Az eredeti Platypus 2002-ben jelent meg PC-re, később más platformokra is, de sajnálatos módon eddig nem találkoztam ezzal a címmel. A gyurmából megalkotott shoot ’em-up pedig érdekes volt már a maga idejében is, Anthony Flack kreálmányai nem öregedtek rosszul, és még úgy is érezhető vastagon a nosztalgia, ha hozzám hasonlóan nem volt részese az embernek a Platypus-élményben. (Az úriember egy kreatív videóban azt is megmutatja, hogyan alkotja meg a jellegzetes űrhajóit, ezt érdemes megnézni, ha érdekel a játék világa.) Továbbá Anthony be lett vonva az újraalkotás fejlesztésébe is, hogy minél hűbb maradjon a végtermék az eredetihez. A Platypus Reclayed nem az olcsó no effort remasterek sorát erősíti, látszik, hogy rendesen dolgoztak a programon.
Teljesen újra lett programozva az alkotás, ami a régi képarányt elhagyva immáron 4K-ban, teljes képernyőn kényezteti látóidegeinket. Modernizálva lett az aktuális trendek szerint, de egy cseppet sem veszített bájából, ami valljuk be, van neki bőven. Jó ránézni a gyurmából megalkotott figurákra és hátterekre, miközben az F-27-es űrhajónkkal szeljük az eget, és az inváziót próbáljuk megakadályozni.
Rengeteg fegyver áll majd a rendelkezésünkre, amit a csillagokból nyerhetünk ki, ezeket lövöldözve speciális fajták is a markunkat üthetik. Ilyen őrültség például a teleszkópos bokszkesztyű, a fánkok vagy a halak, de tényleg sokféle őrültséget csempésztek bele a fejlesztők. Ezek közül nem tudom, mi az új, de az elmondásuk szerint kerültek eddig nem látottak is a lövöldébe. Átdolgozáson estek át a zenék és a hangok is, a cél itt is a magasabb minőség elérésén volt.
A játékmenet maradt ugyanaz a gyors, lövedékkerülgetős, mint annak idején. Ezt azért tudom, mert a stuff tartalmazza extraként az eredeti verziót is, amellyel tiszteletből mentem egy-két pályát. Lehetőség van ketten offline kooperatív játékra is, így az négy világot vállvetve tudjuk teljesíteni. Három plusz egy feloldható nehézség áll rendelkezésre, de már a könnyű fokozaton sem lesz egyszerű egy fenékkel eljutni a negyedik világ végéig. Azt megsúgom, hogy ez az arcade stílusú program nem is jutalmaz így, ugyanis a főellenség szépen kereket old a harc befejezése előtt.
Szerencsére a világokat külön-külön is megpróbálhatjuk, és életet is tudunk halmozni, ha szépen, odafigyelve csináljuk a dolgunkat. Az ellenségek gyümölcsöket hagynak maguk után, ezeket összekapkodva és az adott szakaszon mindent likvidálva szerezhetünk további életet. Háromféle hajóval mehetünk, ahol a kezdő (beginner) típusú két további ágyúval van ellátva, de 1-2 bekapott találat után ezt elveszítjük. A kezdő és normál hajó további előnnyel jár: ha speciális fegyvert veszünk fel, akkor a sérülés helyett ezt dobjuk el az élet elvesztése helyett. Az advanced hajó erősebb, de nagyon könnyen fűbe is lehet harapni.
Tetszett, ahogy az ellenséges hajókon a sérülés folyamatosan látszik, deformálódnak, lyukak képződnek rajtuk. Az viszont nem nyerte el tetszésem, hogy bizonyos színű hajókat választva nem mindig láttam magam a kavalkádban, illetve az ellenség lövegei picit elütöttek a gyurmás dizájntól, de ezt leszámítva jól szórakoztam. Ketten is baromi jó móka a Platypus, de megvan itt is a rivalizálás vagy a véletlenek szülte veszekedések keserédes egyvelege (elveszed a másik elől a fegyvert, nem azt lövöd, akit szerinte neki kellett volna stb.), de mindent egybe vetve jó móka. Sajnálom, hogy csak most készült el ez az újra alkotás, igény mindig van az ilyen címekre – aki teheti, nézzen bele!
