Ah, a régi szép idők. Amikor még az internet nem rágta be magát megmásíthatatlanul az életünkbe, amikor még ment a „3 másodpercezés” a Westelnél, amikor még nem tudtuk, mi az a közösségi háló és a közösségi kapcsolatainkat kénytelenek voltunk a valóságban ápolni. Nem is volt ez olyan nagyon régen, elég csak 25 évet visszamenni az időben. Az ezredforduló környékén, amikor már a számítógépes játékok egyértelműen megkerülhetetlen részei voltak a szórakoztatóiparnak, de az internet hiányában a közös játékhoz bizony még cipekedni kellett. A LAN-partik. Amikor heteken át szervezkedtetek a haverokkal, hogy mikor, kinél, hányan, mit… Aztán ki kellett találni, hogy hogyan juttatja el mindenki a marha nehéz PC-jét és még nehezebb CRT-monitorját a kijelölt helyszínre (ami rendre valamelyik haver otthona volt). Ha mindenki megérkezett, jöhetett a nagy kábelezés, mindenkinek helyet találni, felszenvedni mindenki gépét ugyanarra a hálózatra, működésre bírni a játékok multiplayer módját. Bizony, ezek voltak a szép idők. Nos, a LAN Party Adventures mindenről szól, csak épp erről nem…
A LEAP Game Studios nemrég megjelent szimulátor-kalandjátéka éppen a Y2K idején játszódik, bár ennek a világon semmi jelentősége nincs. A sztori szerint valahol egy amerikai kisvárosban van egy maroknyi gimis, akik szabadidejükben imádnak videojátékokkal vagy szerepjátékokkal játszani. A társaság egyik tagját alakítjuk, aki talán a legjobban ért a csapatból a gépek összeszereléséhez. Ezért is kezd bele egy kis nyári munkába: LAN-partikhoz nyújt segítséget, ami annyit jelent, hogy különböző helyszíneken különböző számú számítógépet rak össze, „szetápol fel”, hogy a játékosoknak már tényleg csak játszaniuk kelljen. Egy nap Pedro nevű haverunknál tartunk LAN-partit, ám ezután Pedro nyomtalanul eltűnik. A rendőrség a füle botját sem mozdítja, ezért a kis csapat a rendelkezésükre álló szűkös eszközök segítségével magánnyomozásba kezd.
A sztoriból is látszik, hogy a LAN-partik világa inkább csak táptalaja a sztorinak, de akár úgy is mondhatnánk, hogy a sztori csak egy kis körítés a játékmenethez. Mert a játékban szinte végig ugyanazt fogjuk csinálni: egy-két szobából álló pályákon meghatározott darabszámú számítógépet kell bekábeleznünk, majd felrakni őket a hálózatra. A játékmenet gerincét éppen a kábelezés adja: táp, D-SUB, UTP és PS/2 kábeleket kell bedugdosni a gépek, monitorok és perifériák hátuljába. A VGA-kábelnél még a két csavart is rendre be kell tekerni. Az UTP-knél mindig meg kell igazítani a színes vezetékeket, hogy sorrendben legyenek (azt hagyjuk, hogy a sorrend minden esetben változik…). Ha minden vezeték a helyére került, akkor beléphetünk a Leap OS-be, amely egyértelműen a Windows 98 szeretne lenni. Itt a CMD-t megnyitva (és előtte behelyezve a csodafegyverként működő IPConfigurator98 floppynkat!!!) kalapálhatjuk helyre néhány paranccsal a hálózatot.
Magukon a LAN-partikon sosem veszünk részt, hiszen mi most épp szegény Pedro felkutatásával vagyunk elfoglalva. Ami azt illeti, nem kevés Stranger Things feelingje van a játéknak, habár itt valójában tényleg csak egy emberrablásról van szó, nincs hellyel lefelé meg demogorgon sem. Van viszont sok-sok nyomozás, amely során fel kell törnünk az iskolai hálózatot, be kell jutnunk egy helyi játékbolt rendszerébe, de később egy irodába is betörünk, hogy onnan lopjunk adatokat. Ebből a tekintetből a LAN Party Adventures egész szórakoztató és változatos játék. Sajnos azonban a játékmenet hamar önismétlővé válik, hiszen végig ugyanazokat a kábeleket fogjuk ugyanoda dugdosni, illetve ugyanazon parancsokkal fogjuk berhelni a hálózatot is. Ezt feldobja egy picit az a néhány fejtörő, ami itt-ott utunkba kerül, valamint a minden pályán elrejtett titkos doksik és más gyűjthető holmik. Ezeknek egyébként jelentősége is van, hiszen ha mindenhol minden doksit megtalálunk, feloldhatjuk a játék alternatív befejezését is.
A LAN Party Adventures egyértelműen legerősebb része maga a humora. Az egészet ugyanis telepakolták kamu játékok és képregények posztereivel. Van itt GOOM, Era of Kingdoms II, Terror-Strike, Satan’s Ex, SpaceOrcs 2000, illetve Quantum Breach és Comb Raider III is. Hogy a Castles & Creatures szerepjátékról ne is beszéljünk. Ha a címük nem is árulja el mindet, a screenshotokon is látható plakátok azért egyértelműen mutatják, hogy mikor melyik valódi játékot figurázzák ki a készítők. Apróság ez, aminek tényleg semmi jelentősége nincs a játékmenet szempontjából, viszont nagyon ötletes, kreatív és humoros. A látványvilág, ha nem is a 2000-es éveket idézi, azért érződik rajta, hogy egyrészt itt másodlagos volt, másrészt ez valahol mégiscsak egy manapság divatos szimulátor, így pontosan azok látványvilágára hajaz. Viszont a sztorit kis pixel art dialógusok viszik előre. Itt jegyezném meg, hogy bár a sztori szerint a szereplők végzős diákok, a dialógusok során látható képük alapján inkább 12-13 évesnek mondanám őket. Mindegy, ez azért még nem nagy hiba.
A LAN Party Adventures a maga nagyjából 3-4 órányi játékidejével nálam az ősz egyik kellemes meglepetése volt. Pont arra jó, hogy egy-két este alatt végigvigyük, és közben jókat mosolyogjunk a nosztalgikus elemeken és poénokon. A játékmenet nem bonyolult, persze vannak butaságai, amelyek miatt lehet bosszankodni, de semmi vészes. Ahogyan az ára sem, szóval meleg szívvel ajánlom mindenkinek, akinek egyáltalán mond bármit is a LAN-parti kifejezés. Bennük felébresztheti a régi emlékeket. És különben is… kéne egy jót LAN-partizni! Persze szigorúan csak olyan játékokkal, mint a SWAT 4, az Unreal Tournament, a Battlefield 1942 vagy a StarCraft…
