Jé, már négy éve, hogy elkezdtem fitneszboxolni? Nos, a kondim nem lett jobb, bár sajna az egészségi állapotom most már megköveteli, hogy rendszeresen mozogjak – csupán azt nem mondja meg senki, hogy két csimota mellett ezt hogy is tudnám abszolválni rendesen. No nem mintha nem várnák el tőlem, hogy hancúrozzak velük és dögönyözzem őket, de azért az más... :-) A változatosság gyönyörködtet, tartja a mondás, így az eddigi rutinomba bekerült a Fitness Boxing 3 is – a kérdés persze, hogy bevált-e.
Nos, induláskor nem sok meglepetés ért: ugyanaz a design, ugyanaz a formanyelv, ugyanaz a zenei stílus, mint az előző részben – láthatóan nem ennek megújításán volt a hangsúly. Persze vannak új hátterek, illetve a felhasználói felületet is kicsit fazonigazították, de semmi eget rengetőre nem kell számítani. Edzőinknek lett némi mimikája, bár ez nem feltétlen edzés közben fog látszani, illetve a kedvességük már állítható (noha érdemi különbséget én nem igazán vettem észre). A második részből mentett állásomat felismerte, beimportálta, és már mehettem is légboxolni.
A játékmenet, vagyis inkább az irányított edzés az, ahol az újdonságokat kell keresni. A kiválasztott programot ugyanis menet közben képes a szoftver változtatni, ha úgy látja, hogy az épp aktuális tulajdonképpen már túl jól megy. Nem kötelező persze elfogadni a javaslatát, de ha hallgatunk rá, jobban átmozgat minket, és igazából jobban is esik. Minden szakasz és persze a teljes napi edzésprogram végén értékeli a teljesítményünket, de hogy ezt mennyire lehet komolyan venni, afelől erős kétségeim vannak. Engem ugyanis rendre 20–21 évesnek taksált, holott csak egy lépés választ el a 45-től – ami meg a fizikumomat illeti, nos, maradjunk annyiban, hogy nekem is megvannak az íveim, csak épp teljesen máshol, mint mondjuk Dwayne Johnsonnak. A félreértések elkerülése végett: nem, Megan Fox íveihez sem hasonlítok! ;-) A lényeg: kis hazudós – vagy csak nagyon szeretne hízelegni a játék.
Lustábbak a Sit Fit Boxing móddal pipálhatják ki a napi mozgásadagot: ahogy a neve is sugallja, itt ülve kell a levegőben hadonásznunk, és így nem is olyan megterhelő – vagy inkább alapos. Bohóckodni oké, de nem lehet komolyan venni. A Mitt Drills módot már annál inkább, ez már amolyan ökölvívóedzésre hasonlít, hiszen az edzőnkkel kell kesztyűzni. Nem kifejezetten ritmusra megy itt a történet, de a reflexeinket azért próbára teszi – a menet végén pedig a pontszámunk feltornázásához mint a cséphadaró csapkodhatunk teljes gőzzel.
Az elvégzett gyakorlatok után kapunk tapasztalati pontot és játékpénzt: ez utóbbiból tudunk új ruhákat venni edzőinknek, illetve oldhatjuk fel a licencelt dalok (hogy is mondjam finoman) itteni verzióit. Mert bár az baromi csábítónak tűnik, hogy Alan Walker zenéjére csapassuk, ezek a rettenet chiptune-fitness EDM feldolgozások eléggé kiábrándítóak lettek.
Összefoglalva: látszik, hogy sikerült továbbgondolni a Fitness Boxing formulát, és a két plusz edzésmód mellett nekem kifejezetten tetszett, hogy a napi edzésprogramot is képes a program ahhoz igazítani, ahogy teljesítünk. Instruktoraink valamivel emberszerűbbek lettek (ha elég időt töltünk együtt megszakítás nélkül az egyikükkel, még némi beszélgetésbe is elegyedhetünk vele), de persze nem vetkőznek ki edzői mivoltukból. A grafika olyan, amilyen – a Switchtől valahol ez is derék, de örültem volna valamivel változatosabb háttérkínálatnak. A zene egyértelműen a leggyengébb pontja az alkotásnak sajna. A hozzám hasonló időhiányban szenvedő, de kockulni szerető embertársaimnak pont megfelelő cucc ez: átmozgat, és talán egészségesebbé is tesz így.
