A New York-i ikertornyok elleni 2001-es merénylet után az USA nagyszabású hadjáratot indított a Közel-Keleten – többek között Irakban és Afganisztánban – a terrorizmus elleni harc jegyében. Akkoriban a hírekben elég sűrűn lehetett hallani Fallúdzsa nevét, ami egy körülbelül 300 000 főt számláló város, az iraki Bagdadtól 50 kilométernyire. Fallúdzsa volt az al-Káida központja, amit 2004-ben körbezárt, majd megostromolt az amerikai, brit és iraki hadsereg katonáiból álló haderő. Elképesztően véres küzdelem vette kezdetét, amelyről később kiderült, hogy a teljes közel-keleti megszállás legvéresebb, leghalálosabb hadművelete volt – mármint amerikai oldalról. A sokkal jobban képzett, messze jobb felszereléssel rendelkező tengerészgyalogosok úgy hullottak, mint a legyek. Bár a hadművelet végül sikerrel zárult és a várost elfoglalták a koalíciós erők, a veszteség számottevő volt.
Ennek a hadműveletnek a hat legvéresebb napját dolgozza fel a Six Days in Fallujah. Egy taktikai, kooperatív FPS-ről van szó, amely a realizmusra fekteti a hangsúlyt. Képzeljük el a következő szituációt: tengerészgyalogosként negyedmagunkkal kiraknak a rommá lőtt város valamelyik külkerületében. Először járunk ott, ismeretlen a környezet, csak egy egyszerű várostérkép és a légi felderítés szolgáltat némi támpontot és információt, hogy mire számítsunk. A feladat egy lőszerraktár megtalálása és semlegesítése. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az előttünk lévő 2-3 háztömb valamelyik épületének valamelyik szobáját használják lerakatként a terroristák. Fogalmunk sincs, hol és hány ellenséges harcos les ránk, nem tudjuk, milyen a felszerelésük, nem tudjuk, merre mozognak. Ráadásul ők ismerik a terepet... Mi a jó taktika ilyen esetben? Vessük be magunkat az előttünk lévő épületbe, vagy előbb járjuk végig a szélső telkeket, hogy legalább oldalról ne tudjanak megtámadni?
Ilyen jellegű küldetésekben kell helytállnunk, és bizony piszok nehéz dolgunk lesz. Van, amikor RPG-s alakulatot kell levadásznunk, miközben még mozsárágyúval is lőnek ránk, máskor egy mesterlövész üldögél a minaret tetején, aki csak arra vár, hogy nyílt terepre menjünk. Bevallom férfiasan, még egyetlen egy küldetést sem sikerült megcsinálnom, volt, hogy kevesebb, mint egy perc alatt lelőttek. Alapból nincs user interface, csak gombnyomásra tudjuk megnézni, mennyi lőszer van a tárunkban, meg hogy egyáltalán mennyi tár, gránát satöbbi van nálunk. Nem jelzi kis ikon a csapattársakat, ellenfeleket, nincs minimap, nincs nagy nyíl a pályán, mutatva, hogy hol az objective.
Abban sem bízhatunk, hogy újrajátszásnál már okosabbak leszünk és ismerni fogjuk a terepet, mert nem fogjuk. Ugyanis a Six Days in Fallujah-ban procedurálisan generálódnak a pályák, minden egyes alkalommal. Magyarul random rakja össze a játék az épületeket, falakat, bódékat, mindent. Ez egy akkora ötlet, hogy nem is értem, más taktikai FPS-ben miért nem valósították meg eddig. Az újrajátszhatósági faktor gyakorlatilag végtelen, az adrenalinszintünk pedig garantáltan az egekben lesz minden játék során.
Mert bizony a hangulat nagyon rendben van. Lépésről lépésre haladva lehet csak biztonságosan előrenyomulni, és eközben is szükséges a környezetünk folyamatos pásztázása, mert simán megtámadhatnak hátulról. Lesz olyan, amikor látni sem fogjuk, honnan lőnek ránk, csak halljuk a lövedékek becsapódását, a puska ropogását, rosszabb esetben még meg is sérülünk. Nagyon jól működik az MI, folyamatosan mozognak, fedezékből lőnek, a hátunkba kerülnek. Nem lankadhat a figyelmünk egy percre sem, mert végünk van. Iszonyúan autentikus élmény.
A grafika első osztályú, a pályák konzisztensek, a körítés remek. Sehol nem érződik, hogy véletlenszerűen generált terepen játszunk. A hangok egy külön bekezdést is megérnek. Elképesztően valósághű a távoli Kalasnyikov ropogása, az épületekben visszhangzó és sokkal hangosabb lövések, a fal mögött elfutó, suttogó ellenfelek, az emeletről hallatszódó ajtónyitás hangja pedig garantáltan ránk fogja hozni a frászt (nem maga a hangeffekt, hanem a tény, hogy van ott valaki :-) ). A játék beépített hangkommunikációval is rendelkezik, ami már a lobbyban bekapcsol, amikor egy barátunk csatlakozik hozzánk egy jó multira. Küldetés alatt a hangunk kap egy rádiós hangzású filtert, az épületekben enyhe visszhangot is. Fontos, hogy rádiónk hatótávja limitált, így ha eltávolodunk társainktól, egyre halkabban fogjuk hallani őket, míg végül egyáltalán nem.
Egyelőre nincs kampány a játékban, az később érkezik, ahogy az éjszakai csaták és az időjárási változások is. Most csak a korábban említett szcenáriókra épülő egyszeri küldetéseken vehetünk részt, de tekintve, hogy nincs két egyforma pálya, ezzel is bőven el lehet lenni. Ahogy említettem, legfeljebb négyen, de akár egyedül is próbálkozhatunk, viszont sok köszönet utóbbiban nem lesz. Képtelenség egyedül végigcsinálni egy küldetést, ahogy a valóságban is. GeryG kollégámmal közösen próbálkozva kettőnknek sem sikerült, erősen javallott tehát a barátok beszervezése (vagy a későbbre igért bot csapattársak használata). Szerencsére van matchmaking a játékban, szóval becsatlakozhatunk másokhoz, viszont kétlem, hogy egy ilyen partiban jó csapatmunka alakulna ki, ez pedig elengedhetetlen a sikerhez. Mindenesetre dicséretes, hogy ez is bekerült az early accessbe.
Sőt, nem is tudom mikor láttam olyan early access státuszban lévő játékot, ami technikailag ilyen szinten készen lenne. Jól optimalizált a cucc, nem találkoztam se fagyással, se szaggatással (igaz, GeryG-nél egyszer crashelt). Minden részletében rendkívül igényes munka. Vannak benne még hiányosságok, egy-egy bug is akad, de ezek olyan apróságok, amiket könnyűszerrel lehet orvosolni.
Már elérhető egy fejlesztési roadmap, amely taglalja, hogy milyen tartalom várható a játékhoz a jövőben, és meg vagyok győződve róla, hogy ha azok mind elkészülnek, a Six Days in Fallujah egy igazi A-kategóriás játék lesz. Én nagyon drukkolok neki.
