2018-ban egy, a Kickstarteren futott projekt keretein belül valósult meg a Micro Mages. Úgy aposztrofálta magát, mint egy vadiúj NES-program eljövetele (a Nintendo első konzolja a ’80-as évekből, nem elírás). A német fejlesztőcsapat kampánya sikeres lett, így kiadták játékukat kazetta formában az ősrégi platformra. Minden másra pedig emuláció keretein belül lett átültetve. Most érkeztünk el oda, hogy digitálisan is megvásárolható lett PlayStation rendszerekre.
Egy valódi 8-bites szoftverről beszélünk, amelynek az irányítása szerencsére van annyira precíziós, mint az első Super Mariónak (értsd: marha jó). A képi világ, a színhasználat teljesen megidézi a ’80-as évek videojátékait. Bárkit bepalizhatnánk vele, úgyse jönne rá, mikor jelent meg a cím. A papírvékony történetet megtudhatjuk a kézikönyvből, ami nem mellesleg zseniálisan sikerült. Az egyik kedvencem a többjátékos mód taglalása, ahol a barátok is fel lett tüntetve, mint szükséges hozzávaló. Még hogy a németeknek nincs humorérzékük.
Négy színes mágus bőrébe bújva egyedül, vagy akár négyen is harcba szállhatunk az elrabolt hercegnőért. A négy egyre nehezedő világ egy tucat pályáján kell helyt állni. Függőlegesen haladunk tornyokba, miközben egymással is versengve kincseket gyűjtünk (ez opcionális). Végtelenszer elrugaszkodhatunk a falakról, így a mászás egyszerű, a kezelés finomsága miatt pedig haladós a játékmenet. Tudunk lőni, így pár találatból kiiktathatjuk az útban lévő nyavajásokat. Később ezek a lények visszalőnek, vagy úgynevezett revenge bulletet engednek el, amikor kifinganak. A szűk részeken nem lesz egyszerű kerülgetni a falról pattogó csontokat, miközben a kis szakadékoknál a társunk is rendre akadályozhat (véletlen lelök vagy a fejünkön ugrálva korlátoz).
Alapból három életünk van, elért pontok után újabbat kapunk, illetve a felúszó szíveket elkapva is szerezhetünk extrát. Folytatási lehetőség van, de akkor az elért pontjaink nullázódnak. Sok ellenőrzőpontot tettek a pályákra, de ezeket a zászlókat aktiválás helyett szét is lőhetjük egy nagyobb pontinjekció reményében. Felszedhető tárgyak is akadnak ládákból vagy random tereptárgyak szétlövésével. Ilyen a libatoll, amellyel siklani tudunk, vagy a tündérke, amely feléleszti a csapattársainkat. Alapesetben minden találat az irányunkba halálos, de ha van nálunk a két tárgy közül valami, akkor csak azt veszítjük el. Ha többen játszunk, akkor a fűbe harapott mágust szellemként irányítva lassítani tudjuk az ellenfeleket. A dobozokat, ládákat szétlőve visszatérhetünk az életbe, ha a megfelelő tárgy kerül elénk (vagy a társunk kiengedhet egy tündért a kezéből). Már ketten játszva is nagyot lehet veszekedni, de sokkal jobban lehet hosszútávon érvényesülni.
A pályákon mindig van valami tematikus elem, például megmászható indák, fúvókák, teleportcsövek. Főellenségek is helyet kaptak, majd a stuff végig játszása után elölről kezdődik az egész, de már nehezebb fokozaton. Itt szívósabb ellenfeleket találunk, és módosulnak a szintek is valamennyire (például csúszik a talaj). Egy bő órán belül végig lehet tolni az alkotást, a világok között pedig egy kódot felírva akár később is folytathatjuk a kalandot. A kihívást kergetőknek kedvezve sok nehéz és trükkös trófea került az alkotásba, illetve 3 egyre nehezedő kampány (a második még vállalható volt).
Egy kedves szoftvert ismerhetünk meg a Micro Mages által, amelyet a retro-lelkületű játékosok fognak jobban értékelni. A rövidségéhez szerencsére kis árcédula dukál.
