Nem tudom, említettem-e már, hogy miért komálom a rallyt és a Forma-1-et olyannyira. Nos, az F1 egyértelműen az autóversenyzés királya (számomra legalábbis) – a rally pedig a királynője. Van abban valami zabolázatlan izgalom, hogy nemcsak a többi versenyzőt kell legyőzni, hanem az adott szakaszt is a maga nehézségeivel. Ötvenszer, hatvanszor, hetvenszer körbemenni tisztára porszívózott aszfaltcsíkon (esetleg némi esőben) megsüvegelendő – na de 5-15-25 kilométeres szakaszokon végigcsapatni úgy, hogy a melléd beszíjazott jobb sorsra érdemes sporttárs sikoltozza a rádióba az irányt, távolságot és kanyarszámot, mindezt három napon át... Nos, nem kevésbé tiszteletreméltó teljesítmény. Rallys játékokból szerencsére alapvetően egész jól el vagyunk eresztve, ehhez csatlakozott a háromfős lengyel fejlesztőstúdió, a Pixel Perfect Dude üdvöskéje, a #DRIVE Rally.
Klasszikus módon kezdjük a külcsín megítélésével. A retro stílus egész jól áll a játéknak, nem csupán a spórolásról szól a dolog: a pályákon érdekes, vicces részleteket találni (ezeket persze leginkább a szabad barangolás során van lehetőségünk kiszúrni), az autók kidolgozására sem lehet panasz (sőt, egész érdekes műszerfalegységeket látni némelyik verdában). A hangok terén sem lehet panaszunk, messze nem minimalista élmény simogatja a dobhártyáinkat – minden autó másként búg; a többféle navigátor meg jó poén: egyrészt nem ununk rá az orgánumukra, illetve az egyes kanyarokat is képes eltérő hangsúllyal bemondani (bár ez inkább komikus hatást kelt sokszor). A viccesség amúgy is átjárja az egész játékot, elég csak a kitalált autómárkák neveit megnézni...
Ilyen miliőhöz jobban passzol az árkád vezetési élmény, természetesen ezt kapjuk – de távolról sem azt a fajtát, ahol lényegében a gáz felengedése nélkül tudunk folyton győzni! Az autót ugyan nem állítgathatjuk, viszont számít, melyik kerekeivel kapar, milyen erős motor van benne, no és persze milyen útfelületen próbálunk haladni. Ahogy haladunk előre a bajnokságban, úgy nyerünk új kocsikat és egyéb alkatrészeket, szabad barangolás során meg a műszerfalra aggatható csecsebecsékkel gazdagodhatunk (azon túl persze, hogy bejárhatjuk a „terepasztalt” – ami jó felkészülés lehet az éles versenyekre). És ha már erről beszélünk, essék szó a harmadik játékmódról is: a bulimódról, ahol akár egy szem gépen is lehet játszani egymás ellen (klasszikus szakkifejezéssel élve: van hot seat mód is :-D ).
Próbálom objektíven nézni a #DRIVE Rallyt, de negatívumot nem nagyon tudok róla mondani, már ami a játékmechanikát és a designt illeti – ami viszont a játékélményt illeti... Nos, tényleg nem akarom bántani szegény játékot, de nekem végig olyan benyomásom volt, hogy ez így eléggé sekélyes. Nem tudom, mennyire tolták az egekbe az ingerküszöbömet a nagyobb játékok, de itt valahogy hiányérzetem volt: „csak” vezetek – és ennyi? A többféle navigátor is adott egy ziccert, ezt is ki lehetett volna használni valahogy (valamiféle sztori mód esetleg?). A másik negatívum inkább csak megjegyzés: szép dolog, hogy volt, aki lefordította a játékot és van magyar felirat, de ez sajna félkész – nagyon jó lenne, ha befejezné valaki.
A #DRIVE Rally egy óda a rallynak, és kiváló szórakozást nyújt azoknak, akik csak száguldozni szeretnének egy kicsit amolyan félkomoly módon – viszont akik ennél kicsit többre vágynának (több játékra), azok számára egy picit csalódás lehet a lengyelek alkotása.
