PRIM teszt – Míg a halál el nem választ

Biztosan mindenkinek megvannak a saját hihetetlen történetei, de PRIMét alighanem nehéz überelni. A 16 éves lány éppen hogy csak elvesztette az édesanyját egy balesetben, amikor különös dolog történik. A padláson kutatgat az örökségben, amikor megnyílik egy portál, és megjelenik... a Halál. A svédcsavar azonban egészen Star Wars-os („Én vagyok az apád!”), úgyhogy innen már nincs is visszaút, mivel a neveléssel a férfi lett megbízva, legközelebb már a másvilágon tér magához (ahol furamód a görög mitológia köszön vissza mindenben).

Hiába kap meg mindent (az újdonsült gondviselő igyekszik bepótolni a kimaradt éveket), a kislánynak persze nem tetszik az új otthon, mindent megtesz, hogy visszajusson a régibe, s legalább láthassa a legjobb barátját, Tristant. Ehhez segítséget is kap, sikerrel is jár, azzal azonban nem számol, hogy a lakhely változásával egy csomagban más dolgok is járnak – a poént és a cselekményt nem lelőve: itt indulnak be a dolgok.

Egy ízig-végig klasszikus kalandjátékot kapunk, egészen cartoonos grafikával, kissé Tim Burton világát idézve. Ezeket az ismérveket nézve persze lehetetlen, hogy ne legyen vicces is a hangulat, és így is van. A humor mögött azonban komoly témák is megbújnak (felnőtté válás, barátságok, rokoni kapcsolatok), mindezt segít kicsit a vicces hangnem oldani. A látvány maga is ebben a kettősségben lubickolva igyekszik kiszolgálni a mondanivalót. A gyermekien rajzos stílus és a nyomasztó fekete-fehér ábrázolás jól kiszolgálja és erősíti a mondanivaló kettősségét.

Aggódni viszont nem kell, végig jól lehet szórakozni. Mindezt az amúgy remekül eltalált szinkron is nagyban segít, még ha PRIM hangja egy picikét (na jó, nagyon) túlkoros is a karakter korához képest (nekem picit irritáló is volt). A játékmenet a jól megszokott tárgygyűjtögetésen, használaton és a dialógusokon alapszik. Akadnak azonban kisebb minijátékok is, amelyek közül egy kártyás darab (a Casketball) viszi a prímet (vigyázat, szándékos szóvicc!). Nagy hasznunkra van azonban (s egyben egy kis színesedést visz a megszokott dolgokhoz) a játék elején hozzánk szegődő sétáló szemgolyó, aki sokszor húz majd ki a slamasztikából. Egyrészt át tud férni kis helyeken (mint a játék elején a szobából való kijutásnál), de használhatjuk arra is, hogy olyan eseményeket láthassunk, amelyek korábban történtek meg.

Rajta kívül más szereplőket is irányíthatunk majd (ami szintén üde színfolt), de azért főleg PRIM terelgetése jut számunkra osztályrészül. A fejtörők, meg hogy mit is kell csinálni, nem túl bonyolult, de ha valaki elakadna, egy többszintű súgórendszer is része a játéknak (eleinte kisebb, majd konkrét segítségekkel). A játékidő korrektnek mondható, s noha nincs túl sok helyszín, a 6-8 óra korrekt élményt ad és remekül szórakoztat. No és akkor Neked mi a sztorid? Hátha a készítők a kommentek közt kutakodva találják meg a következő játékuk alaptémáját. Mi meg majd végigjátsszuk.