A Genesis után újabb lengyel márka tette nálunk tiszteletét, mégpedig az Endorfy. Ezt a brandet 2022-ben hozta létre egy patinás cég, és a portfólió az összes fontosabbnak tekinthető perifériát lefedi, a házaktól kezdve a beviteli eszközökön át az asztalig és székig. Hozzám a csúcs fejhallgatójuk, az Endorfy Viro Plus USB jutott el, és nyúztam egy jó darabig.
A dobozt kibontva meglepően gazdag körítés fogadott. Magán a fejhallgatón kívül a lecsatolható mikrofon, két eltérő hosszúságú TRRS kábel in-line hangerőszabályozóval és mikrofonnémító kapcsolóval, Y-elosztó (szétválasztani a mikrofon és hang csatlakozókat), egy USB-s hangkártya, kis gumidugó a mikrofoncsatlakozó takarásához, valamint egy pár szövet fülpárna (magán a fülesen (mű)bőr van). Az ember úgy érzi, mindenre gondoltak az Endorfynál – rajtam ilyen könnyen nem fognak ki: egy szütyő még jó lett volna, hogy ezt a sok mindent és magát a fülest kényelmesen el tudjuk rakni... :D
A pánt és a kagylókat tartó villák alumíniumból vannak, így kellően erős és merev, ugyanakkor rugalmas tartást ad. Félő volt, hogy hosszútávon nyomni fog, de szerencsére ezen előítéletem alaptalannak bizonyult. Az már inkább szóvá teendő, hogy a két kagyló eléggé ragaszkodik a párhuzamos álláshoz, pedig az ember feje és rajta a fülei bizony az orra irányában összetartanak – bár a fülpárna szerencsére kompenzál, én örültem volna, ha itt is lett volna némi mozgástér. A pánton magán nagy meglepetés nincs: az ezerszer látott vékony műbőr alatti szivacsréteg gondoskodik a kényelemről, és teljesen jól végzi a dolgát. Az én kérdésem csupán az, mennyire lesz ez tartós... Sejtésem szerint ez ráadásul nálam gyorsított folyamatként játszódik le: mivel kopasz vagyok, az izzadság gyakorlatilag gát nélkül áztatja a párnázást – és bizony egy nagynevű márkától származó fejhallgató ezen része meglepően hamar tönkrement nálam a hosszú használat során.*
Maga a füles egyébként így, kábelek és mikrofon nélkül roppant könnyű – ezen az árszinten szerintem nem megszokott mértékben, és mégsem érződik gagyinak vagy bazárinak. Ha valamibe úgy istenesen bele kéne kötnöm, az a mikrofon csatlakozóját takaró kis gumidugó: ez azért hajlamos ki-kiesni, talán érdemes lett volna valahogy a kagylóhoz rögzíteni.
Hangzást tekintetében kiegyensúlyozott, alapvetően semlegesnek érződik, a térérzete sem rossz. Ezen szerencsére a hangkártya sem változtat, 24-bites felbontásban 48 kHz mintavételezéssel adja vissza a hanghullámokat. A kompatibilitás majdnem jó: PC-n, PlayStation 5-ön és Androidon működik, Macen és Switch 2-n nem (bár itt azért adott a 3,5 mm-es jack, szóval nem használhatatlan a Viro ezen esetekben sem). Windows alatt még szoftver is van, de a költői kérdés érvényes: minek? A hangszínszabályozóval el lehet ugyan bohóckodni, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy szükséges (lásd fentebb: meglepően jól és tisztán szól így is); viszont a 7.1 ki-be kapcsolgatása nem igazán mutatott különbséget. Ingyen hasonló célra ott a Windows Sonic, kevésbé ingyen univerzális megoldásnak meg a Dolby Access és a DTS Unbound. ;-)
Alapvetően tehát elégedett vagyok az Endorfy üdvöskéjével, a Viro Plus USB-vel: a sok kellemes extrával és a szép hangzással ilyen áron igencsak vonzó csomaggá varázsolták a lengyelek (22–23 ezer forint körüli árcédulával lehet megtalálni a kereskedőknél). Az a pár apróság, ami miatt morogtam, igazából nem feltétlen nagy dolog, csak ugyebár muszáj a kevésbé szépre s jóra is rávilágítanom, hogy objektívnak tűnjön a kép. Ezek után nagyon kíváncsi lennék ennek a vezeték nélküli verziójára is...
