Tavaly novemberben jelent meg az A Little to the Left, tesztünkben eléggé hangot is adtunk neki, hogy mennyire imádtuk. A kényszeres rendrakók nagy örömére nem kellett sokat várni a folytatásra – a Cupboards & Drawers névre keresztelt DLC, ahogy a neve is elárulja, leginkább a bútorok mélyén dúló káoszt mutatja meg, és persze ad egy erős késztetést, hogy minden a helyére kerüljön.
Az alapkoncepciót nem ismertetném újra, hiszen a korábbi cikket mindenki bizonyára olvasta (ugye?), inkább menjünk rá arra, hogy mi az újdonság. Nos nem sok, de ahogy mondani szokás, a szimplán „még több ugyanabból” recept itt maximálisan működik. Ahogy már kiderült, szekrények és fiókok passzentos rekeszeibe kell bezsúfolnunk az épp odaillő, vagy éppen nagyon is egy kategóriába tartozó tárgyakat. Korábban viszont nem volt olyan, hogy felváltva kellett egyik helyről a másikra pakolni, ráadásul úgy, hogy mindig csak az egyik aktív (például két egymás fölött lévő fiók felülről nézve), de most már titkos rekeszek is akadnak, amelyek bizonyos részfeladatok teljesítése után nyílnak meg.
Huszonöt új pályát kapunk, amelyek közt akadnak megint olyanok (szám szerint négy), ahol a készítők pajkos cicája kapja a főszerepet (ezeken csak őt kell megsimizni). A nagyjából két órányi szórakozást az alapjáték rajongói elégedetten fogják nyugtázni, ha technikailag nem is sikerült előrelépni (ami persze nem is volt cél), azért az új feladványok tudnak az újdonság erejével hatni, ötletesek, és abszolút nincs az az érzése az embernek, hogy pofátlan lehúzásnak lenne kitéve. Maximum a korábbi apróbb hibák visszaköszönése ráncolhatja meg picit a homlokunkat – néha újra ki kell venni és vissza kell rakni a tárgyakat, hogy a pálya vége triggerelődjön, esetleg egy már totál lényegtelennek tűnő apró részlet miatt kellhet néhány dolgot átrendezni.
Óriási közhely, de az A Little to the Left: Cupboards & Drawers pont ugyanott folytatja, ahol a főjáték abbamaradt. A kiegészítő ráadásul abszolút nem drága, gyakorlatilag egy mozijegy vagy egy átlagos pizza áráért megkaparinthatjuk. Cserébe az egyszeri OCD-sek olyan élményben részesülhetnek, mintha kapnának egy jó nagy darab érintetlen buborékfóliát. Héé... tényleg! A következő DLC-hez meg is van az ötlet! Részedést kérek!
