Szakácskönyvet eddig még nem volt szerencsém „tesztelni” – így majdnem 16 évnyi Dome-ozás után ezzel is sikerült meglepnie Dinónak. :-D Videojáték inspirálta szakácskönyv meg még inkább szokatlan dolog, de abszolút van benne fantázia: a távoli világok konyháinak alkotásait szívesen megkóstolná az ember, nem igaz? Nos, a Final Fantasy XIV Online étkeivel szerencsénk van, ugyanis immáron már a második kötet jelent meg, a szerző, Victoria Rosenthal meg nem csak ehhez a játékhoz írt már szakácskönyvet, hanem a Fallouthoz (Fallout: The Vault Dweller's Official Cookbook) és a Street Fighterhez is (Street Fighter: The Official Street Food Cookbook).
A szakácskönyv, mint műfaj is érdekes tud lenni, ugyanis jó esetben nemcsak recepteket olvashatunk, hanem általában az adott étel hátteréről, sőt, sok esetben vagy a szakács oszt meg személyes élményeket, vagy elmélyülhetünk az adott régió történelmében, kultúrájában, konyhaművészetében. Nincs ez másként ebben az esetben sem: három kis figura, Gyohan, Mogria és Tastingway kommentálja a recepteket, amelyből mintegy 70-et kapunk a könyvben.
Maguk a receptek lefedik lényegében az összes étkezést: reggeli, ebéd, vacsora és természetesen desszertek is vannak – és mindezt lesz mivel leöblíteni is, legyen szó alkoholos vagy alkoholmentes italokról. Minden receptnél szerepel nemcsak az, hogy vegán-e vagy tartalmaz-e tejet, vagy hogy mennyire egyszerű elkészíteni, de az elkészítési idő is szét van szedve előkészítési, állási és főzési/sütési időre, így remekül tervezhető a menü időben is. Maguk a receptek is érthetően vannak leírva, szerepelnek az elkészítéshez szükséges eszközök is külön listázva az összetevőkön túl, szinte játszi könnyedséggel készíthetünk el mindent.
Ami nekem kicsit problémásnak tűnik, az az, hogy az ételek és italok mintegy 90%-a tartalmaz legalább egy olyan hozzávalót, amelyiket nem mondanám hétköznapinak, és némi utánajárást igényelhet a beszerzésük. Megijedni nem kell, annyira nem egzotikus dolgokról van szó, ilyesmikre gondolok mint a tahini, a kasmír bors, kagyló, bárányhús, repceolaj, ilyesmi. Az italoknál lehet kicsit fejvakarósabbb a dolog a japán whiskey-vel meg a pálmacukorral, de gondolom, a helyettesítésnek gondolt anyagokkal sem lesz teljesen más az íze.
Mindent összevetve olvasmánynak sem utolsó ez a szakácskönyv – de ez valahol elvárt egy modern szakácskönyvtől. A fotók rendkívül ízlésesen komponáltak (látszik, hogy a háttérrel is sokat törődtek), és persze jópofák a témához illő képernyőképek a játékból. Az egész könyv nagyon igényesen tördelt és kivitelezett – nemcsak tartalmilag nagyszerű, de a könyvespolc éke is simán lehet.
Mielőtt Sityinek továbbítottam volna az FFXIV szakácskönyvet, gondoltam, én is teszek vele egy próbát, és megnézek belőle pár receptet. (De Ti is kipróbálhatjáttok belőlük párat, mivel a kiadó megengedte, hogy megoszthassunk néhány részletet a könyvből, lapozzátok végig hozzá a cikk végén lévő galériát.)
Az első választásom a Navel Orange Cookies nevet viselte, és alapvetően a konyhánkban rendszeresen sülő, amcsi recept alapján készülő chocolate chip cookie-hoz tudnám hasonlítan, csak narancsos változatban, csokoládé nélkül. Az eredmény fincsi volt, igaz, nem egészen úgy nézett ki, ahogy a könyvbeli fotókon, de ez véleményem szerint másodlagos. És nem tántorított el attól se, hogy a sárgarépás muffinnal is kísérletet tegyek, aminél a külső is tetszetős volt, az eredmény meg talán még finomabb is lett, és tuti, hogy máskor is elő fogom venni a receptjét.
Egy kicsit pedig magáról a szakácskönyvről szólva is kiegészíteném Sityi cikkét. Az általa is említett videojátékos kapcsolódások jópofák, bár valószínűleg ezek a kis bevezetők leginkább a Final Fantasy XIV univerzum rajongóinak jelentenek sokat – a játék ismeretének híhán inkább csak mókás szövegeknek tudtam értelmezni azokat. A receptleírások viszont igencsak alaposak, és külön dicséretes, hogy mindenhol megtaláljuk az európai és amerikai mértékegységeket is, legyen szó gramm/bögre, gramm/uncia vagy Celsius/Fahrenheit átváltásokról. Sőt, még a teáskanál/evőkanál esetében is jelzik, hogy pontosan hány grammot jelent az adott mennyiség. A leírásokban pedig még egy-egy plusz tippet is kapunk a legtöbb receptnél. Aki szeret főzőcskézni, és még FFXIV-rajongó is, annak mindenképpen a polcán a helye ez az igényes kiadvány.
