Bármennyire is piszok népszerű műfaj, valahogy a városépítő stratégiai játékok sosem árasztották el a piacot. Sokáig érdemben csak a SimCity széria fedte le a kínálatot, és ha voltak is próbálkozók, azok hamar a feledés homályába vesztek. Aztán 2015-ben jött a nagy trónfosztás, amikor is a két évvel korábban megjelent, de nem túl fényesen szerepelt SimCityt valósággal lemosta a pályáról a Cities Skylines. Ennek már nyolc éve és, utóbbi folytatása csak a napokban jelent meg. Jelen írásom viszont nem róla szól (lesz majd olyan is hamarosan), hanem egy olyan indie projektről, amely mindenféle nagy felhajtás nélkül formálódott az elmúlt években. Ez a Highrise City, a Fourexo Entertainment játéka, amelynek early access változata tavaly tavasszal debütált a Steamen. Azóta eltelt másfél év, a játék pedig nemrégiben elhagyta korai változatát.
A Highrise City alapjában véve tekinthető csak egy újabb városépítő játéknak, és ha valóban így lenne, akkor könnyen a gyors feledés lenne a sorsa. Viszont a fejlesztők tudták, hogy valami egyedit kell villantaniuk, ha érdemben versenyezni akarnak a nagyokkal (vagyis a két Cities Skylinesszal). Ezért azon túl, hogy kapunk egy teljesen jól működő, de azért lehetőségeiben egy picit visszafogottabb városépítő játékot, kapunk egy gazdasági szimulátort, avagy city tycoont is.
Tulajdonképpen tehát a Highrise City egy tycoon-tycoon hibrid. A játékosok ugyanis azon túl, hogy valóban felépíthetnek benne egy vagy több nyüzsgő metropoliszt, kapnak egy másik, legalább ennyire fontos feladatot is: életben kell tartaniuk a városukat. Egészen pontosan fel kell építeniük és működésre kell bírniuk egy, a városban és környékén üzemelő gazdasági rendszert.
Maga a városépítés a szokásos mederben folyik: utakat kell építenünk, majd mellettük lakó-, üzleti- és iparnegyedeket kijelölni. Biztosítani kell a szükséges infrastruktúrát, a villamoshálózatot, a vízhálózatot, csatornát. Természetesen a lakók boldogságához elengedhetetlenek az olyan szolgáltatások, mint a szemétszállítás, az egészségügy és az oktatás, de kell rendőrség, tűzoltóság és egyéb kiszolgálóintézmények is. E téren különösebb újdonságot nem mutat fel a játék.
Városainkat hét helyszínen építhetjük fel, ezek közül hat valós helyszín: New York, Rio de Janeiro, Vancouver, Hong Kong, Fokváros és Nápoly. Mellettük pedig kapunk egy hetedik helyszínt is, amely nagyjából Amszterdam környékén van, de ez a sandbox mód pályája. Mindegyik helyszín ugyanazon nyersanyagokat kínálja, de mind más elosztásban. A víz alapvető, mellette van fa, agyag, vasérc, rézérc, szén, kvarc, arany, drágakövek és lítium.
Ezek kulcsfontosságúak, hiszen gazdaságunk motorjának üzemanyagaként működnek. A vizet aligha kell részletezni, mennyire fontos, de ahol nagy erdőségek vannak, ott fafeldolgozó, építő- és bútoripart létesíthetünk, ahol bányászható ércek vannak, ott meg természetesen azok adják a város iparának gerincét. Mindenképpen szükség van ezeket az iparágakat kiszolgáló létesítményekre és logisztikai központokra, amelyek koordinálják az áruk, termékek, nyersanyagok mozgatását, raktárakra, ahol tárolni lehet őket.
Ahogy más városépítő játékokban, úgy itt is célszerű az iparnegyedeket és a lakó/üzleti negyedeket minél inkább elkülöníteni egymástól, hogy növeljük a lakosság elégedettségét. Ahogy városunk apránként gyarapodik és növekszik, úgy érhetünk el bizonyos fejlődési mérföldköveket, amelyek új épületeket oldanak fel.
Érdekes ötlet, és kis túlzással beépített legális csalásnak is tekinthetjük, hogy lehetőségünk van szabadon, lényegében dekorációs jelleggel házakat, épületeket, kültéri bútorokat elhelyezni a városunkban. Ezzel kétségtelenül nagyságrendekkel szebb és látványosabb városokat húzhatunk fel, de a látszat ellenére ezek nem adnak hozzá a működéséhez.
A Highrise City grafikája egyébként összességében korrektnek mondható. A fákat fújja a szél, az égen (statikus...) madarak repkednek, az utcákon autók és gyalogosok járnak, sőt, mi magunk is közéjük állhatunk. Ugyanakkor részleteiben a játék inkább nevezhető középszerűnek, mintsem szépnek. Amivel nem is lenne semmi gond, ha nem társulna hozzá a grafikához mérten indokolatlanul magasnak tűnő gépigény. Illetve a teszt során számos alkalommal omlott össze a játék látszólag mindenféle ok nélkül, ami szintén nem jó pont.
A Highrise City érdekes helyzetben van. Jelen állapotában talán még összeszedettebb, mint a nem sokkal utána megjelent, így tulajdonképpen elsőszámú konkurensnek nevezhető Cities Skylines 2. Viszont utóbbi kapcsán nagyon valószínű, hogy a kezdeti nehézségeket apránként le fogják gyűrni a készítők, jönni fognak az új tartalmak (mind tőlük, mind a rajongóktól), és idővel az első részhez hasonlóan részletes városépítő játék válik belőle. Legalábbis nagyon reméljük. Viszont ugyanezt nem érzem a Highrise Citynél, már csak azért sem, mert nagyságrendekkel kisebb projektről van szó. A menüből is elérhető egy roadmap, amely a jövőbeli fejlesztési és bővítési terveket összegezné, de valójában ez egyelőre inkább csak az elmúlt egy év történéseit tartalmazza, a jövőre tekintve viszont csupán annyit ír, hogy „vannak tervek, amelyeken jelenleg is dolgoznak”.
A Highrise City mindent egybevetve nem rossz játék, sőt. Kifejezetten jó alternatívája lehet (egyelőre) a közvetlen konkurenciának, erősségét pedig pont abban találjuk, hogy olyat is nyújt, amit azok nem. Cserébe sok más elemében jócskán elmarad tőlük.
