezúttal kevesebb személyes igénnyel, lelkizéssel nyaggatnak minket, ezáltal sokkal jobban fókuszálhatunk a fő feladatainkra.
A fejlesztők által előzetesen beígért, nagyjából 20 órás játékidő a tapasztalataim alapján cseppet sem túlzás. Hihetetlenül tartalmas csomagról van szó: az 11 bit studios nem érte be holmi kötelező ujjgyakorlattal vagy néhány extra küldetéssel. A Last Variable képében lényegében egy teljesen új, önálló The Alters élményt kapunk a pénzünkért. Manapság, amikor egyes teljes áras, AAA-kategóriás videojátékok kampánya sem nyújt ekkora szavatosságot, különösen megsüvegelendő ez a fajta alkotói bőség és a rajongók felé tanúsított tisztelet.
Mindehhez ráadásul egy olyan audiovizuális körítés társul, amely azonnal beszippantja az embert. A játék hangulata és rideg atmoszférája továbbra is elképesztően erős, a látványvilág pedig még mindig fantasztikus. A kopár, ellenséges felszín és a burjánzó oázis közötti kontraszt egyszerre csodaszép és félelmetes, a zenei aláfestés pedig, habár nem új, még mindig zseniális és tökéletesen asszisztál Jan újabb, „magányos” küldetéséhez.
Összességében a The Alters: Last Variable pont olyan lett, amilyenre a lengyel csapattól számítani lehetett: minőségi, mély és addiktív. Aki szerette az alapjátékot, annak ez a kiegészítő nem csupán ajánlott, de egyenesen kötelező darab.
