A zseniális Vampire Survivors után egy újabb bullet heaven típusú játékon akadt meg a szemem, ami a cuki fizimiskája miatt egyből megtetszett (a nyálka nagy úr). Aki nem ismerné ezt a stílust, annak röviden felvázolva annyit tesz, hogy hordák ellen kell küzdeni egyre dagadó arzenállal. Sokáig ennek a fordítottjával kínoztam magam a jó értelemben (bullet hell), de az egyre népszerűbb játékmenet és néha a könnyedség remek kikapcsolódást biztosított. A Slime 3K annyit csavar a formulán, hogy roguelite elemekkel operál.
Az egész játékmenet pikantériája, hogy kapunk egy paklit, amit aztán fejleszthetünk. Kezdetben persze célszerű az előre letároltakkal indítani, majd ahogy lépjük a szinteket, egyre erősebb lapokat nyerünk. A pálya elején nyálkánk csak habtestével képes sebezni, de ahogy kinyír pár delikvenst, megjelenik egy boltocska (szintet lépett őkelme). A boltban azokat a lapokat láthatjuk, amelyek a paklink részét képzik. Százalékos aránnyal dobja fel ezeket az egyre erősebbeket D-S rangig. Amíg van érménk, addig vásárolhatjuk ezeket, de a tárhelyünk véges. Néhány bónusz hely fenn van tartva pótlapoknak, mert az egyféle kártya szintet lép, ha 3 darabbal rendelkezünk belőle. Ez a rendszer engedélyezi, hogy ugyanaz a kártya akár 3. szintre is elérjen, de ehhez előbb össze kell bugázni mindig 3-at, majd a gép összerántja mindig. Lehet fejleszteni a boltot, hogy több lap kerüljön bele, cserélni is lehet a portékát pénzből, és el lehet adni a nem kívánt fegyvereket. A célunk az lenne, hogy egyre erősebbekre cseréljük az arzenált, miközben okosan menedzseljük és fejlesztjük a meglévőket. Nem tetszett viszont, hogy a 4-10 perces pályákon a legtöbb időt a kártyákkal vacakolva töltöttem el.
A szintek nagyon hasonlóan festenek, és a zene is sokszor újraindul, ha lejár a szalag. A felénk szaladó ellenségek pici emberkék, ebből többféle van. Később robotikus monstrumok is tiszteletüket teszik, néhány boss lény is jól néz ki. A gond az, hogy nagyon belassul a program, ha már túl sok ellenség van a képen, illetve a hullahegyek is ottmaradnak. Slime barátunk lassan mozog, de lehet vásárolni permanens fejlesztéseket, mérföldköveket elérve pedig új kártyákat nyerünk. A pályákon rendre megjelennek életerő, pajzs és egyéb, támadást kiváltó cuccok, amelyek életet menthetnek. Nagyon gyorsan le tudják darálni az életünket, és ez bosszantó is. Sokáig a 4. pályára szorultam be, mielőtt sikerült teljesíteni, de utána a 6. állta utamat, és ahogy olvastam, nem én voltam az egyetlen.
A design cuki, a fegyverek és a kártyarendszer ötletes, még ha többet el is vesz a játékidőből, mint az adott szint teljesítése. Egy nehézségiszint-választásáért hangosan ordít a Slime 3K: Rise Against Despot, vagy legalább egy kooperatív módért. Ebben a formában túl nehéz, és nem szívesen tudom ajánlani.
