Szét*** az ideg

Valószínű én is szélsebessen futottam volna ezek után, pedig nagyon rühellem.

,,Na, egyrészt az, hogy a tanár megveri a gyereket és a lekever egy fülest (okkal!) az két külön dolog."
,,bő egy métert csúsztam a tornaterem padlóján"
Most csak ezt a kettőt, de volt itt még más ünneplése is az abúzusnak (nem a fakanálnak), de már ezzel is úgy érzem, hogy annyiszor mozgattad a gólvonalat, hogy egyrészt, másrészt és harmadrészt is parttalanná kezd válni.
Persze nyilván értem, hogy a topik lényege az érzelemdúsabb véleménykifejtés.
A lenti példánál például ésszerűen hangzana, hogy vannak olyan gyerekek és korok ahol a kezére rácsapni ésszerűbb mint hagyni, hogy a macska műtsön rajta. Csak örömködni az ügyeletre vitt gyereken meg a hülye anyján elég beteg.

Man literally too angry to die

Csak nagyon lazán kapcsolódik (tanár téma), és egy szomorú apropó hozta fel pont a közelmúltban az emléket:
Múlt héten hunyt el Sasics Szvetiszláv egykori világbajnok öttusázó, aki egy évig általános iskolai testnevelőtanárom volt. Soha nem felejtem el az első közös órát, ahol futást vezényelt, mi pedig a korábbról megszokott laza tempóban megindultunk. Kivárt pár másodpercet, majd elbődült: Szedjétek a lábatokat, a k*rva anyátokat, vagy mindenkit megb*szok!
Hát, szedtük a lábunkat, rögtön pörgősebb lett a futás, persze közben végig ott ült mindenki arcán a döbbenet, mert ilyet tanári szájból még nem hallottunk korábban. (Első félévben volt pár testi fenyítés is - én megúsztam, mert rendesen csináltam a gyakorlatokat mindig -, de arról azután leszoktatták.) Emlékszem, az első félévben mindenki f*sott is tőle (még a versenyszerűen vízilabdázó osztálytársam is gyomorideggel öltözött át tesire), de második félévben (amikorra visszavett azért a terrorból) már eléggé bírtuk. Én - még gimis fejjel - egyszer-kétszer vissza is látogattam hozzá.
Ja, mindez valamikor a '90-es évek első harmadában történt még.

Endure. In enduring, grow strong.

Saját gyerekeim példáján látom, hogy ha csak elkezdek rohadt hangosan kiabálni vele, azt egyszerűen nem tudja feldolgozni. Nem tud ezzel a feszkóval mit kezdeni, néha kínosan mosolyog, néha meg elmenekül. És nyilván azt tanulná meg, hogy le lehet bármit zárni azzal, hogy ordítok vele. Na most az erőszaknál főleg ez lenne. Szerinted az árnyékbokszoló mi a faszt lát otthon, mit kap ott? Honnan vette a példát? Hát ezt a kulturát kapta.

Sok más módon is ki lehet a tiszteletet vívni, és sokat elmond, ha más eszedbe sem jut, csak a pofanbaszás.
Nem azért tud ilyen faszkalap lenni egy gyerek, mert nem üti meg a tanár, hanem mert egyrészt egyáltalán nem foglalkoztak vele otthon sosem, másrészt meg ilyen példát lát otthon.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Igazából az van, hogy ma még mindig csak egy kiváltságos rétegnek oktatnak asszertív kommunikációt és problémamegoldást, nekik is többnyire akkor, amikor már kb. majdnem mindegy (felnőttkor, vagyis mire pont beidegződtek a viselkedési mintázatok, és borzasztó nehéz ezeket utólag felülírni, ha valaki nem napi rendszerességgel gyakorolja).

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Na, egyrészt az, hogy a tanár megveri a gyereket és a lekever egy fülest (okkal!) az két külön dolog. Saját példám alapján tudom, hogy el lehetett volna nyünnyögni, hogy akkor most leszidnak, meg szaktanári meg franckarika és jó eséllyel ugyanúgy megcsináltam volna újra ugyanazt a hülyeséget. Így pontosan tudtam, hogy hol vannak a határok.
És nem volt ordítozás, meg magából kikelés a tanár részéről. Megkaptam a fülest és a tanár megkérdezte tudom-e miért kaptam... Tudtam és többet nem is csináltam.

Másrészt én nem arról beszéltem, hogy a szülő üti meg a tanárt "felelősségre vonás" címen, hanem a túlkoros diák árnyékbokszol a tanár felé, meg leköpi és minősíthetetlen stílusban gyalázza. Aztán a tanárt veszik elő, ha esetleg reagálni merészel. Aztán majd pár év múlva ugyanez a diák már a rendőrt veri meg, mert neki ezt is lehet.

Harmadrészt, hogy emiatt lennének hülyék az utakon... Persze, a videojátékoktól meg agresszív lesz az ember és aki sokat nyúlkál magához annak meg szőrös lesz a tenyere. Akkor ennyi erővel nekem Mad Max módjára kellene közlekednem ezen gondolatmenet szerint, ezzel szemben eszembe nem jutna például büntetőfékezni és a hülyék miatt is csak magamban káromkodok. Az, hogy egyébként mit gondolok az igazságszolgáltatásról és bizonyos büntetési tételekről az más kérdés, de ezt már átbeszéltük párszor.

Mindenki másképpen tanulja meg a határokat. Van, akinek elég elmondani, hogy hol van a határ, valakinek bele kell verni a fejét, valaki meg akkor is feszegeti, ha pontosan tudja, hogy a végén ő jön ki belőle sz@rul.
Egyszerű példa és párszor már fel is jött a téma: nekem az alkohol-vezetés viszonylatban 24 órás szabály van a kezdetek óta. Egyik rokon akkor tanulta meg, hogy ne igyon amikor elvették tőle a jogosítványt, kolléga meg büszke rá, hogy ő még kocsmázni is kocsival jár mióta jogsija van, pedig már két autót összetört.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Ráadásul előbb elfogadott, hogy egy felnőtt megver egy (védtelen, fejletlen) gyereket, mint ha egy felnőtt egy felnőttet.
De pont ez az, hogy amikor a tanárt kérdőre vonják, és megütik, azért teszik, mert azt gondolják, ezzel tudnak érvényt szerezni az akaratuknak. Pont, mint amit a tanár gondol, ha pofanbassza a gyereket.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Az amúgy ilyenkor, egy hsz-ben leírva sem tűnik fel, hogy a "tanár megver" és a "megverik a tanárt" ugyanaz a végletes mocsok csak más előjellel? És az egyik irányba kilengés szüli a másik irányt, hogy egyre szélsőségesebb legyen minden?

Man literally too angry to die

Ez mondjuk a kedvencem, hogy bezzeg régen, amikor még lehetett verni a gyereket, fegyelmet tanult. Jah, aztán felnőttként az ilyen idióták gondolják azt, hogy a legapróbb közlekedési szabálytalanságot is meg kell torolni (akár fekezéssel, akár kiszállással és ütéssel), mert abból legalább tanul. Egy sor nagyon szar dolgot tanulhatsz abból, ha a tanár pofánbasz.
Pl, hogy egy pofánbaszással lehet a legkönnyebben elrendezni dolgokat. Vagy, a másik véglet, hogy jobb kussban maradni, mert a végén valaki pofánbasz. Jó kilátások. biztos segíti a nevelést, ha egy gyerek azt látja, hogy felnőtt, értelmes ember csak magából kikelve, őrjöngve tudja az akaratát kifejezni.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Hajrá macsek! Ebből majd tanul.

Mert manapság ez az általános mindenben, ne szólj, ne avatkozz bele, nem a te dolgod. Az általam említett buszos esetnél is még volt rajtam kívül cirka 25 utas, senki nem szólt közbe. Pedig volt akin láttam, hogy legalább annyira zavarja, de nehogy közbeavatkozzon, mert "jajj mi lesz".
Én pont azért kerülöm a konfliktus lehetőségét, mert magát a konfliktust nem tudom és nem is akarom. Én a boltban is simán megfordulok olyan lendülettel, hogy a kosár kilendül és aztán belecsapódik a mögöttem lévő nyakamban lihegő baromba aki azt hiszi ha nem 15 centire áll mögöttem akkor betolakszik elé a kétdimenziós ember.
Volt már, hogy én húztam a rövidebbet konfliktusban, de ettől még nem fogok megváltozni. Egyébként sem, öreg kutya vagyok már ahhoz.

Feir: Lásd fentebb is, nálam kétállású kapcsoló van, ha robbanok akkor robbanok. Egyébként sem a szívem csücskei a gizmók. Másrészt én még egy olyan világban nevelkedtem itt vidéken ahol a tanártól (!) simán kaptam egy akkora fülest, hogy bő egy métert csúsztam a tornaterem padlóján. Hozzáteszem, neki volt igaza és eszembe nem jutott volna emiatt háborogni. Megtanultam, hogy hol vannak a határok és töbebt eszembe sem jutott feszegetni.
Persze ez még az a boldog világ volt, amikor a magát köpködő viperának képzelő (értsd: leköpte a tanárt) "indiánt" a tanár szabályosan kirugdosta a teremből. És nem lett belőle ügy. Manapság meg megverik a tanárt aki némán tűri és aztán a szakszervezeti vezető gratulál neki.

Kicsit idekapcsolódik amit anyukám szomszédja mesélt pár hete. Nála volt a család a húsvéti szünetben, hozták az unokát is. Utóbbi figyelmeztetve lett, hogy ne molesztálja a macskákat, mert a cica nem szereti, ha vízzel locsolják és rángatják. Erre a büszke anyuka közölte a mamával, hogy ő ne szóljon rá a gyerekre, mert ők máshogy nevelik otthon és csak játszik... Na erről megvolt a véleménye a cirmosnak is, a gizmót lehetett is vinni az ügyeletre miután a macska hosszában karmolta végig a karját Ügyes cica

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Fél-off így a gyerektémához, de ebben a lelkiállapotban úgy érzem az Orb: On the movements of the Earth duplán ütne. Anime (ne, ne szaladj el!), netflixen, 25 epizód (25 percesek), teljes sztori. Cím elárulja miről szól, részletekbe nem mennék, vakon talán még jobb is nekikezdeni. Alapítvány x Becstelen brigantik-ként dobtam be múltkor a sorozat topicba, ezt most is tartom, ez elég "spoiler" hozzá.

Egyetértek az előttem szólóval, Barthezz szerintem simán szólnod kellett volna, hogy ez téged zavar a munkád elvégzésében. Igenis tedd szóvá, nehogymár pont egy munkahelyen munkaidőben ne lehessen szólni ilyenért.

@Shadowguard: "...Mondjuk szerencséje, hogy nem én voltam a buszsofőr, olyan satuféket nyomtam volna neki, hogy mai napig se rakják össze az arcát..."
ez azért szerintem is kicsit kurvára erős volt. Én sem szeretem, ha idióta módjára rohangáló gyerek(ek)re nincs rászólva az utcán/tömegközlekedésen/stb, de baszki azért egy gyerekről ilyet írni, azért mert rohangál és nincs rászólva...

Amúgy az egész onnan indult, hogy idegesítőek voltak a gyerekek, és ezt Barthezz nem akarta szóvá tenni
"Ha ezt szóvá tenném, teljes sértődés lenne a vége, egy gyerekes szülőnek nem lehet ilyen megjegyzéseket tenni. "
Szerintem meg igenis fel kell vállalni ezeket a konfliktusokat. Ráadásul az elején, mert egy idő után felbaszod magad és nyilván úgy szólsz oda, amiből tényleg nem jössz ki jól. De miért ne lehetne szólni egy szülőnek? Ki nem szarja le, mit gondol. Legyetek bátorak

Szenvedély nélkül a foci halott.

Azért nem hasonlítanám a régi idők felfogását a maiéhoz, mert elég sokáig a család a túlélés záloga volt, a családalapításon kívül kvázi nem is létezett más opció. Szóval, ha így nézzük, hogy most ebben a kérdésben is sokkal szabadabban dönthetünk, jogosan mondhatjuk, hogy itt és most még aránylag jó időben vagyunk jó helyen. Nekem az elég, ha a mikrokörnyezetem életét jobbá tehetem, miközben a sajátomét is élem.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Szabolcsi vagy?

Man literally too angry to die

Eh, ja, én még a redditet is óvatosan nyitom meg jó ideje... Nyilván kell tájékozódni, de egy idő után kibaszott káros mentálisan, mikor minden apróságról azonnal tud az ember, ne adja ég, még kommenteket is olvas.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Leírtad a lényeget, nem lesz tökéletes pillanat. Nem kell 500 évet visszamenni, és elég gáz, hogy a 2. vh-nak is csak "nemrég" lett vége, semmit nem tanultak belőle a nagyhatalmak. De azért remélhetőleg nem lesz 3.

Mérlegelhetsz, meg nem akarlak én rábeszélni semmire, csak leírtam az én nézőpontomat. Az országot lerohasztók sem élnek örökké. Úgy nem lehet élni, hogy azt gondolja az ember, hogy minden mindig csak rosszabb lesz. Csak éppen ezt hányják az arcodba az ún. hírekkel, amiket már rég nem is nézek.

Dark Archon

Ezt őszintén sosem értem, hogy miért érv az, hogy mások még sokkal rosszabb időkben is felelőtlenül, biológiai ösztön alapján cselekedtek, ezért mi is tegyünk úgy?

Nyilvánvaló, hogy nem lesz "tökéletes" pillanat. De például az én generációm lényegében most abban nőtt fel, hogy szisztematikusan lerohasztották körülöttünk az országot, és mostanra minden külföldi nagyhatalom is teljesen nyíltan megőrült. Azért hadd szabadjon már mérlegelni picit.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ez az "ilyen világra", ami teljesen fals érv. Szerencse, hogy az őseid mondjuk az 1500-as években nem így gondolták, pedig tutira sz*rabb világ volt, mint most. A világ meg olyan, amivé teszik az emberek, avagy, amire felkészíted az utódaidat.

Meg aztán viszonylag szerencsések vagyunk, még - ha bizonyos okok miatt nem is érezzük annak - hogy ide születtünk. Lényegében természeti csapásoktól, veszélyes állatoktól mentes övezet. Meg fegyvert sem tarthat akárki.

Egyébként meg engem is csak így 50 felé kezdett el foglalkoztatni, mi marad utánam. Illetve egyre többször hasít belém a felismerés, hogy lassan, de biztosan vége a dalnak, már tutira a "B" oldal forog.

david139: nekem volt vagy 2 év, mire tudtam valamit kezdeni a gyerekkel. A sírás sem a megfelelő reakciót váltja ki belőlem. De túléltük. Az tényleg gáz, hogy te hiába neveled a gyereket, ha más nem, mert olyan szófordulatai, káromkodásai vannak, amiket mi sosem használtunk.

Dark Archon

Én nem igazán akartam gyereket, de nem is voltam annyira ellene, végül lett. Nekem bejött, imádom a gyerkőcöt, csak az első év volt totál horror. Mások gyerekeit azonban ettől nem szeretem jobban, sőt Sok kis halott tekintetű pszichopata geci van, rossz érzés az én vidám, naív kis lurkómat néha közéjük engedni.

Szerintem az rendben van, hogy pl. ne rohangáljon a gyerek a buszon. Az viszont nincs rendben, hogy sokan feszt azzal rinyálják tele az internetet, hogy a babák sírnak a buszon meg repülőn. Ezt nem lehet kontrollálni, a gyerek néha sír, deal with it.

I wish I could have known about the view from halfway down

Ez eddig rendben, de nagyon sokan pontosan olyan primitív szinten ragadnak meg ennek kapcsán, mint amit lejjebb én nyersen megfogalmaztam. (Nyilván nem direktben DA személyének szólt, hanem szerintem mindannyian tudjuk, milyen réteg ontja magából a leginkább az utódokat, ha kell, ha nem.)

De amúgy engem ez a finomított továbbgondolás is taszít, egyáltalán nem illik a világnézetembe. Némileg nárcizmusba hajlónak érzem ezt, hogy hatni akarnék a világra, a környezetemre, meg "nyomot hagyni". Abszolút nem vagyok ilyen fontos, és abszolút nem gondolom, hogy az én igazam továbbadása és terjesztése lenne "A Helyes Út".

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Szerintem azért az, hogy emberek valamiféle "örökség" címén csinálnak gyereket, sokkal több szimpla maszlagnál. Most persze nem egy gamer fórumon kell megfejteni élet és halál kérdését, meg a gyerekvállalást De szerintem elég egy-egy irodalmi klasszikust elolvasni, hogy máris egyértelművé váljon, hogy mi miatt "lényeges ez" sokaknak (mármint szinte mindenkinek az emberi történelemben). Én kicsit abba az irányba kezdtem el tolódni, hogy szinte semmi más nem marad meg az emberből az utódain kívül, nemcsak fizikai értelemben, hanem minden kulturális és emberi jósággal együtt is, amit átadsz nekik, és remélhetőleg aztán ők a következőknek, satöbbi. És pont ez világít rá a legtöbb embernél arra is, hogy semmit nem számít, hogy TE ki vagy - az sokkal fontosabb (lesz), hogy mások kik a világban, elsősorban a szeretteid, és ebbe különösen beleértve az utódaid. Szóval az "örökséget" szinte senki sem úgy értelmezi ebben a kontextusban, szerintem, hogy TE magad fennmaradj, hiszen ez lehetetlenség. Az "örökség" pont azt jelenti, hogy elfogadod, hogy te nem maradsz fenn, és a gyereked (meg az ő gyerekei) az egyetlen módja annak, hogy valamilyen módon tudj hatni a világra, másokra, igazi módon.

Persze ezt a meglátásomat erősen befolyásolta Dosztojevszkij, szóval nyilván százféle vélemény létezik még De én egyáltalán nem tartom maszlagnak azt, hogy a gyereked a záloga az örökségednek - és ilyen értelemben valamiféle halhatatlanságnak. Meg annak, hogy másokra tudj hatni a világban.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Az "örökség" részét én sem tudom értelmezni.

Ha tettél bármit életed során, akkor úgyis fennmarad a neved. Ha annyit tettél, hogy beleélveztél valakibe, hát... Gratulálok? Either way, te halott vagy, szóval nem teljesen mindegy? A racionalitás teljes mellőzése ilyen maszlag okkal létrehozni egy új emberi tudatot.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Dettó, ha szeretnék is utódot, ilyen világra biztosan nem. Úgysem hiszem, hogy pár évtizednél tovább húzzuk ezt az egészet. + elfogadom azt is, amit DA írt, de belőlem ez is totál hiányzik, hogy foglalkoztasson, mi marad utánam az elhantolás után. Ahogy a családnevemet sem szeretném tovább vitetni, jó ez így.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Én is nagyon hálás vagyok, hogy otthon teljes az egyetértés abban, hogy se gyerek, se házasság. Ez persze páromnál még változhat, de remélhetőleg nem fog. Ő 32, én 41 leszek ma-holnap. Szeptemberben leszünk 10 évesek. Nekünk annyi elég, hogy szeretjük egymást, boldogok vagyunk és támogatjuk egymást mindenben is. Sosem éreztem késztetést, hogy utódom legyen. Főleg erre a pusztuló világra. Így is a szívem szakad meg néha, ahogy látom doksifilmekben hogy ba**zuk tönkre az egészet. Sajnálom az unokahúgaimat, de ugyanakkor nagyon remélem, hogy az Ő generációjuknak talán még normális élete lehet és nem konzervből kell majd friss levegőt szippantaniuk és élelmiszerért meg iható vízért harcolniuk. Bár ahogy a dolgok állását nézem, lehet már sajnos nekünk sem adatik meg a békés és nyugodt élet, mert csak nem bír magával egyik nagyhatalom sem. Előbb-utóbb valaki rakétákat akar majd indítani. Az abszolút elcse**ett módon kezelt migráns helyzetről meg inkább ne is beszéljünk az EU-ban...

"Tanító mondjuk nem lennék, az biztos."

Jaja, és több okból sem jó sztem. Három nővéremből egy tanító, ketten óvónők - mindannyian megfogalmazták már, hogy mindig megbánják, hogy hazaérve pont a sajátjuknak reagálnak türelmetlenül, mivel nap közben munkában emberfeletti türelemmel kell kezelni mindenki másét...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Nem, de meg lehet kérni normálisan is a szülőt / gyereket, mert egyébként a busz tényleg nem játszótér. Vagy az nem elb@szott, hogy már kapásból ingerülten szólsz egy gyerekhez? Mert attól (is) lesznek ilyenek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű, mert nekem is erőt kell vennem magamon a sokadik után.

Csak emlékeztetnem kell rá magam, hogy én milyen voltam. Meg nekik tényleg ez a természetes, hogy rohangálnak, játszanak. Az sem elvárható igazán, hogy üljenek a fenekükön evéskor. Ülnek eleget az iskolában, aztán a saját lányomon is észreveszem, hogy miután hazajött, akkor éli ki a szóf*sási és mozgáshiányos hajlamait.

Múlt hétvégén tartottuk a lányom születésnapi partiját, 13 7-8 éves lány volt nálunk a szüleik nélkül. Mikor már a fele összejött, megkérdeztem a nejem, hogy normálisak voltunk-e, mikor ezt kitaláltuk... De ahhoz képest nem volt semmi gond, el voltak szépen. Tanító mondjuk nem lennék, az biztos. Viszont látni a gyerekeken, hogy milyen jól szórakoztak, azért megérte.

Ugyanez igaz a gyerekvállalásra is. Persze, több vele a "probléma", mint nem, de az a szeretet, amit kap az ember, mindennél többet ér. Más meg nem marad az ember után, miután elföldelik, a gyerek az egyetlen igazi örökség.

Dark Archon

Gondolom te még tapsikolnál is a kis szarosnak aki a busz folyosóján rohangál visítozva. Ha szerinted ez a játék és ez a normális akkor nem velem van a baj. Csak az a gond, hogy ebben a mai elb@szott világban már senki nem mert szólni, a szülő meg nemes egyszerűséggel szarik rá vagy csak belefáradt.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Ilyenről még én sem hallottam Az esztelen pénzosztás helyett a szombati munkanapokat kellene eltörölni.

I wish I could have known about the view from halfway down

Ki gondolta volna, hogy téged ez is zavar. De a többiek agymenése is megér egy misét, persze, nem meglepő, hogy ennyi élettel inkompatibilis egyén van itt ebben a beltenyészetben. A számodra "idegesítő" gyerek magyarul játszik, ahogy te is tetted annak idején.

Én mondjuk se az előző, se a mostani melóhelyemen nem dolgoztam egy percet sem szombaton, mert vagy szabadságot vettem ki, vagy szimplán kiadták szabadnapnak.

Shadowguard, tudom, hogy nem vagy normális, de arra élvezni, hogy leugatsz egy gyereket... büszke lehetsz magadra. Remélem, egyszer az egyik vehemensebb szülő fejberúg egy ilyenért, és a te arcodat nem fogják összerakni.

Dark Archon

Úgy egy évtizede azon szopok, hogy legalább a saját életemet végre valamennyire élvezzem, teljesen elképzelhetetlen számomra is, hogy aztán önszántamból ilyennel agyonvágjam. És igen, az utóbbi időben egyre inkább megfogalmazódott bennem is, hogy már a fix párkapcsolat sem való nekem...

Gyerek meg mindig is teljesen kizárt volt, nekem ehhez sem affinitásom, sem kedvem, sem türelmem. Én vagyok az az ember, aki ha kell, lenyomja az egész napos monoton munkát, vagy szó nélkül vár 3-4 órákat valakire egy helyben ülve, vagy nem bassza fel magát az arcába hepajkodó idiótán - de nem, egy gyerek tíz perc után is sok.

Vagy felidegesítenek a vinnyogó akaratoskodással, a direkt ellenszegüléssel, vagy csak szimplán kedvem nincs odafigyelni szegényekre, annyira untatnak. Egyik unokahúgom iszonyat beszédes, konkrétan elfelejti a monológjai közben, hogy egyáltalán eredetileg miről beszélt, az arcomat le tudnám tépni, ha véletlenül pont engem talál be. Tisztában vagyok vele, hogy biológiailag ez mind normális, és a fejlődésük része, de míg egy kismacska/kutya ezen időszakát átvészelem, és tudom kezelni, az emberi megfelelője ennek már teljesen inkompatibilis velem.

Az meg már csak ráadás, hogy elvi szinten is teljesen ellene vagyok a gyerekvállalásnak.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Én nem tudom elképzelni, hogyan lehet szülőként egyáltalán létezni, emberként funkcionálni. De az tuti, hogy az idegeim nem bírnák. A környezetemben minden szülő kimerült idegroncs, akiknek megváltás a munkahely, ahova menekülhetnek. Hálás vagyok azért, hogy bennem nincs semmilyen vágy a családalapításra. A házasság gondolatától is viszolygok. Nem szívesen adnám fel azt a függetlenséget, amiért elég sokat dolgoztam. Félreértés ne essék, ha valaki boldog családapa/-anya, tök rendben van és elfogadom, csak ne próbáljon róla meggyőzni, hogy ez milyen jó lenne nekem is. Másik, amit rühellek, amikor elvárják, hogy körülöttük és a gyerekük körül forogjon a világ - elég népszerű ez a mentalitás.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Hát kénytelen vagy elviselni, mást nem tehetsz az ember könnyen tud alkalmazkodni bármihez, így az állandó őrjöngést is meg lehet szokni. Sajnos az a baj, hogy sokan 1-2 próbálkozás nevelés után inkább beletörődnek és alkalmazkodnak, megszokják, hogy ilyen a gyerek, így fel sem tűnik már nekik, ha vállalhatatlan az utód. Sok mini diktátor lesz emiatt. A kedvencem, itt az egyik szomszéd is ezt vallja, hogy este sokáig dolgozik, ezért alig látja a gyereket, akkor meg abban a kis időben nem akar vele veszekedni. Na ez látszik is a kis hitleren.
Egyébként a mi gyerekeink otthon néha elég fárasztóak, főleg, ha unatkoznak, de amúgy máshol eléggé visszafogják magukat. Néha meg hosszú órákig eljátszanak együtt.
És sokat veszekedünl velük, de ezt hívják nevelésnek. A kis szarosok imádják feszegetni a határokat

Szenvedély nélkül a foci halott.

"de el nem tudom képzelni, ezt 0-24-ben hogy lehet elviselni"

Gondolom gyereke válogatja. De például kedves barátoméknál is a nagyobb gyerek egy ördögfióka volt kiskorában, a kicsi pedig egy áldott kis buddha gyerek. Legalábbis 1,5 éves koráig, mert onnantól megszállta a démont és őrjöng, akaratoskodik, az őrületbe kergeti néha szülőket. Azt mondják mindig, hogy saját gyerekkel más. Az kevésbé idegesítő meg sokkal türelmesebb vagy vele. De itt is a szülők adott lelki állapotán meg a nevelési stílusán múlik. Ahol elkanászodtak a gyerekek és kezelhetetlenek, ott látszólag ki vannak készülve a szülők és semmi energiájuk. Ahol betalált a nevelés és még szerencséjük is volt a gyerekkel, ott gondolom 90%-ban kiegyensúlyozottság és béke honol otthon és a családi programokon egyaránt. Az én két unokahúgom is hihetetlen jól nevelt, le a kalappal az édesanyjuk előtt(95%-ban az Ő érdeme szerintem). Már egész fiatalon elvoltak egyedül szépen csendben, mindig elfoglalták Magukat valami kreatívval. Szót fogadtak és egyből csinálták, amit kértek Tőlük. Mondjuk ez az, amit én láttam. Ki tudja mi volt, amikor nem voltam ott.

Szerencsére nálunk nem hozzák be soha a gyerekeket, nem is jó az senkinek (szülőnek sem, gyereknek sem). Én amúgy is mindenkit minden szar miatt HO-ba küldök, úgyse nézi a HR. Pl valaki beteg, vagy a gyereke beteg, tudom, hogy úgyse fog otthon nagyon dolgozni, de inkább, mint bent szenvedjen, meg hivogassa 10 percenként a gyereket, hogy mit csinál éppen (régebben volt ilyen is, kurva idegesítő).

Nekem van 2 gyerekem, de szerencsére elég normálisak, mondjuk mi visszük sok felnőtt programra magunkkal, ahol biztos idegesítőek (tegnap sörfeszten voltunk, minden második ember elbotlott bennük, mert nem néznek lefelé. Ellenben legtöbbször csak ültek és itták a limonádéjukat csendben). Boltban mondjuk néha fárasztóak (főleg ha kismotorral csapatják ), de hát ez van, kell nekil az élmény

Szenvedély nélkül a foci halott.

Én ilyenkor simán bevállalom a sértődést, kaptam már össze ezen kollégával, hogy fegyelmezze meg a gizmóját. De amikor még tömegközlekedtem a buszon is simán rászóltam az ülések között rohangászó gyerekre. Finoman, a magam módján, hogy sírva rohant anyucihoz. Mondjuk szerencséje, hogy nem én voltam a buszsofőr, olyan satuféket nyomtam volna neki, hogy mai napig se rakják össze az arcát...

Strandtól és hasonló helyektől meg alapból távolt tartom magam, maximum a ritka nagybevásárlások alkalmával futok bele egy-egy hisztis gizmóba, de arra is inkább veszek ki szabadságot és hétköznap délelőtt intézem. Nekem egy nap belefér, anyukámnak meg úgyis mindegy mikor viszem el vásárolni.
Egyedül a mozitól szoktam félni, de szerencsére amikre én megyek oda (többnyire) nem engedik be a kölyköket. Maximum néhány Miyazakira hozhatnák el, de azok meg feliratosan mennek

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Hivatalos fix nap home office nincs, de magánügyekre, betegségre lehet kérni. Az előző szombatokra mindig kértem, de most sok munkám halmozódott fel és jól jött, hogy egy fél szombati napot dolgozzam. Bentről azért hatékonyabb, mint otthon a laptop kis képernyőjéről. Tévedtem. Legközelebb újra kérni fogok, ha szombati munkanap van, mert így semmi értelme bejönni. Még a rosszul halló munkatársam is becsukta az ajtaját, őt is annyira zavarta a rohangászás és mutatta nekem, hogy szerinte is ez így szürreális...

Mostanra viszont már csak egy gyerek maradt, aki egymagában már nem olyan hangos (persze még mindig idegesítő azért), így nekiálltam annak, amit terveztem...

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Ez miafasz, ilyen "megoldás" létezik? Meg nekem fura, hogy nincs óvoda, két nővérem is (ex-)óvónő, minden lófaszért bent kellett legyenek, mert volt igény felügyeletre, ez meg ugyebár konkrét munkanap országszinten.

Amúgy ha ez céges szinten így megy ilyenkor, nem tudnál te HO-t kérni?

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Peace: Nah igen, mi is már így megyünk nyaralni, visítozó és sikítozó gyerekeknél, ahol még a szülő is beáll közéjük, kevés elviselhetetlenebb dolog van. Nekem ugyan nincs gyerekem és nem is tervezek, de el nem tudom képzelni, ezt 0-24-ben hogy lehet elviselni. Ha valaha lesz is, akkor csak örökbefogadással és csak egy idősebb példányt, kihagyva minimum az első 6-7 évet.

Aryx: Ne is mondd, itt is van néha kollégák között is olyan hangoskodás, hogy elnézést kell kérnem telefonbeszélgetés közben és elvonulnom / rájuk csukni az ajtót (én olyan open helyen ülök, ahol nem tudok bezárkózni).

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Nem tudom eldönteni, hogy a gyerekeket, vagy a gyerekes szülőket utálom-e jobban. De azok a kollégák is viszik a prímet, akik nekiállnak ilyenkor gügyögni a gyereknek.

Én szerencsés vagyok, mert zenével szoktam dolgozni, de amikor senki nem hozza be épp a gyerekét, néhányan néha akkor is állat módjára tudnak hangoskodni, egyik fakkból a másikba átkiabálni, miközben én online meeten vagyok vagy valami nagyobb elmélyülést igénylő munkában vagyok. Az open office gyönyörei. Ha meg tök normálisan szólok, akkor én leszek minden jónak az elrontója. Mint a gyerekek bazmeg.

Szerencsére többnyire nyugi van, de ez inkább annak köszönhető, hogy a többség hozzám hasonlóan hol bejár, hol nem. De legalább a ledolgozós szombatok kötelező szabik.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

"Ti mit csinálnátok?" Felkötném magam! Ide szerencsére nem hordja be senki a pulyákat. Előző munkahelyemre néha behozták őket és kivoltam idegileg, mert tényleg üvöltenek/visítanak és meg vannak őrülve. Semmi keresnivalójuk egy munkahelyen.

Mi kimondottan vadásszuk a gyerekmentes hoteleket és wellness lehetőségeket. Nincs annál jobb érzés a világon, mikor tudod, hogy egy büdös kölök se fogja megzavarni a feltöltődésedet!

Értem én, hogy szombat van és szopás ilyenkor dolgozni, én se szívesen jöttem be, de azt a gyakorlatot, hogy ilyenkor a gyerekes szülők behozzák a porontyaikat, rohadtul meg kellene szüntetni, mert képtelenség a rohangászó gyerekek zsivalyában bármit is dolgozni, de még csak elviselni is rohadtul nehéz és szétmegy a fejem, még fülhallgatóval is, aminek a zajszűrése egy kalap szar, hiába hirdetik, hogy van értelme. Máskor mindig komoly kollégám pedig ahelyett, hogy fegyelmezné a gyerekeit, inkább beáll hozzájuk rohangászni és állatot üvöltve játszani. Ha ezt szóvá tenném, teljes sértődés lenne a vége, egy gyerekes szülőnek nem lehet ilyen megjegyzéseket tenni. Miért nem lehet ilyenkor home office-t kérniük, amikor ilyen indokkal, hogy nincs ovi / bölcsi, lehetne? Most benyomtam maxra a zenét a fülemben, de így megint nem tudok dolgozni, sosem tudtam zene mellett, de legalább a zsivalyt és rohangászést nem hallom. Ti mit csinálnátok?

Amúgy máshol is ugyanezt tapasztalom, pl. jakuzziban, strandon, bármely egyéb helyen, ahol az ember pihenne, lazulna, ha idegesítő gyerek van, jellemzően a szülők fegyelmezés helyett inkább magából kikelve beállnak közéjük üvölteni és rohangászni. De ha az ember szóvá teszi, akkor mindig sértődés van.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Azon mosolyogtam, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy a hozzuk a háziorvosi váróban trécselő nyugdíjasok szintjét, de ez is része az életnek, ezért jó is, ha időnként őszintén szóba jönnek a nyavalyáink.

Én ezért igyekeztem mindig mozogni a meló mellett meg rendszeresen járok masszíroztatni is. Az utóbbi 2 évben szerencsére melóban is van lehetőség ilyen kis 20 percesekre. De sajnos a kor előrehaladtával tényleg csak jönnek az újabb tünetek.

Elröppent ez a 22 év egy szempillantás alatt. Mintha tegnap regisztráltam volna be ide...

Talán az életkor nem is lenne gond, ha az életmód nem ilyen lenne, de hát a többség egész nap a gép előtt sorvad, én is.

Még csak 34 leszek, de már mindenféle bajom van. A jobb térdem a legrosszabb, folyamatosan lehet kattogtatni, belenyilall időnként a fájdalom, meg ha nem tudom sokáig kinyújtani, akkor ilyen fura érzésem van, mintha nőne benne a nyomás, és egyre kellemetlenebb.
A csuklóm is elkezdett fájni mostanában, illetve a kézfejem is, ezt annak köszönhetem, hogy részegen behúztam egy acélszobornak 10 éve.

A váll/nyak izmok meg fixen be vannak állva, már el se hiszem, hogy létezik más állapot

I wish I could have known about the view from halfway down

Ez amúgy annyira nonszensz, az én fejemben kb. tegnap még itt a fórumozók zöme iskoláskorú volt, és legfeljebb a hormonokkal volt a baj (nyíltak is a topicok ). Most meg jönnek a wall of textek, hogy itt fáj, ott fáj, gyógytorna, fizioterápia. Jobbulást mindenkinek, de ezt nem akarom elfogadni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Nekem könyökkel az volt a mázlim, hogy már a masszőröm küldött el az ő mesteréhez, hogy majd segít. Hála az égnek tényleg profi volt és 3 alkalom alatt helyretette. De előtte 8 hónapig alig javult. 10 fizikoterápiás kezelés se igen hatotta meg. Sajnos most jön ki minden. Alkar izmok feszülése is gondolom évek óta csak gyülemlett. Most az egész napos egér+billentyű meg az otthoni rengeteg kontroller használat meg az ujjakkal ugyanez. Eddig tartotta magát szegény kis testem, aztán most elengedett.

Nekem most a koleszterin ilyen! 2 évvel ezelőttig patika volt a laborom, most meg folyamat megy fel. Legutoljára már 6,2 volt és 4,5 a normális érték teteje. Most már gyógyszerrel akar bombázni a doki, mert próbáltam normálisan enni 3 hónapig, de akkor sem ment le az érték.
Én mozognék, de az égiek nem engednek vissza! Bicajos órákra járok legalább, az is valami. De ugye a cross-al kiegészítve lenen az igazi a heti 3-4 alkalom....