A Dragon Ball Budokai, majd a Budokai Tenkaichi (japánban Sparking) sorozattal heteket játszottam a középiskola alatt, a PlayStation 2-es éra egyik nagy királysága volt. Még úgy is nagyot ütöttek, hogy az anime akkor már jó régóta nem ment a tévében, de Son Goku és a sárkánygömbök iráni rajongás nem hunyt ki az emberekből. Jeles példa erre, hogy 2007 után is készült egy csomó Dragon Ball tematikájú verekedős stuff, amelyek között voltak egészen kiemelkedők is az utóbbi években. A Dragon Ball FighterZ meghódította a casual és hardcore játékosok szívét a remek kompetitív élménnyel, a Kakarot a történetre gyúrt rá és nem talált süket fülekre. Az idén 8 esztendős Xenoverse 2 a mai napig kap új frissítéseket, jómagam is rengeteget nyüstöltem a küldetésekre fókuszáló kooperatív programot.
Jó dolog még mindig Dragon Ball rajongónak lenni, amit ugyan beárnyékol a manga alkotójának korai halála. A jelen bemutatóm tárgyát képező videojátékkal egy időben startol el a japánban a legújabb anime üdvöske, a Dragon Ball Daima. Ezen még élete végén is serényen dolgozott a mester, a gyermekké visszaalakult chibi szereplőket letölthető tartalomként áthozzák a Sparking! Zeroba is. Úgysincs elég karakter a játékban, simán elférnek.
Elsőként egy gyors gyakorlásban vehetünk részt Goku és riválisa, Vegeta közt, ahol villámgyorsan megtanulhatjuk a program kezelését. Ebben a 3D-s bunyós stuffban a közelharc mellett a lövöldözésé és a mindent letaroló szupertámadásoké lesz a főszerep. Mint minden DB-címben (a FighterZ kivételével), itt is működik a dolgok spamelése, csak most sokkal nagyobb arányban fogja kivédeni az ellenség. Spécitámadásokhoz naftát energiatöltéssel tudunk szerezni, de közben védtelenek leszünk. Aki játszott már hasonló szoftverrel, pontosan tudja, mi a dörgés: miközben a delikvens alig heverte ki az ágyunkat, már töltjük is be a következőt. Hiába a közelharc (ami látványos, ha úgy történik minden, ahogy akarjuk), de az ellentámadásokat és töltött ütéseinket valahogy rendre kiszagolja a gép (legalábbis normál nehézségen csal rendesen, könnyűn pedig nem járnak bónuszok a harcok után). Több ilyen csörtébe is beleálltam, mindig jócskán lesérült a karakterem.
Azt már le se kéne írnom az ilyen jellegű programoknál, hogy az eredeti szinkronszínészek hangját hallhatjuk (kivétel, aki már nincs köztünk) – még mindig zseniális, hogyan kiabál ez a 87 éves csepp japán asszony, aki rengeteg szereplőnek kölcsönzi a hangját. A történetes epizód módban a Dragon Ball Z és egyenes folytatása, a Dragon Ball Super lesznek terítéken (manga karaktereket és későbbi történetíveket nem kapunk, csak ami eddig animálva lett).
Elsőként a széria ikonikus hőse, a naiv, de ugyanakkor a legnagyobb szívű Son Goku lesz választható. A csillagharcos útját pontosan úgy követhetjük nyomon, ahogy az összecsapásokban szerepelt a műben. Tehát a korai halála után a visszaérkezésénél veszi fel a fonalat, majd amikor beteg lesz, azok a fejezetek is átugrásra kerülnek (és így tovább). Néha keresztúthoz érkezünk, ahol választhatunk valamit – az alternatív leágazás újabb harcokat nyit meg. Közben csendben feloldódik a többi Z harcos, így akár velük is kezdhetünk bármikor történetet, de még a rosszfiúk közül is többen kaptak lehetőséget remekelni.
Sajnos ehhez a szoftverhez nem vásároltak külön betétdalt, ahogy korábban csinálták a játékokhoz. Viszont a Super 2 főcímdala több ízben is felcsendül. A program képi világa meseszép, elképesztő, ahogy meganimálták a támadásokat. Szépen dolgozik a program az Unreal 5 motor alatt. A mindent elpusztító támadásokban még sérülnek is a harcosok, szanaszéjjel szakadnak a ruhák, sebek és kosz borítja őket. A környezet is pusztítható, de ez mára nem újdonság. Viszont a víznek van ellenállása, és fele olyan gyorsan mozgunk, ha bekerülünk egy tóba.
Az epizód mód már önmagába is elegendő szavatosságot biztosít a széria kedvelőinek, majd a feloldott harcosokkal az online módba is belevethetik magukat igény szerint. Az már más kérdés, hogy a 182 karakter mennyire lett jól kiegyensúlyozva. Testre is szabhatjuk harcosainkat, gyakorolhatunk, egyedi csatákat készíthetünk és tölthetjük fel, majd másokét le, de választhatjuk az előre bekészített extra kalandokat is. Megidézhetjük a sorozat három sárkányát, ha összegyűjtöttük a gömböket, kívánhatunk újabb szereplőket, pénzt stb.
Amiben változott a játékmenet a 2007-es rész óta, az egyértelműen a gyorsasága. Villámgyorsan ki lehet törni és megsorozni a szembenállót. Próbálták közelebb hozni az anime élményt, ahol gyors csörtéket nyomnak a figurák. Egy skillszámláló töltődik, ami minél több, annál erősebb támadás hajtható végre – az „árakat” láthatjuk az elsütésük elött. Tudunk rövidet is szökkenni, ami újabb kombózásra ad lehetőséget, és el is ugrálhatunk a lövedékek elől. A parry ellentámadás is egy jópofa dolog: ha bejön, akkor ikonikus jeleneteket csalhatunk elő. Szóval fogták a régi stuffot, javítottak jócskán a kamerán, gyorsabbá tették az egész játékot és kibővítették a harcrendszert. Akinek ez régen bejött, annak most is meg fog felelni. Ellenben még így is lomhább más Dragon Ball címekhez viszonyítva, nem minden jön be, úgyhogy a nagy innováció inkább új, mint jó.
A Dragon Ball: Sparking! Zero a jobban sikerült Dragon Ball-játékok sorát erősíti. Az első helyre nem fog felkerülni, de ettől még élvezhető alkotás, amely hosszú időre leköthet. Az már bizonyos, hogy a stuff tovább fog bővülni DLC-kkel, így egy ideig nem maradunk tartalom nélkül.
