Bár rengeteg játékhoz volt szerencsém már a PlayStation 3 korszakomban is, köztük olyan klasszikusokkal, mint amilyen az Uncharted-trilógia vagy a The Last of Us első része, volt egy játék, amely valamiért nagyon mélyen bevésődött az emlékezetembe. Ez volt az EA Sports utolsó bokszolós játéka, a Fight Night Champion. A klasszikus ökölvívást feldolgozó széria utolsó felvonása klisés, de abszolút korrekt sztorimódot kapott, mellette saját bokszolónkat is megalkothattuk, akivel felküzdhettük magunkat a világbajnoki címig. Mindezt az akkori szemnek káprázatosan részletes grafikával, innovatív irányítással és úgy összességében vérprofi kivitelezéssel.
Aztán az Electronic Arts fejesei úgy döntöttek, hogy a boksz már nem olyan népszerű sportág, így inkább átnyergeltek az MMA világába. Mindennek már bő egy évtizede, én pedig (valószínűleg sokadmagammal együtt) azóta is csak arra várok, hogy valamelyik stúdió végre újra felfedezze magának ezt sportágat. Voltak az évek során ugyan próbálkozások, de ezek általában könnyen felejthetők voltak vagy kifejezetten VR-ra készültek. Az egyik legjobb játék ironikus módon a pixel art Punch Club volt.
A fentiek fényében nem is csoda, hogy amikor néhány héttel ezelőtt először jött velem szembe a Steel City Interactive stúdió új projektje, az Undisputed, azonnal elkapott a nosztalgia, és felírtam a kívánságlistámra. Az akkor látott trailertől azonnal végigfutott a hátamon a hideg, az a fajta érzés, amikor sok-sok év várakozás után hirtelen meglátod azt, amire vágysz. És a legjobb az volt az egészben, hogy a premierre nem is kellett hosszú hónapokat várni, hiszen a korai hozzáférésű változat január legvégén el is rajtolt. Ráadásul nem is rossz tartalommal! Naná, hogy egyből ringbe szálltam és bizony eddig nem is vagyok csalódott.
Az Undisputed olyan, mintha a fent emlegetett Fight Night széria eltitkolt gyermeke lenne. Minden elemében arra emlékeztet, bár az is igaz, hogy nagyon más formában egy profi bokszolós játékot nem is tudnék elképzelni. Mivel még csak early accessben érhető el, így az elvárásaim sem voltak túl magasak, hiszen ilyenkor még karcsú szokott lenni a tartalom, csiszolatlan a játékmenet, és úgy általában döcögős az egész játék. Ez részben itt is igaz, de az alapok már most nagyon stabilnak érződnek, amire egy piszok jó játékot lehet felépíteni. Amire az eddig látottak alapján a stúdiónak meg is vannak az eszközei.
A korai változatban a quick match mellett van lehetőség online összecsapásokra is, a statisztikákat pedig rangsorolja a játék, így a ranglistán is lehet lépkedni felfelé. Jelenleg is több tucat valódi bokszoló szerepel a játékban a pehelysúlytól a nehézsúlyig. Ott vannak köztük az olyan legendák, mint Muhammad Ali, Sugar Ray Robinson, Rocky Marciano, Roy Jones Jr. vagy Joe Frazier. A sportág aktuális bajnokait többek közt Deontay Wilder, Oleksandr Usyk, Tyson Fury vagy épp Canelo Alvarez képviseli. Mondani sem kell, hogy minden sportoló felismerhető, mind az arcukat, mind a jellegzetes testalkatukat illetően. Ott van a hegyomlás méretű Tyson Fury a gibbon hosszúságú karjaival, vagy épp a pitbulltestű Eddie Hall, aki szélesebb mint hosszabb. A sportolók mozgását is fel lehet ismerni, egészen másképp táncol a ringben egy Muhammad Ali vagy egy Deontay Wilder. És muszáj megemlíteni, hogy ugyanígy a női oldal is szerepel a játékban.
Egy ilyen játéknál az irányítás az egyik legfontosabb játékelem. Szerencsére a fejlesztők megpróbálják átmenteni a már említett Fight Night Championben is remekül működő analógkaros irányítást (természetesen a billentyűzetet mindenki felejtse el...). A bal analóg karral mozoghatunk a ringben, a jobbal pedig a különféle ütésfajtákat vehetjük elő egyik vagy másik oldalról. Persze az akciógombok is használhatók, sima egyeneseket például sokkal könnyebb azokkal ütni, de egy meghúzott jobb horoghoz az analóg kar az ideális választás. Mindez azonban fabatkát sem ér, ha nem vagyunk kellően körültekintők, nem tervezünk meg egy taktikát és főleg, ha nem követjük azt.
Neki lehet ugyanis esni az ellenfélnek az első gongszótól kezdve, de ennek garantáltan az lesz az eredménye, hogy választott bokszolótól függetlenül az ötödik-hatodik menetre már az állóképességünk kétharmad oda lesz. Márpedig ez az, amit mindenképpen muszáj ügyesen beosztanunk, hiszen ez határozza meg, hogy mennyi és milyen erejű ütéseket tudunk egy nekifutásra elindítani. Eleinte lehet püfölni az ellent vagy épp a levegőt, mikor hogy sikerül. De ez vészesen fogyasztja az állóképességet, és általában csak minimális mértékben pusztítja az ellenfél életerejét. Cserébe viszont egy megfontolt, mindig csak a pontos ütésre törekvő taktikával hosszú távon is be lehet osztani az erőnlétet, és a későbbiekben is lehet indítani pusztító erejű ütéseket.
A játék grafikájára már most sem lehet panasz, ez érvényes a körítésre is. A korai változatban is több aréna vagy edzőterem választható. Van ugyan bevonulás, de ez még nagyon fapados, remélhetőleg ezen a jövőben fognak változtatni a készítők. A kommentár viszont rendben van, kevés az önismétlés benne. A karakterek mozgása és irányítása olykor még kissé darabos, előfordult olyan is, hogy bokszolóm következetesen a ring közepe felé fordult, nem pedig az ellenfél felé. Volt olyan is, amikor egy kiütés után karakterem szó szerint kirepült a ringből, ami persze jól hangzik, de valójában csak egy glitch volt. A sportolókon egyelőre csak minimálisan látszanak meg a sérülések, vélhetően ez is változni fog a jövőben.
Van még min dolgozni az Undisputed fejlesztőinek, viszont az már most is látszik, hogy ez egy nagyszerű projekt. A tervek között sztori mód is szerepel, ami csak később várható. Ha a stúdió tudja tartani magát az ütemtervéhez, akkor már idén is számíthatunk jelentős bővülésre és javulásra. Ha így lesz, akkor az Undisputed az év egyik legjobb sportjátékává válhat. A potenciál megvan benne, és ami a legfontosabb: igazi hiánypótló játék.
