Köszi és köszi! :)
Mindenképp pótolom majd az elsőt, csak idő kéne (nagy mennyiségben).
Ha meg már ajánló, akkor a The Drifter lesz a következő érdemleges cím szerintem, én nagyon bízom benne.
Nagyjából két hónapja épp itt, az oldal hasábjain állapítottam meg, hogy kicsit kiégtem a kalandjáték műfajban. Nos, azóta a Kathy Rain 2: Soothsayer a második a zsáneren belül, amivel találkoztam (az első az Elroy and the Aliens volt), és az az igazság, hogy mindkét ízben nagyon jól szórakoztam. Mi a tanulság? Talán mégsem velem volt a gond a múltkor sem, hanem a Rosewater volt kicsit uncsibb a kelleténél.
Unalomról viszont ezúttal szó sem lehet, ugyanis egy ízig-vérig nyomozós játékkal van dolgunk, amely ráadásul folytatás. Megmondom őszintén, a 2016-os első részhez még nem volt szerencsém, pedig pár éve meg is van, csak hát méretes a letudandó bakancslista. A készítők szerint azonban nem feltétlenül szükséges annak ismerete az új kalandhoz, így merészen belevágtam, mert a grafikai stílus alapján nagyon tetszetős volt a játék (pont megfelelően pixeles - kicsit talán a LucasArts-féle Indiana Jonesokat juttatta eszembe, de csakis a külcsín kapcsán).
Nos, a Kathy Rain 2: Soothsayer nagyon hasonló más szempontból is: klasszikus point-and-clickkel van dolgunk, rengeteg tárgyhasználattal és felnőttesebb sztorival. 1998-ban járunk, 3 évvel az előző ügy után, amikor Kassidy kisvárosának lakóit egy sorozatgyilkosság foglalkoztatja. A titokzatos Soothsayer (jövendőmondó) már a negyedik áldozatánál tart, és ezúttal egy neves írónőt „segített” a másvilágra. Nem csoda, hogy Kathy fülébe is eljut a dolog, s mivel a magánnyomozó épp alaposan le van égve, valamint nincs aktuális munkája (vagy ami lehetett volna, azt passzolta, mert nem jövedelmezett volna jól), ezért ráharap a busás jutalommal kecsegtető ügyre.
A vagány motoros hölgyike tehát nyakába veszi a várost, megkeresi a rendelkezésre álló tanúkat (párszor azokat is, akiket nem kellene), bizonyítékokat gyűjt, illetve azokat az ismerőseit is mozgósítja, akik segíteni tudnak neki. Az ügy hamar bedurvul, és egy idő után személyessé is válik, mert már nem is a pénzjutalom lesz a figyelme fókuszában, hogy meg tudja tankolni a choppert, hanem az életéért kell küzdenie.
A játékmenet a szokásos módon zajlik, temérdek beszélgetést kell majd lefolytatnunk. Ötletes megoldás a készítők részéről, hogy néhány beszélgetőpartner hamar megjegyzi, hogy a gyilkosságokról nem fog tudni mit mondani, ilyenkor az ezzel kapcsolatos témák kiszürkítésre kerülnek, jelezvén, hogy felesleges már foglalkozni velük. A hotspotokat a modern igényeknek megfelelően felfedhetjük egy gombnyomással, de alapvetően sincs se pozitív, se negatív irányba túltolva a dolog.
Akad pár minijáték, ezek közül kifejezetten élvezetes a személhívóra érkező titkosírás megfejtése, amikor viszont számítógépet kell hackelnünk egy jelszóért, az nekem már picikét sok volt. Az irányítás máskülönben nagyon felhasználóbarát, a kijáraton duplaklikkre mindenhol azonnal elhagyjuk az adott képernyőt, a helyszínek közti váltás meg ötletesen van megoldva, egy motorozós jelenetben van a képernyőre varázsolva az összes elérhető lokáció, kis képpel ellátott ikonok formájában.
A játék nehézségét korrektnek éreztem, és a 6-8 órás kaland nagyon szép ívet ír le, nincs unalmas pillanata, ugyanakkor logikusan van felépítve. A gond azonban a végjáték közeledtével kezdődött, mert hiába írták a készítők, hogy az előzmény ismerete nem szükséges, és az elején kapunk is egy gyorstalpalót a korábban történtekről, a fináléhoz közeledve viszont sokasodnak a régi dolgok és utalgatások három évvel ezelőttre. Igazából a cselekményt így is sikerült megérteni, de én inkább azt javaslom, hogy az kezdjen bele, aki játszotta az első részt, vagy gyorsan tudja le azt előbb - jobban jár.
Mindennel együtt nagyon kellemes meglepetés volt a Kathy Rain 2: Soothsayer, azt mondom, hogy ilyen egy jó kalandjáték. Látszik, hogy a készítők szívüket, lelküket beleadták, és komolyan gondolják, hogy ez az eddigi legkomolyabb, leghosszabb és legszebb munkájuk. A szikronmunkát is külön meg kell dicsérnem, mert nemcsak hogy végig van, de szuper minőséget is hoz. A játékos meg ott érzi meg igazán ezt a törődést, amikor azok a kalandjátékos funkciók, amelyek egy ilyen játékot kényelmessé tesznek, jelen vannak. Mellé meg még tetszetős a pixel art, valamint lebilincselő a sztori. Mi kell még?
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
