A most bemutatásra kerülő videojáték, a The Bridge Curse: Road to Salvation egy pár éve megjelent tajvani horrorfilm adaptációja. Fókuszában egy legenda áll, miszerint a Tunghai egyetem közelében található híd kísértetjárta. Az elbeszélések szerint egy öngyilkosságot elkövetett fekete hajú lány feltűnik halála órájában, így a diákok bátorságpróbákat tartanak éjfélkor a helyszínen. Ezt a legendát dolgozza fel a film, illetve a belőle készült játék is.
Belső nézetből irányíthatjuk a fél tucat szereplőt, akik pont egy beavatást tartanak a kampuszon. Elsőként az áldozat szerepében tetszelgünk, majd miután párszor nagyon megijedtünk (és megtanulunk elbújni a kihelyezett mobilbudikba), az egyetem felé vesszük az irányt. A játék egymás után dobálja be az irányítható szereplőket, akik kisebb csoportokban kóborolnak az órákat adó épület és a lakókörlet között. Gyorsan realizálni fogjuk, hogy a helyzet veszélyes és valódi természetfeletti entitás üldözi kis csapatunkat. Egy átkot kell megtörnünk, de ez elsőre nem tűnik túl egyszerűnek, főként, hogy folyton a nyomunkba lesz valami megmagyarázhatatlan.
A háttértörténetről a megtalálható tárgyak, feljegyzések gondoskodnak. Ezek olvasgatása nélkül csupán fejetlen csirkékként rohangálunk majd egyik helyről a másikra, közben pedig könnyebb feladványokat oldunk meg. Sokszor egy tárgy megtalálása és a megfelelő helyen való használata lesz a cél. Ha valami rémség megjelenik, azonnal futnunk kell, és ha úgy adódik, el is bújhatunk előle. Ez fontos lesz, mert ha hozzánk ér bármi egyből meghalunk és jön az átlagosnál hosszabb töltési idő.
A The Bridge Curse: Road to Salvation kezelése nem túl ördöngös, hiszen sok mindent nem tudunk csinálni. Mozgunk, nézelődünk, guggolunk, és tesszük ezt olyan fizikával, mintha magamat látnám viszont egy hosszú, ledolgozott nap után. Súlya, fizikája van a guggolásnak, amit meg kell szokni, a mászkálás is cammogósabb picit (berezelt tiniket irányítunk és nem akcióhősöket).
Választható az angol szinkron is a felirat mellé, ami nem lett túl acélos. Bár a színészek szépen és érthetően beszélnek, nagyjából semmi átélés vagy hangsúly nincs az egészben. Mégis ezt választottam, mert így jobban tudtam a sztorira koncentrálni. Ami végül is nem volt olyan rossz, de inkább a film megtekintését választanám, ha újra megtehetném. Főként a bujkálós szegmensek miatt mondom ezt, amelyek párszor lehoztak az életről. A hangulat átlagos, a 4-5 órás kaland szépen teljesíthető pár leülésből. A feladványok picit színesítik az egészet, illetve néhány jelenet valóban horrorisztikus, ami tetszett.
A The Bridge Curse: Road to Salvation még éppen a fogyasztható ázsiai horror kategóriába esik, amit inkább a műfaj kedvelőinek tudnék csak igazán ajánlani.
