Sokakat meglepetésként ért az Elden Ring Nightreign tavaly év végi bejelentése, ugyanis a FromSoftware tőlük eddig nem látott formulával próbálkozik benne. Az Elden Ring spin-offja ugyanis roguelite és battle royale elemekkel bővítette az eddigi akció-RPG receptet, és online multiplayer módra fókuszált a játékban.
A Nightreign legnagyobb erőssége a háromfős csapatokban átélhető, pörgős és kreatív harc, ahol a karakterek egyedi képességei kerülnek előtérbe a saját buildekkel szemben. Minden játszható karakter eltérő harcstílussal és képességekkel rendelkezik, ami változatossá teszi a játékmenetet, a főellenségek gyors és változatos spawnolása pedig gyakorlatilag egy „boss runná” avanzsálja a játékot. A roguelite és battle royale elemek frissességet visznek a formulába, miközben a soulsborne-hagyományok is felismerhetők maradnak. A világ továbbra is misztikus, atmoszferikus és a zenei aláfestés pedig kiemelkedő, a Souls-játékokhoz méltó minőséget hoz.
A fogadtatás meglehetősen vegyesre sikerült, a megjelenéskor egyedül szinte játszhatatlan volt a játék, a matchmaking pedig azóta is borzalmasan működik. Ha ketten szeretnénk játszani, van, hogy 10-20 percet kell várnunk míg talál mellénk a kereső egy harmadik játékost.
Az Elden Ring Nightreign egyik legnagyobb pozitívuma, hogy teljes mértékben mellőzi a battle passt, és minden tartalom kizárólag játékkal oldható fel, ami a mai trendekhez képest üdítően korrekt megoldás. A változatos, előregyártott karakterek mind saját játékstílussal és egyedi képességekkel rendelkeznek, ami jelentősen növeli a változatosságot és az újrajátszhatóságot. Az atmoszferikus világ, a FromSoftware-játékokra jellemző misztikus hangulattal és világépítéssel, továbbra is magával ragadó élményt nyújt.
Ugyanakkor a játék szólóban kiegyensúlyozatlanul nehéz, egyedül játszva a kihívás aránytalanul nagy, így a teljes élmény szinte csak csapatban élvezhető igazán. A többjátékos lehetőségek meglehetősen fapadosak: nincs crossplay, csak háromfős csapatokat támogat a játék, ráadásul duó matchmaking sem érhető el. Hosszabb távon tartalomhiány és repetitivitás jelentkezhet, hiszen a helyszínek, ellenfelek és a játékmenet egy idő után ismétlődővé válhatnak, ami csökkenti az élményt. A véletlenszerű relikviarendszer miatt a fejlődés sokszor frusztráló, hiszen a szerencsén múlik, hogy milyen bónuszokat kapunk, így a fejlődés kiszámíthatatlanná válik.
A történet sem erős: csak laza utalások kapcsolják a Nightreignt az eredeti Elden Ringhez, jelentős narratív mélységet nem kínál. Technikai téren sincs komoly előrelépés: a grafika nem fejlődött látványosan az elődhöz képest, a zene háttérbe szorul, nincs ray tracing, a képfrissítés pedig 60 fps-re korlátozott. Az összetett mechanikák és a gyors tempó miatt a kezdő játékosok számára a tanulási görbe kifejezetten frusztráló lehet. Végül, a hálózati és platformkorlátok miatt a később csatlakozó játékosok hátrányba kerülhetnek, ráadásul 2025-ben különösen nevetséges, hogy nincs crossplay támogatás. Az Elden Ring Nightreign összességében azért egy szórakoztató kaland lett, bár némi finomhangolásra szorul még.
Ikonikus főellenségek, akiket szívesen látnánk az Elden Ring Nightreignben
Az Elden Ring Nightreign nem szenved kihívás hiányában, de az érkező DLC mindenkinek piszkálja a fantáziáját. A duo mód és új karakterek már biztosan jönnek, azonban aki sokat játszik a játékkal, egy idő után már kiismeri a boss patterneket is. Pontosan ezért úgy gondoltuk, összeállítunk egy listát azokról a főellenségekről, akiket szívesen látnánk a DLC-ben vérfrissítésként, a teljesség igénye nélkül.
Knight Artorias és Grey Wolf Sif
Igen egyből csalunk is egy kicsit, hiszen nem egy, hanem rögtön kettő ikonikus karaktert hoznánk itt vissza. A Nightreign tematikájához és mintájához tökéletesen illene a híres Artorias és hű társának, Sifnek a közös megjelenése. A páros ikonikus és nehéz kihívást jelentene az egyik éjszaka végén, nem is beszélve az elképesztő fanservice-ről. A karakterek felújítása és movesetjük aktualizálása is olyan faktor, ami kihagyhatatlan ziccer lenne a fejlesztőknek.
Malenia, Blade of Miquella
Maleniát senkinek nem kell bemutatni, az Elden Ring legikonikusabb karakteréről van szó, akit nem is mint Night-bossként tudnánk elképzelni, sokkal inkább egy fix pontnak a pályán, akit meg lehetne látogatni. A megfelelő rewardért cserébe és egy kis balanszírozással egy kiváló encounter lehetne belőle a jövőben. A rajongók nagy kedvence, és a movesetjével, rot és bleed sebzésével hatalmas kihívást okozhatna a 3 nightfarernek.
Slave Knight Gael
A Dark Souls III legutolsó főellensége tragikus történetével és ikonikus mondataival beleégette magát a soulslike-rajongók szívébe. Egy olyan alakja a szériának, akit nem lehet kihagyni a felsorolásból. Méretéből és mozgásából adódóan tökéletesen illene a Nightreign bossok közé, és szintén mindenki örülne neki. Vagy azért, mert szeretik, vagy pedig azért, mert bosszút állhatnak a Dark Souls III-ban elszenvedett halálok miatt.
Sister Friede
A souls-játékok történetének egyik legnehezebb női főellensége, az Ashes of Ariandel utolsó bossa üde színfolt lenne a Nightreignben. Nagy kár, hogy nagy valószínűséggel nem fogunk már találkozni vele, hiszen a revenant karaktert fel tudjuk öltöztetni Friede ruhájába a játékban. Különösen akkor jelentene nagy kihívást, ha Ariandel is megjelenne a harc közben, ahogy az ikonikus DLC-ben is.
Sword Saint Isshin
Sokak szerint az egyik legnehezebbb és legszórakoztatóbb boss, nemcsak a Sekiro: Shadows Die Twice-ban, hanem a FromSoftware által alkotott összes főellenség között. Isshin karaktere olyan taktikát és megközelítést igényelne, ami gondolkodásra és elővigyázatosságra sarkallná a játékosokat. Érdekes lenne az Executor által használt parryket és egyéb képességeket egy az egyben viszont látni Isshintől, megtartva a saját identitását is. Izgalmas harc kerekedhetne ki belőle az biztos.
Lady Maria of the Astral Clocktower
A személyes kedvencem, számomra a legélvezetesebb boss minden soulslike játék közül. A Lady Maria elleni harc tökéletesre csiszolt minden téren. Leírhatatlan élmény lenne, ha egy Shifting Earth esemény során újra beléphetnénk az óratoronyba, ahol a végén ő várna minket az ikonikus bloodborne-os settinggel. Humanoid bossok közül nincs sok, ezért különösen hiánypótló lenne, ha rögtön a legjobbat raknák be a játékba. A fegyverei, a hangja, a zenéje legendás minden téren és szintén kihagyhatatlan ziccer egy FromSoftware boss-gyűjteményből.
Ezek voltak tehát az általunk legjobban várt bossok – bízunk benne, hogy legalább egy-kettő érkezni fog közülük a játékba. Természetesen a listát még tudnánk a végtelenségig sorolni, illetve olyan ötletünk is támadt, hogy az előző játékok főszereplői sem lennének utolsók, mint főellenség. Gondoljunk csak bele egy Hunter, vagy Sekiro elleni küzdelembe…
