2003 őszén, szinte napra pontosan húsz évvel ezelőtt megjelent egy játék, amelyről akkor még bizonyára senki sem sejtette, hogy a videojáték-ipar egyik legfontosabb és leginkább meghatározó franchise-a sarjad ki belőle. Akkoriban épp a Medal of Honor volt a sztár, amely már több epizódot is kapott. Ennek próbált meg az Activision és az egykori MoH-fejlesztőkből verbuválódott Infinity Ward stúdió közvetlen riválist állítani.
A 2000-es évek elején még vadul tombolt a második világháború-láz a videojáték-iparban, ha új FPS készült, az szinte biztosan ezt a témát dolgozta fel. Így tett a Call of Duty is, és nem is maradt el a siker. Viszont ekkor még a készítők nem gondolkoztak évenkénti megjelenésben, így a második rész (amely sokkal híresebbé vált elődjénél) csak 2005-ben debütált, miután az ezt megelőző évben egy küldetéslemez érkezett az alapjátékhoz, a United Offensive. Viszont ettől kezdve szó szerint minden évre jutott egy új CoD. A harmadik rész különlegessége volt, hogy csak konzolokra jelent meg, és ezzel csatlakozott a projekthez a Treyarch is. Viszont az egy évvel későbbi negyedik rész, az első Modern Warfare új trendet teremtett. Egyszeriben már nem is volt olyan vonzó téma a második világháború, helyette mindenki napjaink hadviselését akarta feldolgozni.
Az ezt követő években párhuzamosan több alsorozat is útjára indult. A Modern Warfare mellé odakerült a hidegháborús Black Ops széria, de 2013-ra nagyon úgy nézett ki, hogy kezd kifújni a franchise. Az akkori első nagy mély pontot a Ghosts epizód jelentette, de azt sokáig nem követte még felemelkedés. Sem az Advanced Warfare, sem az Infinite Warfare nem sikerült túl jól, közben a Black Ops is kissé kifulladt.
A harmadikként beszállt Sledgehammer Games megpróbált visszatérni a kaptafához, és elkészítették a WWII-t, amely egyfajta válasz is volt az első világháborúban játszódó, és sok tekintetben zseniálisan sikerült rivális, a Battlefield 1-re. Míg a Treyarch továbbra is tartotta magát a Black Opshoz, addig az Infinity Ward ismét egy bevált recepthez nyúlt, és visszahozta a Modern Warfare szériát. Ekkor már 2019-et írtunk, és bizony a remake kifejezetten jól sikerült, évek óta a legjobb része volt a sorozatnak. 2020-ban és '21-ben megint hidegháborúztunk és világháborúztunk egy kicsit, hogy tavaly megérkezzen a Modern Warfare II, amely már messze nem durrant akkorát, mint elődje.
Picit talán ezért is, és picit talán azért is, mert idén érkeztünk el a szerintem meghatározó huszadik jubileumhoz, én a magam részéről nagyon megdöbbentem, amikor az Activision bejelentette, hogy húsz év után idén nem jön új Call of Duty. Furcsa volt belegondolni, hogy két évtized után egyszer csak nem jön új CoD ősszel, ráadásul tényleg a jubileum évére időzítve. Ha valamikor, hát idén kellene valami igazán nagyot villantani, nem? Nos, a kiadó is hamar engedett, és jelezték, hogy bár új rész nem jön, azért a tavalyi Modern Warfare II-höz a Sledgehammer Games csak összedob valami kis kiegészítőt, hogy legyen is új játék meg ne is. Persze ezzel csak a népharagot sikerült kirobbantani, aminek az lett az eredménye, hogy az Activision visszatáncolt, és bejelentették: mégis elkészül a Modern Warfare III.
Így jutottunk el idén novemberig, amikor is csak megjelent a kiegészítőből kirügyezett új játék. De azt kell mondanom, hogy az általam várt (na nem, ez túlzás, inkább csak remélt vagy legfeljebb elvárt) nagy jubileumi játék helyett az egész Call of Duty franchise egy újabb mélypontját hozta el az ősz. Kérem szépen, lehet itt köntörfalazni, magyarázni, ígérgetni és hitegetni a népet, de a Modern Warfare III nem több egy tisztességes kiegészítőnél.
Ezt több dolog is megerősíti. Az egyik, hogy a premier után kiderült, valójában alig egy évet dolgozott csak rajta a stúdió (bár ezt azóta próbálták cáfolni), ami egy AAA-játékhoz mérten tüsszentésnyi idő, egy kiegészítőhöz már inkább elég. Szintén ezt erősíti, hogy a Steamen ha megvásároljuk a Call of Duty: Modern Warfare III-at, akkor a könyvtárunkba már mint sima, egyszerű Call of Duty kerül be, amely immár egyfajta hubként funkcionál. Ebből érhető el a Modern Warfare II, a Warzone 2.0 és persze a Modern Warfare III is. Oké, ez egy sima átstrukturálás, azzal a céllal, hogy amolyan live service-szé kalapálják át a játékot. Ha így is van, akkor kérem a Modern Warfare III megint csak egy kiegészítő. De tudjátok, mi az egyetlen, ami nem azt sugallja, hogy egy kiegészítőhöz van szerencsénk? Az ára. Az bizony keményvonalas Call of Duty-árazás...
Mi mindent sikerült a készítőknek összedobni egy év alatt? Nos, kaptunk egy egyszemélyes kampányt, amelyben visszatér egy régi gonosz, Vladimir Makarov. A sztori (amely egyenes folytatása a tavalyi történetnek) legelején őt szabadítjuk ki egy börtönből. Természetesen ezt megtudva Price kapitány, Ghost, Soap és a többiek újra a nyomába erednek, miközben a különféle terrortámadások révén a keleti és nyugati hatalmak között kezd egyre feszültebbé válni a helyzet. A küldetések váltakozva zajlanak hol egyik, hol másik helyszínen, az általunk irányítható szereplők is ennek függvényében változnak. Ahogy azt már megszokhattuk a CoD-kampányoktól.
Nem mondom, vannak a történetben erősebb részek, de összességében semmi olyat nem mutat az egyszemélyes mód, amit százszor ne láttunk volna már korábban. És nekem végig olyan érzésem volt, hogy az egész nem több egy mission packnél. Sebtiben összedobált küldetések és pályák, sok esetben mindenféle fantáziát nélkülözve. A hossza pedig néhány óránál nem több. Oké, ez egyébként is jellemző a CoD-ra, de valahogy most még ahhoz képest is rövidnek érződött.
Sebaj, a Call of Duty sosem igazán az egyszemélyes kampányról szólt, sokkal inkább a multiplayer módról. E téren pontosan azt kaptam, amire számítottam. Az alapok hosszú évek óta semmit sem változtak, idén sem. Megint indul a darálás, hogy minél előbb minél magasabb rangot érjünk el, ezzel feloldjuk a fegyvereket, perköket, kill streakeket, kiegészítőket, skineket, miegymást. A fegyverek is maguk fejlődnek annak fényében, melyiket mennyit használjuk. Nem hiányoznak a napi kihívások extra XP-ért, ahogy a Battle Pass sem. Én a magam részéről sosem voltam híve a csicsázásnak sem a fegyverek, sem a karakterek terén, de tudom, hogy sokan szeretik ezt. Idén aztán kiélhetik magukat, mert olyan, a valóságtól elrugaszkodott skineket gyűjthetnek össze, hogy az már a komikum határát súrolja. A gagyin koppintott Grootról legalább a készítők is belátták, hogy gáz, és kezdenek vele valamit.
Ami viszont szerintem egyértelműen erőssége lett idén a multinak, azok a pályák. Oké, ez megint erősen szubjektív, ki mit miért szeret. Szerintem sok ötletes pálya van a felhozatalban, még úgy is, hogy rengeteg régi ismerős köszönt vissza köztük. Külön öröm volt számomra havas környezetben darálni, de a felhőkarcoló tetején játszódó, korábbról visszatérő Highrise vagy a reptér (Terminal) is jó helyszínek. Vannak kifejezetten nagy pályák és egészen aprók is, előbbin sokkal több a taktikázási lehetőség, míg utóbbi igazán darázsfészek, ahogy azt kell. Ráadásul van köztük több olyan is, amely a klasszikus Modern Warfare 2-ből származik, vagyis igazi közönségkedvencek is visszatértek. Sőt, hamarosan a tavalyi Modern Warfare II-ből is átemelnek néhány pályát. (Engem külön meglepett a Wasteland néve hallgató pálya, amely bár eredetileg még a 2009-es MW2-ben jelent meg, de valójában a legelső CoD-beli Brecourt alapján készült, így sok régi emléket hozott elő. – Dino)
Látványra nem sokat változott a játék (még egy jel a kiegészítőre...?), ami nem feltétlenül baj, hiszen tavaly is jól nézett ki. Az én gondom inkább az volt a teszt során, hogy míg a Modern Warfare II egészen kulturáltan futott az én öreg vasamon, addig a Modern Warfare III már sokkal kényesebb volt rá. Pedig ránézésre nem nagyon indokolta semmi a döcögést. De igazán talán meg sem lepődtem rajta, tekintve, hogy a Call of Duty régóta híresen szétszórt.
Na, jó sokat fanyalogtam, viszont bocsánatot nem fogok kérni érte. Kérjenek inkább a készítők, mert egy dolog félkész vagy nyúlfarknyi játékot készíteni, de egy másik dolog arról azt állítani, hogy teljes értékű, és főleg teljes árat kérni érte. Igazából, ha azt mondta volna az Activision, hogy ez ugyan teljes játék, de csak a szokásos 60-70 eurós ár felét kéri el érte, még el is fogadnám. Így viszont nettó lehúzás az egész. Egy pofátlanul drága, pofátlanul kevés újdonságot és tartalmat kínáló valami.
Nagy CoD-rajongó vagy és viszket a tenyered, hogy megint „kiplatinázz” minden fegyvert? Akkor ugorj neki, úgysem fogod megállni, hogy megvedd. De azok, akik csak hobbi akcióbugyik, nyugodtan maradjanak a tavalyi résznél.
GeryG
És miközben GeryG a PC-s verziót nyüstölte, m_anger kollégánk PlayStation 5-ön játszott, hogy megírhassa a konzolos verzióval szerzett tapasztalatait.
A Call of Duty nagyon gyakran mint szitokszó kerül elő sok beszélgetésben, s bevallom, nálam is. Ennek megfelelően magamat is megleptem volt, hogy a Modern Warfare III PlayStation 5-ös tesztjébe beleugrottam, de így talán jó mérce lehet ez, hiszen nem csak a sorozatot velejéig ismerő is ír róla.
Részemről egyáltalán nem volt olyan negatív az élmény. Technikailag semmi kifogásolhatót nem találtam, a Sony konzolján szépen festett a játék (mind az akció, mind az átvezetők) és jól is futott. A multiban is mindig találtam társakat, nem volt lag sem. A kampány kapott nagyobb hangsúlyt nálam, aminek talán az egyik nagy negatívuma, hogy rövid, de ez nekem inkább megnyugvást hozott, mert akcióból bőven elég volt az a 4-6 óra, amit eltöltöttem vele.
Talán még a pályák ötletességének hiányát és a level design gyengeségét lehetne felhozni, de azért akadtak jó ötletek (mint a műholdról való támogatás, vagy a metrós pálya a történet vége felé). Persze azt megértem, hogy valaki egy 70 USD-s, teljes árú játéktól többet vár, de azt is tegyük hozzá, hogy a többség szinte csak a multihoz nyúl.
Talán meglepő lesz, de részemről nem annyira értem a megjelenés körüli hűhót, esetleg ha a Modern Warfare II-vel játszottam volna, vagy elkötelezettebb CoD-hívő lennék, akkor lehet nekem is más véleményem volna. Így azonban azt tudom mondani, hogy számomra hozta azt a fajta popcorn akció feelinget, amit vártam – ennyi részemről simán belefér 1-2 évente.
m_anger
