Az idei játékmegjelenések sorából nem sok címet vártam annyira, mint a Ratatan megjelenését. A Patapon széria, ahogy azt az első két rész újrakiadásának tesztjében is kifejtettem, hatalmas kedvencem volt PSP-n, amit véleményem szerint méltatlanul feledett el az utókor. Így amikor kiderült, hogy Kotani Hiroyuki, az eredeti címek ötletgazdája és rendezője, a fedélzeten az eredeti fejlesztőcsapat oszlopos tagjaival Ratatan címen egy szellemi örököst, egyfajta nem hivatalos negyedik részt készít a szériához, alig győztem kivárni a korai hozzáférés indulását.

Ez az indulás viszont egyre csak halasztódott és halasztódott, miközben a nyár közepén kijött a már említett Patapon 1+2 Replay, és lassan, alattomosan kezdett bennem megfogalmazódni a kérdés, hogy vajon mire ilyen tempóban megjelenik, lesz-e még létjogosultsága a Ratatannak? Az egyik jó hír, hogy a korai hozzáférés végül szeptember közepén (egy elég zsúfolt időszakban, aminek következtében csak most jutottam el oda, hogy kellő időt öljek bele, és megfogalmazzam a benyomásaimat) elindult, a másik, hogy a tapasztaltak alapján, bár lesz még vele munka, de megérte ennyit várni.
A Ratatan megjelenésében, stílusában le sem tagadhatná az örökségét, ugyanakkor a lényegesen részletesebb, kézzel rajzolt, animéket idéző látványvilágon túl alaposan átdolgozza az eredeti Patapon játékmenetét. Hősünk egy ratatan, akinek típusát indításkor választhatjuk ki (de később a hubon bármikor változtathatjuk, hogy képességeivel, bónuszaival jobban igazodjon az aktuális kihíváshoz) feladata pedig különböző, ellenséges lényekkel teli világok leküzdése, hogy így eljusson az „Öröklétnek” nevezett mitikus helyre. Ehhez eszközei a cobunoknak nevezett harcias kóristák, akiket hangszerének ütemével képes különböző manőverekre, például támadásra, védekezésre, ugrásra, speciális támadásra, illetve visszavonulásra utasítani.

Kalandjaink roguelite jelleget követnek: az egyes pályaszakaszok után különböző bónuszok, például loot, illetve perkök, és a következő szakaszt befolyásoló módosítók közül választhatunk jutalmat, míg végül az aktuális zóna végén minden alkalommal egy combos főellenfél fogad minket. A cobunok halhatatlanok – ha egy el is pusztul, csak egy kicsit kell várnunk, hogy életereje egy részének regenerálásával visszatérjen az élők sorába. Így ha jól menedzseljük a körénk gyűlt kis sereget, az mindig maximális létszámon lesz, aminek indulóértéke a nekifutások között a hubban bővíthető, majd később az aktuális nekifutás során emelhető tovább.
Azonban ratatanunk is rendelkezik egy életerősávval, és ha ez lemerül, akkor viszont vége a dalnak. Ilyenkor visszatérünk a hubba, ahol a loot elköltésével, a teljesített kihívások jutalmainak begyűjtésével, a cobunok felszereléseinek cserélgetésével és fejlesztésével növeljük esélyeinket, majd ismét útra kelhetünk.

A játék már most, a korai hozzáférésben is igen tisztes mennyiségű tartalommal rendelkezik, és remekül motivál az újabb nekifutásokra a fokozatosan megnyíló és megnyitható fejlesztési lehetőségekkel. Kicsit sem túlzok az állítással, hogy félelmeim ellenére helyenként jobban szórakoztam vele, mint nyáron a Patapon remasterekkel. A korai hozzáférésben pedig már most elérhető a többjátékos mód, amelynek révén egyszerre akár négy ratatan is összeverődhet online.
A recept azonban rendelkezik egy potenciális hibaforrással a komplexitás formájában. Bár remek addíció, hogy a kis, ritmusra irányítható lények mellett ezúttal van egy fő karakterünk, akit klasszikus módon is irányíthatunk, ez jelentősen bonyolítja a receptet. Egyszerre kell ugyanis odafigyelnünk ratatanunk pozíciójára, életerejére, a cobunokra és a ritmusra is, miközben dallamaink is alapértelmezésben bonyolultabbak, mint a Patapon szériából ismerősek. Az egyes nekifutásokat rendszerint azért buktam el, mert annyira a cobunokra, az épp szükséges dallamokra, és a ritmus folyamatos követéséből adódó bónuszok fenntartására figyeltem, hogy azt már nem tudtam követni, mennyi a ratatan életereje, és esetleg a távolból támadó ellenfelek tűzvonalában van-e.

Mindezek ellenére elégedett voltam a Ratatannal az eddig kipróbálható tartalmak alapján, és kíváncsian várom, mit hoznak össze a fejlesztők a végleges változatra. A korai hozzáférés során eddig kellemes tempóban érkeztek a javítások, frissítések, a fejlesztők ígéretei és a roadmap alapján pedig jövő tavaszig igen szép számmal érkeznek majd új játékelemek, ellenfelek, világok. Ha kíváncsiak vagytok a Ratatanra, a korai változat jelenleg 24,5 euróért szerezhető be Steamen.