25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Monster Hunter Stories teszt – Szörnygyűjtögetés gyerekek számára

Remake, pár év késéssel.

Írta: Puddle

A Monster Hunter játékok sikert sikerre halmozva, szép lassan a Capcom egyik legkedveltebb és legszeretettebb szériájává nőtték ki magukat az évek alatt. Hosszú időn keresztül ezek rétegjátékoknak számítottak, és csak kézikonzolokon jelentek meg, míg jött a Monster Hunter World átütő sikere immár PlayStationön, Xboxon és PC-n is. A sikert tovább fokozták a kiegészítőjével, majd kis kitérőt tett a széria, a Switchre exkluzív Monster Hunter Rise-zal. Most ismét forr az izgalom a nemrég bejelentett mainstream címért, amely a Wilds névre hallgat. A szörnyvadász játékok fővonala mellett ugyancsak több platformra jelent meg 2021-ben a Monster Hunter Stories 2: Wings of Ruin, amelyről nagy rajongóként volt szerencsém cikket is írni.

Monster Hunter Stories teszt – Szörnygyűjtögetés gyerekek számára

A Monster Hunter Stories egy spinoff-sorozat, drasztikusan eltérő játékstílussal és mechanikákkal, a hack & slash, akció-RPG helyett egy sokkal tradicionálisabb japán RPG formájában, amely egyértelműen rengeteget merít a Pokémon világából. Úgy is lehet mondani, itt a szörnyeket nem vadásszuk, hanem összebarátkozunk velük, és őket használjuk vadászatra. Azaz pokémon-csatázunk a Monster Hunter világában. A Stories első része 2016-ban jelent meg, kizárólag Nintendo 3DS kézikonzolra. A Wilds még messze van, ki kellett tölteni valamivel az űrt, és a Capcom választása a Stories első részének felújítására esett eme feladat ellátása érdekében. A remake így PlayStation 4-en, Switchen és PC-n lett elérhető.

Kicsit sajnálom, hogy fordított sorrendben ismertem meg a Monster Hunter Stories játékokat, mert így sokszor motoszkált a fejemben, hogy a második rész mennyivel „jobb” és készebbnek tűnik most felújított elődjénél. Kezdve azzal, hogy a remake igaz, kapott grafikai ráncfelvarrást, de a végeredmény még mindig erősen 2016 szagát árasztja. Ezt a szagot a stílus sem nyomja el, pedig mindkét cím sokkal barátibb és gyerekesebb hangvételű – a szó nem pejoratív értelmében –, így az elnagyolt gyerekmesére hajazó grafika elnézhetőbb lenne.

Monster Hunter Stories teszt – Szörnygyűjtögetés gyerekek számára

A probléma nem a karakterekkel vagy a monstie-kkal van, hanem a nagy bejárható és teljesen üres terekkel. A zöldellő mezőtől kezdve a sűrű erdőn keresztül a barlangok mélyéig minden csupasz és sima, ahol meg növények nőnek meg lehet számolni hány poligonból ültették őket. A vidám és meseszerű stílus a történetre és a humorra is igaz. Utóbbi néhol már fájdalmassá válik az idősebbek számára, így nagy iramban ugráltam át ezeket a beszélgetéseket. A sztori pedig sohasem volt a Monster Hunter játékok erőssége, ezt nem is akarom felróni neki, arra viszont elég gyorsan rájöttem, hogy a célközönség egy nálamnál sokkal fiatalabb korosztály.

Nagy vonalakban a Stories középpontjában nem a vadászok, hanem a lovasok (riders) vannak, akik nem legyőzik a szörnyetegeket, hanem speciális kapcsolatot építenek ki velük, és az oldalukon harcolnak. Ezeket a beidomított lényeket nevezik monstie-knak. A név nélküli játékoskarakter épp lovassá cseperedik, amikor egy megnevezhetetlen fertőzésnek köszönhetően megvadult szörnyek támadnak rá falujára. A veszteségek láttán céljából kiábránduló legjobb barátja, Cheval eltávolodik kitűzött céljától és rossz útra tér, miközben hősünk kezébe veszi az irányítást, és meg akarja állítani a világot fenyegető fertőzést. Útja során megannyi érdekes (és helyenként irritáló) segítővel találkozik, és ami számunkra a lényeg: beidomításra váró monstie-kkal.

Monster Hunter Stories teszt – Szörnygyűjtögetés gyerekek számára

A játékmenet sava-borsa a monstie-tojások begyűjtése, vad ellenfeleink elnáspángolása és a világot járva nyersanyagok gyűjtése, hogy karakterünk felszerelését fejleszteni tudjuk. Milliónyi féle ásványt, bogarat, csontot tudunk felszedegetni a földről, és külön köszönet, hogy ezt megtehetjük futás közben, animáció nélkül, így ez nem válik monotonná. A sok csillogó tárgy a távolban sikeresen bekapcsolta felfedezési ösztönöm, és valószínűleg több időt töltöttem a világban való csatangolással, mint a történet végigjátszásával. A tojásokat véletlenszerűen generált barlangokban és fészkekben találjuk, és mivel a tojások és így a bennük lakók ereje is véletlenszerű, a legnagyobb élvezetet partink erejének maximalizálása okozza majd.

A harcok körökre osztott kő-papír-olló rendszerre épülnek, és nem sokban térnek el a második részben látottaktól. Az egymással szembeszegülő szörnyek és a játékos választhat gyorsaság, technika és erő között, hogy milyen támadást kíván kivitelezni. Az erő üti a technikát, a technika a gyorsaságot, a gyorsaság pedig az erőt. Ha sikeresen választottunk, csapásunk sokkal halálosabb lesz, de ez fordított esetben is igaz. A rendszert ki kell ismerni, és a velünk szembekerülő vadak típusát és mozgását figyelve ki lehet következtetni, az mire készülhet. Például bizonyos lények előszeretettel használnak gyors támadásokat, de ha elkezd habzani a szájuk akkor váltanak erőre.

Monster Hunter Stories teszt – Szörnygyűjtögetés gyerekek számára

A csatákban a megfelelő pokémon – akarom mondani monstie – kiválasztása nagyon fontos, így a csapatunk összerakása is, hogy a lehető legtöbb szituációban tudjunk jól helytállni. Az összecsapásokat színesíti még a tárgyak használata, a szinkronizált támadások és a kinship növelése, azaz a barátságmérő a mellettünk harcoló állatkánkkal. Összességében egy az egyben a Wings of Ruinból ismert rendszer ez, csak egy kicsit kevesebb és egyszerűbb. Mindezek mellett pedig a remake a grafikai ráncfelvarráson kívül magával hozott egy teljes játékra kiterjedő szinkront, azaz nem kell már annyit olvasnunk.

Úgy érzem, sokkal elégedettebb lennék a Monster Hunter Stories felújításával, ha nem az utódjával találkoztam volna először. Újat nem mutatott, viszont nincs lehetőség co-op játékmódra, a harcok is leegyszerűsödtek, és a bejárható világ is sivárabbnak hat. A képet tovább rontja, hogy a PC-s port nem kifogástalan, sokszor futunk bele töltőképernyőbe, és az irányítás az egér és billentyűzet kombóval néhol esetlen és kényelmetlen. Ennek ellenére az alap játékmenet még mindig lebilincselő azok számára, akik szeretnek zsebszörnyekre vadászni és fejlesztegetni őket. A felbukkanó szörnyek már ikonikussá váltak a széria ismerői számára, és ki ne akarná kitenyészteni a lehető legerősebb rathalost vagy zinogrét?

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Addiktív harcrendszer és felfedezés
  • A szörnyek gyűjtögetését sem lehet megunni
  • A remasterben teljes a szinkron
Negatívumok
  • Remasterhez képest gyenge grafika
  • A PC-s portnak vannak problémái
  • Néhol túlontúl gyerekes a történet vagy a viccek

További képek

  • Monster Hunter Stories
  • Monster Hunter Stories
  • Monster Hunter Stories
  • Monster Hunter Stories
  • Monster Hunter Stories
  • Monster Hunter Stories

Monster Hunter Stories

Platform:

Fejlesztő: Marvelous Inc.

Kiadó: Capcom

Forgalmazó: Cenega Hungary

Megjelenés:
2017. szeptember 8. 3DS
2024. június 14. PC, PS4, Switch

» Tovább a játék adatlapjára

Puddle

Puddle
Ötéves lehettem, amikor először lestem meg apukámat, ahogy a Warcraft 3-mal játszik, és azóta odavagyok a videójátékokért. Amellett, hogy rá vagyok kattanva a roguelike és RTS játékokra, mindig is kerestem a videojátékok esztétikájából fakadó művészeti értéket.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!