Az elmúlt tíz évben az 11 bit studios az egyik kedvenc fejlesztőcsapatommá vált. Eredeti ötleteiknek és kreativitásuknak köszönhetően annak idején a This War of Mine-nal érték el első nagyobb sikereiket, hogy azután olyan műfajteremtő játékot alkossanak, mint a Frostpunk. Mára szinte védjegyükké vált a komor, néha depresszív hangulatú, érzelmeinkre ható, nehéz döntések meghozatalát kívánó játékmenet mesteri tálalása. A most megjelenő Frostpunk 2 tovább erősíti ezt a vonalat, de lengyel barátainktól még idén év végére várható a The Alters is, amely műfajában eltérő, ám hangulatban és hatásosságban várhatóan a Frostpunkhoz hasonló magasságokba repít majd bennünket.
Hogy mi a Frostpunk? Hat évvel ezelőtti tesztemben városépítős túlélőjátéknak tituláltam, az imént műfajteremtő alkotásként jellemeztem, ilyen ugyanis előtte még nem volt. A XIX. század végén, egy alternatív, steampunk múltban játszódó, (poszt)apokaliptikus világban kellett menedzselnünk apró kolóniánkat. A történet szerint a Föld bolygót maga alá gyűrte egy új jégkorszak, a megmaradt kevés túlélő pedig az akkori, szénre és gőzhajtásra épülő technológia segítségével próbált túlélni. A második rész 30 évet ugrik előre az időben, egészen pontosan 1916-ba. Ekkorra az emberiség már hozzászokott az állandó fagypont alatti hőmérséklethez, a kietlen és szinte halott tájhoz, a nélkülözéshez. Városokba szerveződve éli mindennapjait, ami leginkább abból áll, hogy megtermel annyi élelmet és nyersanyagot, amivel kihúzza a legközelebbi hóvihar végéig, hogy aztán újrakezdje az egészet.
A nehéz idők erős vezetőket kívánnak. Ha nincs, aki irányítsa a várost, a gyarlóság, a kicsinyesség, a széthúzás, a túlélési ösztön és az alapvető emberi szükségletek hiánya pillanatok alatt káoszba taszítja azt. Míg az első részben néhány tucat, legfeljebb pár száz ember életéért feleltünk egy viszonylag kicsi településen, addig a második új szintre lép. Megváltozott a lépték, hisz most már több ezer fős városokban élnek az emberek. Indokolt a többesszám, hisz már az első rész óta tudjuk, hogy vannak más kolóniák, más városok is, amelyek ezúttal hangsúlyosabb szerepet kapnak. Kinyílt a világ a Frostpunk 2-ben, és ez új problémákat hoz magával.
A megváltozott léptéket többféleképpen szemlélteti a játék. Nem tudunk már utcaszintre lezoomolni, nem látjuk a lakókat mozogni. Már nem kell utakat kialakítanunk vagy házakat egyesével leraknunk, helyette egész kerületeket építünk. Már nem egyes emberek példája vagy tapasztalata kapcsán merülnek fel azok a dilemmák, amelyekről döntenünk kell, hanem frakciók, csoportok javaslatai, igényei vagy éppen követelései váltják ki ezeket. Nőtt a felderíthető világ mérete, és ahogy már említettem, a különböző települések közti interakciók száma és módja is.
Városaink központi eleme továbbra is a játékban sokszor csak generátornak hívott, hatalmas kazán vagy kemence, amely a fűtést biztosítja. Átdolgozásra került a fűtésmechanika, már nem házanként, hanem kerületenként kell figyelnünk a fűtési igényre. Magukat a kerületeket egyébként hatszögletű csempékként kell elhelyeznünk, ráadásul viszonylag nagy helyet igényelnek. A lakónegyed magától értetődő, ezen kívül bányászati, termelői, élelmezési és logisztikai negyed húzható fel.
A városok méretének növekedésével a megfelelő fűtés biztosítása továbbra is sarkalatos része a játéknak, ahogyan a lakosság igényeinek kielégítése is, emiatt új nyersanyagokra van szükség. Megjelent az olaj a játékban, mint alternatív fűtőanyag. Ez egyébként a sztori szempontjából is kiemelt jelentőségű, egyesek szerint az olaj segítségével véget lehetne vetni a jégkorszaknak... Újdonság, hogy a geotermikus energia is hasznosítható, és a szorosan egymás mellé telepített kerületek hőigénye is alacsonyabb, mivel felfűtik egymást.
A lakosság igénye most már nem merül ki kosztban és kvártélyban, szükségük van alapvető eszközökre a mindennapi élethez. Ezeket gyűjtőnéven goodsnak hívja a Frostpunk 2. A macera velük az, hogy elő kell állítani őket, amihez gyár kell, a gyárhoz pedig a megfelelő nyersanyag (materials). Nyersanyagból sosem lesz elég, pontosabban sosem fogjuk azt érezni, hogy elég van nálunk, még akkor sem, ha több raktárat töltöttünk már fel velük. Bizonyos nyersanyagok, jellemzően az olaj nem is lesz elérhető a város körül, ehhez a világ felfedezésére, kitermelőkolónia létesítésére lesz szükség. Házainkat már nem, településeinket viszont össze kell kötnünk úthálózattal, hogy a megfelelő utánpótlást biztosítani tudjuk.
A lakosság bizalmának fenntartása nehezebb, mint valaha. Ennek csak egy kis része a koszt, kvártély, goods hármas biztosítása. Mint említettem, az emberek frakciókba/csoportokba/szervezetekbe tömörülnek. Ezek mind-mind saját ideológiával, jövőképpel, preferenciákkal rendelkeznek. Egyesek technológiapártiak, mások pont a túlzott gépesítésben látják a kockázatot. Megint mások az egyenlőségben hisznek, és abban, hogy kis csoportok együttműködése gyümölcsözőbb, mint nagy közösségekbe szerveződni. A játék során ilyen frakciók fel-, illetve el is tűnhetnek, de a legtöbb esetben legalább három-négy mindig jelen lesz, ráadásul kismillió van belőlük – én eddig kb. nyolc különböző csoportosulással találkoztam. Mondanom sem kell, hogy képtelenség mindegyikkel jó viszonyt ápolni, hisz világnézeti különbségek vannak közöttük, és nekünk, mint a város vezetőjének kell balanszíroznunk, hogy mikor melyik javára döntünk.
A döntések, viták helyszíne a tanács, ami újdonság a Frostpunk 2-ben. Az említett frakciók itt szavaznak a város jövőjéről, különböző törvények be-, vagy visszavezetéséről. Befolyásunk természetesen van, segíthetünk abban, hogy a mérleg nyelve épp melyik irányba billenjen, elég, ha az ellenálló partinak megígérjük egy másik törvény vagy egy bizonyos technológia bevezetését. Persze ezzel kiverjük a biztosítékot egy harmadik félnél, de hát a politika ilyen.
Az új nyersanyagok, fizetőeszközök, frakciók, az ötletfa, a tanács mind-mind megjelennek a kezelőfelületen, ami még több óra játék után is kicsit zavaros, számomra nem elég letisztult. A veterán játékosoknak is sok lehet elsőre. A grafika viszont első osztályú, a szintlépés itt is megmutatkozik. Sokkal ridegebbnek, sokkal barátságtalanabbnak hat a környezet még az első részhez képest is. Élethűbb, hatásosabb, zordabb a hangulat, főleg, amikor lecsap egy hóvihar.
Az első részhez méltóan ezúttal is alaposan feladja a leckét a Frostpunk. Ez nem az a játék, amelyben könnyen érhetünk el sikereket. Újra és újra kell próbálkoznunk, mert valamin biztosan el fog csúszni a munkánk (ez nekem már a prológusban összejött). A folyamatosan romló időjárás, a lakosság nyűgjei, az utánpótlás biztosítása, az időre történő felkészülés szinte egy perc nyugtot nem hagy a játékosnak. Ez stresszesnek és fárasztónak hangzik, ám mégsem az, sőt, rendkívül addiktív, csakúgy, mint az első rész. Rengeteg érzékünkre ható, magas színvonalú szórakoztatást nyújt a Frostpunk 2, méltó folytatás.
