Kevés agyalágyultabb rajzfilmet tudnék mondani, mint a SpongyaBob Kockanadrág. A bája pont az együgyűségében keresendő, picit hasonlít azokra a „beteg” sorozatokra, amelyeken én is felnőttem – gondolok itt például a Boci és Pipi vagy a zseniális Ren és Stimpy show-ra –, így számomra hamar rokonszenvessé váltak a tengeri népeket felvonultató, a fizikát semmibe vevő agymenés figurái. A mostani programot az a csapat hozta tető alá, akik felújították a Battle for Bikini Bottom játékot is, amelyről írtam korábban cikket. A helyzet hasonló a Crash Bandicoottal történtekhez, ahol egy sikeres újrázás után nulláról készítette el újabb alkotását a stúdió. Itt is egy teljesen új termék született meg az ismert szereplőkkel.
A SpongeBob SquarePants: The Cosmic Shake története szerint SpongyaBob és gügye barátja, Patrick egy sor balszerencsés esemény áldozatául esik. Lakóhelyük és ismerőseik szétszóródnak a multiverzum különböző pontjain, a visszaállításukhoz pedig a párosnak végig kell látogatnia egy sor alternatív helyszínt. Patrick egy élő léggömbbé változva kíséri bátor szivacsunkat, és az alsógatyákat szimbolizáló energiánkat pótolgatja fehérneművadász képében (amikor kevés az életünk, talál nekünk egy gatyát). A program képi világa nagyon színes, visszaadja a rajzfilm hangulatát, amihez nagyban hozzájárulnak az eredeti szinkronhangok. Az animációk is viccesek, ha meg nem csinálunk semmit SpongyaBob tucatnyi módon szórakoztatja magát a semmittevés közben.
Nagyon egyszerű a stuff kezelése, és kevés gombot használ, így eleinte az ugrás, valamint a támadásként funkcionáló buborékfúvónkon kívül sok mindent nem kell használnunk. Később tanulunk néhány új mozdulatot, mint a karaterúgás vagy a horgászzsinóros átlendülés, de ezek legtöbbször platformerrészekhez érve lesznek fontosak. Egy pizzásdobozt a fejünk fölé tartva siklást hajthatunk végre a levegőben (a tengerfenéken a levegőben, haha), illetve dobbanthatunk ugrásból – nagyjából ennyiben ki is merül a repertoár.
A The Cosmic Shake trutyiszerű ellenségekkel dolgozik, akiket egy-két ütésből ártalmatlanná tehetünk. A harcokat kissé időhúzásnak éreztem, és 20 perc után nem találtam szórakoztatónak. A főellenségek már okozhatnak egy kis kihívást, és van hozzájuk extra acsi is, például időre vagy sebződés nélkül arassunk győzelmet felettük.
Minden szint bármikor újralátogatható, ahogy a főnökharcok is. Sokféle dolgot gyűjthetünk a barangolásunk alatt, de a dolgok oroszlánrészét csak a történet teljesítése után szerezhetjük meg. Az átlagos játékidő után engem nem hajtott a felfedezés öröme, jóllaktam már addigra a játékkal. Időközben többezer zselét bezsákolhatunk, amiből sokféle ruhát vásárolhatunk bohókás szivacsunknak.
Rengeteg karakter feltűnik a történetben, akik hozzák a szokásos szerepüket, de előfordul, hogy alternatív világbéli énjük máshogy viszonyul SpongyaBobhoz. Ezek fárasztó, de aranyos párbeszédekhez vezetnek, amelyek feldobják a játékot.
A SpongeBob SquarePants: The Cosmic Shake nem fogja megreformálni a platformjátékok világát, de a végigjátszása erejéig még pont képes kikapcsolni az érdeklődőket.
