Hosszú és rögös utat járt be az Until Dawn, mire 2015-ben végül csak a boltokba került. A játékot a Supermassive Games még akkor kezdte el fejleszteni, amikor a PlayStation 3 és a PlayStation Move volt az aktualitás. A csapatnak éppen az volt az ötlete, hogy készít egy interaktív horrorfilmre hajazó játékot, amelynek innovatív irányítást adnak a Move kontrollerrel. Ám a projekt lassabban haladt a vártnál, és menet közben eljött a nagy generációváltás is a konzoloknál. Így végül a stúdió úgy döntött, hogy inkább dobja a Move-ot és a PS3-at, helyette pedig PlayStation 4-re készíti el a játékot. Az irányítást is gyökeresen átalakították, és igyekeztek a DualShock 4 nyújtotta lehetőségeket kiaknázni benne. Az Until Dawn végül kilenc évvel ezelőtt, 2015-ben jelent meg – kizárólag PlayStation 4-re.
A játék nagyon szép sikert aratott, mert a készítőknek sikerült a legtöbb innovatív ötletüket működésképes formában beépíteni a játékmenetbe. A végeredmény valóban egy interaktív horrorfilmre emlékeztetett, amihez sokat hozzátett a karakterek remek animációja és mimikája. És nem utolsósorban, hogy az egyik szereplőt az akkoriban még jóval felkapottabb Hayden Panettiere színésznő alakította, aki nagyjából a játék arcává is vált. Mindennek tehát már közel egy évtizede, és az Until Dawn azon játékok közé került, amely egyáltalán nem öregedett rosszul, sőt. Még a mai napig bőven megállja a helyét mind játékmenete, mind vizuális megvalósítása terén. Ehhez képest a Supermassive Games úgy érezte, hogy kilenc év után illik újra elkészíteni a játékot, csak épp most már PlayStation 5-re és PC-re. Ez önmagában nem is feltétlenül rossz gondolat, csak épp nem úgy sikerült a végeredmény, ahogy a rajongók talán remélték.
Az új kiadást már nem is a Supermassive Games készítette, a munkát a Ballistic Moon stúdiónak szervezték ki. Ők pedig azzal kezdték, hogy kukázták a játék alatt eredetileg remekül teljesítő Decima motort (amely nem mellesleg olyan játékokat hozott már mozgásba, mint a Horizon Zero Dawn vagy a Death Stranding), hogy helyette a kétségtelenül döbbenetes dolgokra képes Unreal Engine 5-öt használják. Ez első hallásra azt sugallhatta, hogy igen jelentős grafikai megújulást kapunk, cserébe viszont biztosak lehettünk benne, hogy PC-n a gépigény sem lesz alacsony.
Csakhogy a helyzet az, hogy az Until Dawn grafikája nem lett annyival szebb vagy részletesebb, mint talán reméltük, legfeljebb csak egy kicsit más. Hiába alkották újra a modelleket, azok sem szebbek lettek, ahogy a környezetünk sem. Igazából utóbbi terén legfeljebb annyit lehet elmondani, hogy az eredeti játékhoz képest teljesen más a jelenetek bevilágítása, ami picit világosabb megjelenést ad, így a környezetünk is valamivel jobban szemügyre vehető. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a remake nem szép, mert az. Inkább úgy fogalmaznék: nem annyival szebb, amennyit közel tíz év és az Unreal Engine 5-re való áttérés alapján joggal reméltünk volna.
A készítők nem csak simán átportolták a játékot, igyekeztek azt picit finomítani is. Teljesen újragondolták például a kamerakezelést. Az eredeti játékban a régi Resident Evilre hajazó rögzített kamerás megoldást használták, ami sokat dob a moziszerű élményen, cserébe nem feltétlenül a legpraktikusabb irányítás és játékmenet szempontjából. Ezért ezt a Supermassive Games későbbi játékaiban is használt hátsó nézetre cserélték. Ez valóban könnyebb irányítást ad, de cserébe csorbítja is a filmes érzetet. Az irányítás olykor így is kicsit nehézkesnek érződik, mivel a játék maga dönt arról, hogy karaktereink az adott helyen és időben futnak vagy sétálnak, ez pedig nem mindig tűnik logikusnak.
Maga a játék, maga a sztori és általánosságban véve maga a játékélmény nem lett rosszabb, de jobb se az eredeti verzióhoz képest. És mivel most egy remake-ről beszélünk, amely közel egy évtized távlatában, ráadásul egy jóval újabb grafikus motorra készült, ez inkább a negatívumok közé sorolandó. Mert ha nem jobb az új az eredetinél, akkor joggal merül fel a kérdés: van-e egyáltalán létjogosultsága az új kiadásnak? Persze így végre kaptunk egy dedikált PS5-ös változatot, és, ami még fontosabb, végre egy PC-set is. Ebből a szempontból igenis van létjogosultsága, viszont nem vagyok meggyőződve róla, hogy ne lett volna éppoly sikeres a játék, ha csak az eredeti mivoltában kapják meg a PC-s játékosok.
Mivel az Until Dawn önmagában egy remek horror-kalandjáték, így a remake-je is az. A sztori, a karakterek, az ijesztgetések, a szereplők közti kapcsolatok, illetve a Supermassive Games játékai közül még mindig legjobban itt működő pillangóhatás igenis egy jó játékot eredményeznek, ami a műfaj rajongóinak szinte kötelező darab. Főleg, ha eddig csak azért maradt ki, mert valakinek nincs PlayStation konzolja otthon. Viszont azoknak, akik kilenc évvel ezelőtt már átélték e sötét éjszaka eseményeit (a több különböző befejezés okán akár többször is), azoknak erősen kérdéses, hogy megéri-e beruházni a remake-be. Pláne, ha vetünk egy pillantást PC-n a gépigényre és még inkább az árcédulára...