A Dotemu kiadó nem egy mesés címmel örvendeztetett meg minket, játékosokat a közelmúltban. Olyan régi, klasszikus alkotásokat gondoltak újra az általuk képviselt fejlesztők, mint a Streets of Rage, a Teenage Mutant Ninja Turtles vagy a Ninja Gaiden. A következő, Marvel témájú bunyós játékukig (a hamarosan megjelenő Marvel Cosmic Invasionig) egy egyedi tervezésű roguelite beat ’em-up került ki a konyhájukból, amelybe belefőztek minden olyat, amiért régen rajongtunk, továbbá úgy fűszerezték meg, hogy modern és naprakész maradjon. A Guard Crush Games és a Supamonks kooperációjában készült Absolum létrejötte túlzás nélkül a legjobb dolog, ami a műfajjal történhetett – a teszt során a legnehezebb feladatommá vált, hogy fogást találjak rajta.
Egy fantasy világban találjunk magunkat, ahol a mágia uralkodik. A mágusok acsarkodásának a polgárok isszák meg a levét, a pusztítás, amit okoztak a trónért való harcok során, nyomott hagyott szerte az élővilágban. A hatalmasok közül egynek végül sikerült felülemelkednie, hogy utána rettegésben tarthassa a lakosságot. Ellenállás elvétve látható, mert mindent megtorolnak a vezérmágus katonái. Néhány bátor harcos viszont dacolva a veszéllyel kézbe veszi a sorsot, amit megmásíthatatlannak hittek. Nem félnek már, mert olyan erős szövetségesre leltek, hogy akárhány kudarc után újra próbálkozhatnak, hiszen valaki visszahozza őket a halál torkából. De a mágia világában mindennek ára van, erre pedig szép lassan ébrednek majd rá, feltéve, ha elég kitartónak bizonyulnak.
Az Absolum egy oldalnézetes, 2D-s bunyós alkotás, amely megidézi a legjobb beat ’em-up címeket. Remekül használja az összefűzhető kombókat, amelyek jutalmaznak is minket (nem feltétlenül a nagysága, inkább a sebzés mértéke számít), emellett rendkívül látványos és szórakoztató ekkora darálást rendezni. Kezdetben két hős közül választhatunk, de további kettő csatlakozik még a kompániához. A kalandot játszhatjuk ketten is egy gépről, vagy akár online egymáshoz becsatlakozva. A program még azt is megengedi, hogy ugyanazt a hőst válasszuk ki. Erős roguelite elemekkel operál a játék, így minden végigjátszás valamilyen szinten egyedi élménnyé válik. Egyedül a megnyitott történetszálak és egy valuta marad meg elhalálozás után, így mindig mezítláb indulunk neki a trónfosztásnak. Alapjáraton három helyszínt fogunk mindig bejárni a négy közül (a második mindig opcionálisan kiválasztható lesz egy idő után), ahol az első kettő kalandosabb, egyfajta kincsvadászatnak is értelmezhető. Szépen tápoljuk hősünket, hogy az utazás végén a lehető legerősebb build összeállításával és a közben megvásárolt relikviákkal minél változatosabb módon verekedjük ki magunkat a veszélyből.
Meseszép képi világa, részletes animáció lehengerlővé teszik az Absolumot. Mind a mozgásanimációk, az ellenségeink széles tárháza, a környezet aprólékosan lett megalkotva. A képernyők nem hosszúak, nincs Flintstone családos végtelenített háttér előtti menetelés, itt a kevesebb több elv működik. Folyton útvonalválasztás elé állít majd a rendszer, ahol a sors további jópofa eseményeket tár elénk. Más-más lények támadnak ránk, megjelenik egy eldugott kincs, valami történet bontakozik ki előttünk, ami később vagy máskor folytatódik. Az utóbbit a program jelzi a térképen, így ha legközelebb útnak indulnánk, már tudatosan is tervezhetünk útvonalat. Valamihez egy tárgy vagy képesség megléte szükséges, máskor egy vendégkaraktert kell a megfelelő helyen és ideig kísérni. Sok óra nyüstölés után is találhatunk újdonságot, nem válik unalmassá a 20. kör után sem.
A mesés látnivalókhoz kiváló audioélmény társul. Szinte minden képernyőn megvizsgálható a háttér, ahol az adott helyről tart történelemórát rejtélyes segítőnk. A dialógusok is szinkronosak, de ez mind eltörpül a zenei oldallal szemben. Olyan szerzők dolgoztak az Absolum muzsikáin, mint Gareth Coker (Ori, Prince of Persia), Yuka Kitamura (Dark Souls, Elden Ring), Mick Gordon (Doom Eternal, Atomic Heart) és még sokan mások. Nagyon meg voltam elégedve a munkájukkal, főleg a zúzósabb taktusok jöttek be, amire ki lehet ereszteni a gőzt. Szinkron terén voltak olyan NPC-k, akikhez szerintem nem illet az adott hang, de ez harmadlagos a játékmenettel szemben.
Az Absolum harcrendszere nem bonyolult, de változatos dolgokat enged művelni. Alaptámadásainkon, kombóinkon felül épít a védekezésre és a válaszcsapásokra, de ezek használata nélkül is el lehet éldegélni. Minden ellenfél támadása elől kitérhetünk vagy elháríthatjuk azokat. Ha nagyon kitanultuk a dolgokat, rámehetünk a „clash” manőverekbe is, azaz beleüthetünk egy erősebb speckóval a szembenálló rohamába. Ezek látványos dolgok, amelyek ha összejönnek, kiskirályként feszíthetünk harc közben.
A különféle relikviák megannyi bónusszal látnak el az ütközetek közben, ezekért az utunk során harácsolt arannyal fizethetünk. Adott képernyőnként kristályképességeket is magunkra aggathatunk, amelyek elementális varázslat képében elevenednek meg. Bevonhatjuk ütéseinket, speckóinkat például tűzel, vízzel, árammal, széllel, ugyanezeket az ellentámadás vagy kitérés után is kamatoztathatjuk. Ideiglenes mozdulatokat kaphatunk, mondjuk dobás után a delikvens buborékba zárul, vagy elegendő sérülés elszenvedése következtében egy tornádó repíti fel, hogy tovább folytathassuk rajta a matekot. A kezdeti elementálokon túl (amelyeket a köreink kezdeténél még fejleszthetünk is) más, erős varázslatok is megszerezhetők, de ezekhez sokat kell kaszabolni.
A „sztori” végére érni 6–8 óra alatt lehet, ekkor legyőzzük a főellenséget első ízben, ami azonban nem jelenti a játék végét. A következőkben lehetőségünk van emelni a tétet portálok engedélyezésével, ami bónusz betolakodókat jelent minden képernyőn (ez ki-be kapcsolható szerencsére). A főboss leverése után már egyből csatázhatunk az igazi genyával, ami szívósra sikerült. Egy csomó felfedezni való melléktörténet felgöngyölítése is vár ránk, ez néha hőshöz kötött, érdemes váltani köztük, amúgy is érdekes, jól játszható mind. Közel 20 óra alatt se untam meg a kísérletezést, még mindig találok újdonságot.
Offline és online kooperatív módban is kiválóan működik az Absolum, hatalmas kombókat lehet összehozni az ellenség satuba fogásával. A nyomás alatt tartott erősebb ellenlábasokat és bossfigurákat viszont nem lehet a végtelenségig gyepálni, de ha elpattan náluk az a bizonyos pont, szabad a vásár egy ideig.
Látványos, szép beat ’em-up nem egy van már a piacon, de ami ennyire egyben lenne, kevés másikat tudnék mutatni. Pont az a bizonyos rougelite ötvözet hiányzott eddig a zsánerből, ami változatossága révén megannyi órára a képernyő elé képes szegezni az embert, emellett zseniális co-op élményt is nyújt. És a végére hagytam a tutit: a stuff nehézsége személyre szabható, így tényleg bárki el tud benne boldogulni, ha mondjuk többet szeretne sebezni vagy kevesebbet sérülni, azt bátra megteheti. Elvetemült kalandoroknak természetesen ezt nem ajánlom használni, mert a kihívás adja a varázsát az egésznek. Megéri beruházni az Absolumba, aminek az ára sem vészes, cserébe hosszú kikapcsolódást biztosít.
