Kezdetben vala a rugós membrános billentyűzetmechanika. Aztán lőn a gumidómos. Őt követte a mechanikus kapcsolós, amelynek optikai alapon működő testvére is született. Az ollómechanikás is megtalálta vala az ő helyét. És most itt az új (vagy talán nem is annyira új?) kapcsolótípus: a Hall szenzoros! Eléggé elnagyolva nagyjából ilyesmi ívet írt le eddig a billentyűzetek belső felépítésének története – Hall effekten alapuló kapcsolóval szerelt billentyűzettel eddig nem volt dolgom, így nem kis kíváncsisággal csomagoltam ki a dobozából a SteelSeries Apex Pro TKL 3. generációs változatát.
A fő attrakciót a kapcsoló adja, így beszéljünk egy kicsit ennek működési elvéről – de tényleg csak a felszínt megkaparva (Sheldon Cooper imádná ezt előadni a tőle megszokott alapossággal). Szóval a lényeg: egy érzékelő előtt ha egy mágnest mozgatunk, az felszültségváltozást okoz a szenzorban. Ezt rendkívül pontosan lehet mérni, ráadásul új lehetőségeket ad a billentyűzetgyártók kezébe. Az egyik nagy előnye: itt nincs fixen meghatározott nyomáspont, a felhasználó tetszőleges helyre állíthatja a lenyomás regisztrálását. A másik nagy előnye ebből fakad (és lesz különösen előnyös professzionális e-sport esetében): ha felengedjük a gombot, nem kell megvárni, míg a nyomáspontig ér, hogy „elengedje”; hanem ahogy elindul felfelé a billentyű, már „nemlenyomottnak” számít – ez a rapid trigger, és emiatt olyan népszerűek ezek a billentyűzetek az e-sportolók körében. És mivel lényegében analóg jelet ad a szenzor, így akár két nyomáspontot is definiálhatunk: mondjuk a W billentyű enyhe nyomására sétál a karakterünk a játékban, míg koppra lenyomva fut.
Az Apex Pro Gen 3-ba OmniPoint 3.0 Hall szenzoros kapcsolók kerültek, és elég tág határok között állíthatjuk be a nekünk tetszőre: 0,1 és 4 mm között, 0,1 mm pontossággal határozhatjuk meg a nekünk megfelelő nyomáspontot – akár billentyűnként. Van lehetőség egyfajta védelmet is bekapcsolni: ez kicsit növeli a lenyomott billentyű körüli gombok érzékenységét a véletlen lenyomások elkerülése érdekében. A rapid trigger mellett beállítható 5 gombpárra a rapid tap, mintegy azt kiegészítendő: ekkor a legutoljára lenyomott gombot veszi figyelembe az elektronika anélkül, hogy a másik gombot elengednénk.
A másik különlegessége a billentyűzetnek a kis OLED-kijelző a jobb felső sarokban. Egyrészt sok beállítás elérhető innen is, másrészt a rendszerinformációkat is nyomon követhetjük vele – de akár saját kis képet, animációt is kirakhatunk ide. Az, hogy a billentyűk háttérvilágítása is testreszabható, az egy dolog, de még erre is tehetünk saját animációt, ha kedvünk tartja, az már nekem is új – de akár a gép által kiadott hangokra reagáló spektrummegjelenítő is lehet... Jó pár játéknál némi információt is képes megjeleníteni – az alábbi képen a Counter-Strike 2-vel demonstráltam ezt: a funkciógombok a tárban lévő töltények számát, a számsor az életerőt, alatta a QWERTYUIOP pedig a páncélt mutatja. Jópofa, sőt – de nem vagyok teljesen biztos a hasznosságában, hiszen erre rápillantani azt jelenti, hogy le kell vegyem a tekintetem a monitorról. De ötletes, azt meg kell hagyni.
És milyen a játék így? Nos, nem vagyok profi gamer, de még az én kezemben is hathatós fegyverré vált az Apex Pro. Némi kísérletezés után nekem az 1 mm-es nyomáspont lett az ideális, ezzel pedig úgy tudtam mozogni, hogy magamat is teljesen megleptem. Természetesen a tökéletes irányításhoz kell egy megfelelően harapós egér is (szerencsére nálam ez adott volt), de nem gondoltam volna, hogy ennyi múlhat a billentyűzeten is. A Counter-Strike 2 mellett természetesen próbára tettem Overwatch 2-ben is, és az eredmény több mint kellemes volt: a karakterem élesebben reagált a billentyűzet felől érkező parancsokra. Gondoltam, megkínálom a PlayStation 5-öt is vele némi Call of Dutyval, és magától értetődően itt is bevált – egyben kipróbáltam a PC-n beállított profilokat is, hogy itt is betölti-e a kis OLED-es vezérlővel: kell mondanom, hogy igen? :D Érdekes, hogy gépeléshez (jelen cikk írásához) a 2,5 mm-es nyomáspontot érzem jobban passzolónak. Kész, engem levett a lábamról ez így...
Ritkán szoktam a mellékelt szoftverről értekezni, most viszont ez megkerülhetetlen – a SteelSeries GG mindenki számára ajánlott cucc. Nemcsak magát a billentyűzetet (illetve egyéb SteelSeries perifériánkat) lehet vele beállítani, de van ezen kívül még három szolgáltatása, ami hardvertől független. A Sonar hangkeverőjével a hang ki- és bemenetek vezérlésén kívül az egyes médiatípusok (játék, csevegés, média, mikrofon) hangerejét és hangszínét tudjuk szabályozni. A Moments nemcsak simán rögzíti a játékot, de képes az érdekesebb pillanatokat automatikusan is felvenni. De talán a legérdekesebb mind közül a 3D Aim Trainer, ez ugyanis meglepően sok gyakorlófeladatot kínál képességeink csiszolására – lényegében komplett edzésprogramot kapunk teljesen ingyen.
Nehéz objektívnek maradnom az értékelésnél, hiszen egy fantasztikus eszköz fekszik itt az asztalomon a kezeim alatt. Az OLED-kijelző és a hozzá tartozó vezérlők miatt sajna további 3 gomb száműzésre került a TKL kivitel miatti numerikus részen kívül, ebből a Print Screen fáj egy kicsit, de azt átprogramoztam egy billentyűkombinációra. Nem lehet cserélni a kapcsolókat? Minek cserélni? Olyanná alakíthatom, amilyenné csak szeretném! És a mechanikus kapcsolók gépelési érzése is megmaradt – aki azt szereti, ebben sem fog csalódni. Az ára borsos, ez sajnos adott (nagyjából 95 ezer körül van a teszten itt járt vezetékes TKL kivitel) – de mivel a SteelSeries Apex Pro időtálló konstrukció (a Hall effekt kapcsolók élettartamát nem millió, hanem milliárd leütésekben mérik), megfontolandó egy ilyen kiadás bevállalása, főleg ha komolyabban vett e-sport is kinéz.
