A történelmi városépítős játékok kétségtelenül az ezredfordulón élték virágkorukat, olyan címekkel, mint a Caesar sorozat, az Emperor: Rise of the Middle Kingdom, és jelen írás tárgya, a Pharaoh. Ezek közül kettő személyes kedvenceim közé tartozik: a Caesar 2 és a Pharaoh. Utóbbinak ráadásul nem ez az első újrakiadása, hiszen amikor felkerült a GOG kínálatába, akkor modernizálták, hogy az újabb rendszereken is fusson, azonban más változás akkor nem történt.
A Pharaoh: A New Era esetében viszont már az alapoktól építették újjá a játékot a Unity motorral, így ránézésre megmaradt a sprite grafikából jól ismert és mai szemmel is teljesen vállalható kinézet, az animációkon azonban már látszódik, hogy 3D-s motorral fut. A kezelőfelületet viszont teljesen átalakították az eredetihez képest. A cél nyilván az egyszerűsítés volt, hogy két kattintásból el lehessen érni bármit, viszont ez azzal jár, hogy a veteránoknak is újra kell tanulni az egészet. És eleinte bizony bosszantó tud lenni, hogy nem tudunk valamit egyből megtalálni.
Igyekeztek továbbá minél több információt átadni a kezelőfelület által, amely így újabb vizuális elemekkel bővült, hogy például mikor jön a következő áradás a Níluson, vagy hogy jobban lehessen látni, milyen árukra van egy adott háznak szüksége. De például egy épület felhúzásakor azt is láthatjuk a térképen, hogy honnan indul és hova tér vissza az adott épület munkása.
A Pharaoh-nak ugyanis van egy rendkívül megosztó funkciója, miszerint az épületek a hatásukat sétáló karaktereken keresztül fejtik ki. Vagyis hiába van egy templom a ház mellett, az nem fog fejlődni, ha a pap belőle az ellenkező irányba kolbászolt el. Emiatt a játék tutorialjában is különösen nagy hangsúlyt kap az úttorlaszok használata, amelyekkel szó szerint korlátok közé lehet szorítani ezeket a sétáló karaktereket.
Ezzel el is érkeztünk egy teljesen új funkcióhoz, amelyet az A New Era vezetett be. Be lehet kapcsolni, hogy minden épület automatikusan elérje a munkaerőt, ne csak sétálókon keresztül. Ennek alapvető hatása van a játékmenetre, hiszen így nem kell minden bánya és vízemelő mellé egy gettót felhúzni. Hasonlóan új funkció a lakosság életkor szerinti lebontása, amely új kihívást jelent, hiszen kevesebb munkaerővel kell egy nagyobb lakosságot ellátnunk. Ezeket a funkciókat tetszés szerint állítgathatjuk, a cél a választás szabadságának biztosítása volt.
Van olyan megoldás azonban, amely felett nem tudok napirendre térni. Nevezetesen, hogy hová tűnt a minimap? Nagyobb pályán azért már érződik a hiánya. Ráadásul olyan se fordult elő, hogy az eredeti kifagyjon alattam, de ez már technikai jellegű panasz, mint az is, hogy a megjelenés utáni első patchig nem működött a két legfontosabb tooltip a játékban.
A Pharaoh: A New Era lényegében egy tisztelgés az eredeti előtt, teljesen modern köntösbe csomagolva azt, fogyaszthatóvá téve egy új, modern közönség számára, megtartva az eredeti hangulatát és esztétikáját. Az új funkciók segítségével pedig a veteránok is vihetnek új színt a játékba, vagy maradhatnak akár egy teljesen autentikus élménynél. A fejlesztők ígérete szerint ráadásul később egy pályaszerkesztő is érkezik majd a játékba.
