Az Expelled!-et fejlesztő inkle gondolom, a hogwartsos romantikát akarta meglovagolni, mivel azonban legújabb történetük nem egy varázslóiskolában játszódik (habár a bűbáj néha előfordul), hanem egy szigorú, csak lányoknak szóló, vallásos iskolában, ezért nekem mégis az Abigél című regény (és film) jutott eszembe elsőre. Különösen, mivel ebben az iskolában is van egy szobor, amellyel beszélgetni lehet. (Elnézést azoktól, akiknek ezzel spoilereztem Szabó Magda regényét. ;-) )
Ha játszottál már az Overboard! játékkal, akkor nem is igazán érdemes tovább olvasnod, hiszen ugyanaz a játékmechanika, csak a történet más. Ez egy nagyon sokszor végigjátszható (sőt! végigjátszandó) kalandjáték. Egy-egy futam nem is olyan hosszú: fél–háromnegyed óra. Azonban újra és újra neki kell futnunk, felhasználva a korábbi nyomozásaink, illetve felfedezéseink eredményeit.
Egy kicsit olyan, mint a Groundhog day (Idétlen időkig) című film: minden végigjátszásból tanulunk valamit, és így végül megcsinálhatjuk a tökéletes végigjátszást, amikor is nem rúgnak ki minket az iskolából. Illetve az, hogy ne rúgjanak ki minket, csak az első feladat. De már ezt is kihívás elérni, mert minden és mindenki összeesküdött ellenünk – persze az is lehet, hogy jogosan.
A probléma az idő: minden akciónkkal időt fogyasztunk, amiből pedig nincs sok. Tehát minden beszélgetésen belül, minden egyes mondatunkkal elhasználunk valamennyit a drága időnkből. Ami az információszerző időszakban nem olyan nagy baj, de ha el is szeretnénk érni valamit, akkor csak a minimumot szabad megbeszélnünk az NPC-kkel. És persze a helyszínek közötti mozgással és cselekedeteinkkel is az időnkből költünk. Mindeközben meg kell tanulnunk az NPC-k mozgásait és a különböző történéseket (például a latinóra 10-kor kezdődik). Ezért ha részt szeretnénk rajta venni, akkor a többi dolgunkat úgy kell intézni, hogy 10-kor szabadok legyünk és mehessünk latinra.
Nagyon sok végigjátszás után sem sikerül mindent és mindenkit feltérképezni és a sok titokra rájönni. De ha nem a tökéletes megoldást csináljuk, akkor előbb-utóbb eljön a délután... amikor is – ha nem vagyunk sikeresek – kicsapnak minket az iskolából, és kezdhetjük elölről a napot. Persze a megszerzett információkat már felhasználhatjuk – de a tárgyakat nem. És az NPC-kkel is újra ki kell alakítani a megfelelő kapcsolatokat. Ez azért piszok nehéz. Ahogy az Overboard!, úgy az Expelled! sem egy könnyű játék. De a maga módján élvezetes felfedezni benne apránként a dolgokat.
Csak éppen sokszor monoton, mert sok dolog van, amit mindig újra és újra meg kell csinálni. Ezen segít a gyorsító gomb, amely – ha az előzőekben ezen a szálon mentünk végig, akkor – ugyanazokat a döntéseket fogja hozni, mint amiket mi már egyszer választottunk: azaz viszonylag gyorsan végigszaladhatunk az uncsi részeken. Megjegyezném, hogy ezzel belefutottam egy bugba péntek délután, amit jelentettem a játékon belüli hibabejelentőn, és szombaton (!) megjött a javítás a Steamen keresztül, meg egy email a fejlesztőktől, hogy most már jó lesz, csak a napot kell újraindítani. Úgyhogy bátran állíthatom, hogy ennyire gyorsan még nem reagált bejelentésemre fejlesztő – főleg nem hétvégén.
A játék grafikája mozgó képregény. Nagyon hangulatos. Az iskola – azaz a térképünk – maga egyszerű, kevés helyszínnel – nem nagyobb, mint a hajó volt az Overboard!-ban –, de nekem jobban tetszik ez a lánygimnáziumos, hogwartsos világ. De csak látványban, mert azért van pár elég elborzasztó szál is a történetben (de lehet, hogy csak én vagyok túl érzékeny). Azonban a grafika teljesen rendben van. A hangokkal már nem voltam ennyire elégedett: nagyon kevés dolog van szinkronizálva, leginkább olvasgatni fogunk. Mindezek alatt zene szól, ami inkább idegesített, mint inspirált. Lehet, hogy ez is a humor része, de számomra nem odaillő dalok szólnak: például a kápolnában a reggeli imádság alatt a latintanárnő kocsmakuplékat zongorázik.
Úgy tűnik, bejött a fejlesztőknek az Overboard!, mert pont ugyanazt a mechanizmust valósították meg, egy viszonylag egyedi játékstílust: repetitív-nyomozós-kalandjáték. Az Expelled! nem könnyű: néha idegesítő, máskor izgalmas, érdekfeszítő, humoros... és néha sértő. De egy nagyon jól összerakott kis játék, amely nagyon sok időt igényel a játékostól. Még a legalapvetőbb feladat (az iskolából való kirúgás elkerülése) sem érhető el néhány végigjátszással. És még onnantól jönnek csak az extrák...
