MondoCon 2011. ősz - fotógaléria (Hírek)

Ezek közül csak Evangeliont és Elfen Liedet láttam, de ezek jellemzően olyanok, amikben a remek ötletet elszúrták néhány amatőrséggel. Pl. az EL-t a bazi hosszú visszaemlékezésekkel és a kb. 3 soundtrack végtelenített lejátszásával, többek közt. Persze a tucatshouneneket (mint Bleach) lekörözi ezerrel. Az én listámon a drámák vannak elöl. Némelyiknél csak akkor tudom elképzelni, hogy nem érzékenyül el még a felnőtt férfiember is, ha abszolút érzéketlen, vagy abszolút elutasító a műfajjal szemben.

Innen nekem a tűzróka a kedvencem, gondolom másnak is, és még csak nem is anime Nagyon ötletes.

Sztem nincs ezzel semmi gond. Mondjuk én nem öltöznék be az biztos(nem is vagyok elég ügyes egy ilyen öltözék elkészitésére), de képeket mindig szivesen nézek. 1-1 ruhában rengeteg munka van. Ez is csak egy hobbi, mint annyi minden más a világban.
Amugy nálam az anime-k kb. felváltották a filmek/sorozatokat, egyszerüen hollywood annyira tönkretette a filmipart, h jo ha évente 1-2 film miatt látom értelmét, h moziba menjek. Sorozatokkal is igy vagyok nem találok inyemre valot. Viszont anime-k, hiába rajzoltak mégis rengeteg müfaj van bennük és 1-2 gyöngyszem 100szor többet ér, mint egy tucatfilm. Ráadásul a rajzolás miatt annyi lehetöség van benne amit egy filmnél nehéz megvalositani/drága lenne a cgi. Sajnálom azokat akik a magyarországra behozott tucatizék alapján(naruto, bleach, yugioh és egyéb végtelen részes alsokategoriás animek) itélik meg ezt a müfajt. Meg kell nézni egy Evangelion-t, egy Elfen Lied-et, egy Macross Frintier-t, stb. és megváltozik az ember véleménye egyböl

\,,,/O.O\,,,/

Hát igen, abban egyet értünk, hogy minden korszaknak megvolt, megvan, és meg is lesz az aktuális lélekvesztője a fiatalokat tekintve. Mint ahogy írtad, könyv, TV, koncertek, diszkó, internet, stb. Valahol joggal mondja az idősebb korosztály ezekre, hogy mi ez, WTF, ne menj oda / ne csináld, mert rossz irányba visz. Biztos nagyfater is nézett apámra nagy szemekkel, mikor bőrdzsekiben járkált, és Iron Maident, Deep Purplet meg ilyeneket hallgatott. Mert ugye nagyfater nem abban a korszakban nőtt fel, hanem egy másikban. Szóval szerintem lehet mindent csinálni, csak ésszel, nem szabad átesni a ló túloldalára, mert nem biztos, hogy az már egészséges. Itt gondolok arra, hogy őőő. Nem vagyok pszichológus, de ugye más karakter személyiségét veszi fel. Tehát lehet egyfajta önismeretbeli probléma is, és egy másik személyiségbe menekül, mert úgy érzi jól magát, de aztán a szürke valóságban meg nem. Biztos van olyan is, aki már már betegesen rajong egy egy karakterért, vagy szerelmes lesz egy rajzolt nőbe / férfiba. De persze csinálja csak mindenki akinek ez tetszik, hisz ettől leszünk különlegesek, egyediek, személyiségek. Éljék csak ki a művész lelküket, ne fojtsák el. Rajzoljanak, varrjanak, írjanak, stb. Csak ez a beöltözősdi nekem még kicsit ismeretlen víz. Mint írtam nekem is megvannak a kedvenc karaktereim mindenféle filmből, miegymásból, néha játszottam a gondolattal hogy fú tök jó lenne birodalmi rohamosztagosnak, vagy Mad Maxnek beöltözni, de itt kb. megrekedt a folyamat. Ha kicsit boncolgatjuk tovább a pszichológiai részét a dolognak, akkor biztos hogy az adott lelki világunk tükröződik azon a karakteren akit szeretünk, komolyabb szinten. Emlékszem amikor oda vissza voltam a Mad Max filmekért, és baromira bejött a ruházat, hát akkor nem voltam valami jó passzban. Ugye a film is egy lepusztult poszt apokaliptikus világban játszódik, ahol nincs más csak a magány meg az állandó harc. Hát valami ilyesmit éreztem én is akkor önmagamban, de most hogy jobb a közérzet, azóta a Mad Max mint világ sem érdekel már annyira. Nagyon jó trilógia, egyik kedvencem, de mint világ, környezet már nem vonz. Na mindegy, elkalandoztam kicsit.

Hm, hát köszönöm, de az a helyzet, h nem vagyok én sem kompetens a témában (főleg, hogy 1 conon nem vettem még részt... sőt, a mostaniról még csak nem is tudtam, mert most először el sem hívtak - talán megunták a sorozatos lemondásaimat ). A khm, "véleményem" meg továbbra is változatlan, mint amit az előző con topicjának első pár hsz-ében írogattam össze.

Szerintem kár itt mindenféle pszicho- és szociológia összefüggéseket keresni a dolgok mögött. Egy fiatal szubkultúráról van szó, akik negyedévente 1x szeretnék magukat jól érezni, mégis mi baj van ezzel? A 19. században a könyveket átkozták, mint a fiatalság megrontóját, a 20.-ban a tévét, majd a számítógépet és a nintendót, ma az internetet, facebook-ot, mobilt és az animét. És lám, még mindig létezik emberiség. Messze nem arról van szó, hogy korcsosulna a világ, egyszerűen csak folyamatosan változik, és ez a tény az, amivel sokan nem tudtak megbékélni az elmúlt ~1000 évben.
Mert az egy dolog, hogy engem tökre ugyanígy zavar a deviantart-os példád, de ha megnézed a képek alkotóit, nem egyet találsz, aki más műfajban is elkezdett idővel alkotni. Ha a gyerek nem barátkozik össze az animékkel, talán sosem lesz dA-s accountja, sosem keresi meg magában a talentumait.
A japánokat meg szintén felesleges hibáztatni, sokan nem beszélnek róla, de ott is kinézik az otakukat (animefüggőket); talán még jobban is, mint nálunk. Ők inkább mangáznak.

Amúgy Firefox lett a kedvencem a mostani felhozatalból.

Spike: Tőled meg jöhetnek képek továbbra is, mint bennfentes.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Ha nem lett volna olyan baromi hideg, tök jó lett volna, bár csak szombaton tudtam kint lenni.
Viszont hárman is felismerték az Orimura Ichika CP-met, tehát volt sikerélmény xD

Igen, az a gond, hogy nem animéken nőttél fel. Most mondanám, hogy kezdj el nézni egy 500 részes One Piece-t vagy 60 részes Fullmetal Alchemist: Brotherhoodot (hogy csak nagyobbakat említsek). Nem tudod majd megnézni az elvontsága miatt, pl. már a nagy szem is zavar téged. Amúgy eddig 1 olyan haverom volt akivel megtudtam nézetni egy animét (Death Note) és olyan volt mint te. Szóval semmi sem lehetetlen...
Ez a beöltözök egy karakternek cucc (néha) már nekem is sok. Talán mert még nem voltam conon. Nem tudom... egyébként ilyen művészi lelkek szeretik kiélni magukat és megmutatni, hogy ők milyen jó ruhákat tudnak maguktól csinálni + az egyik kedvenc karakterükbe beöltözni biztos jó...

Szerintem leginkább egy hobbihoz lehetne hasonlítani. Van aki filmeket szeret nézni, van akinek a zene a mindene, megint mások szinte minden megjelenő játékot megvesznek és azokat nyomják. Engem személy szerint sose zavart, hogy valami élőszereplős vagy rajzolt-e. A South Park remek és ismert példája ennek. Felnőtt fejjel legalább annyira (sőt, több rálátással bizonyos dolgokra még akár jobban is) élvezem mint gyerekként.

Kétlem, hogy sokáig maradna amúgy a dominanciájuk. A 80/90-es években felnőtt generáció van rácuppanva nagyon, de nemsokára el fog tűnni ez a fellángolás, ahogy mindig minden ilyesmi elenyészik. Meg nem mondom a szociális és pszichológiai okokat, hogy miért pont ez az irányzat lett ennyire felkarolva most és miért nem mondjuk a finn versekért rajong a célcsoport.

Úgy vélem, hogy ez a beöltözősdi abból is származik legalább részben, hogy kell egyfajta...(hogy is fogalmazzak most úgy, hogy ne sértsek meg vele senkit) gyermeki lelkesedés ez iránt a szubkultúra iránt. Pont amiatt, hogy sokan rázzák a fejüket: "rajzfilmet nézni felnőttként? De éretlen!" A hihetetlen liberálissá vált világ mellékterméke talán, de csak spekulálok, nem vagyok pszichológus. Ma már sokkal több mindent lehet és nem kell elfojtani ha valakiben maradt gyermekiség.

Ugyanakkor ott van a sokkal komorabb jelenség, az eszkapizmus is, ha már a beleélést emlegetted (a FF helyesírás ellenőrzője rám szólt, hogy nincs ilyen szó, úgyhogy ez alatt a fantáziavilágba való "menekülést" értem, csak hogy egész biztosan világos legyen). Minél többet nézik a sorozatot és fizetnek a termékekért, az ipar annál jobban jár és annál többet ad bele. A főszereplők nagyon nagy többsége annyira üres személyiség terén, hogy bárki bele tud bújni a bőrébe. Aztán történnek vele a szuper dolgok és a máris jobban érzi magát. Anélkül, hogy bárkit is meg akarnak ítélni a külseje alapján, ha alaposan a máz alá nézünk egy-egy ilyen fotósorozatnál azért láthatjuk, hogy valószínűleg nem mindenkiért kapkodnak a fiúk-lányok.

Itt meg van egy közösség, aminek a tagjai ugyanolyan komolytalanok de ugyanakkor elfogadóak is. A hagyományőrzők korhű ruhát öltenek és íjászkodnak egyebeket mellett, ez a csoport meg a kedvencének öltözik.

"I guess I have a soft spot for pretty faces"

Az anime csak azt jelenti vegul is hogy rajzfilm. A stilusat nem hatarozza meg. Tehat legalabb akkora kulonbsegek lehetnek 1-1 alkotas kozott, mint 2 normal film kozott. Van krimi, horror, vigjatek, sok minden. Es meg Star Warsos anime is van ha jol emlekszem.

Quoth the raven, `Nevermore.'

Én is tudom hogy nem vagyok vele tisztában, írtam is hogy "távol áll tőlem ez az egész manga / anime világ."
Nekem az egész (akkor maradjunk a példámnál) Star Wars világ, szellemiség sokkal valóságosabb, mint egy olyasmi világ, ahol nagy szemű baba arcú lányok, srácok vannak, vagy kőkeménynek rajzolt karakterek jönnek mennek szoba méretű fegyverekkel. Egyik másik nekem is tetszik, haverom mutatott párat a komolyabbak közül (legalábbis számomra), azok jók voltak. Az egyik a Mardock Scramble: The First Compression volt, a másik pedig az Evangelion. Tehát nekem egy Star Wars sokkal kézzel foghatóbb, mint bármi ami a többi képen szerepel. Na mindegy, valószínű azért nem értem, mert nem szeretem az animét / mangát.

Szerintem te nem vagy tisztaban azzal mi is az anime. Csak azokat az olcso izeket lattad amiket a magyar TV megvett es nem a normalis sorozatokat. Az meg hogy miert kell beoltozni? Nem tudom, en nem tennem. De mindenesetre jo par jelmez kivitelezese igen profi, igy mar csak az is merdemli az elismerest. Amugy meg ha Vader jo volt mi a baj a tobbivel? O nem kitalalt figura?

Quoth the raven, `Nevermore.'

Lord Vader for president, a többihez nem tudok mit hozzáfűzni. Értem is meg nem is. Úgy vélem ez egy korszak, amit idővel kinő az ember. Lehet azért mondom ezt, mert távol áll tőlem ez az egész manga / anime világ. Félreértés ne essék, elfogadom hogy van, csak szerintem egy kicsit már sok, erős. Tehát amikor deviantarton rákeresek valamire, és a találatok fele anime és manga, akkor elgondolkozom hogy most mi van ezzel a világgal. Lehet én vagyok maradi vagy konzervatív, de nem hiszem. Tehát azt próbálom megérteni, hogy mi az az irdatlan nagy dolog, amit ezek a sorozatok rejtenek, nyújtanak, hogy tizen huszon éves korosztályok világszerte oda vannak meg vissza tőle. Én valamiért nem tudnék ilyen szinten egyesülni a karakterrel. Pedig én is szerettem mindenféle karaktert, Mad Maxtől kezdve Darth Vaderen át Shepardig a Mass Effectből van sok féle. De ez azért már túltesz a farsangi kategórián, mikor 10 évesen beöltözünk robotnak, cowboynak meg miegymásnak. Valaki elmondhatná, hogy mi a poén abban, hogy beöltözök egy kitalált karakternek, és egy kitalált karakter személyiségével egyesülök, és azt egy mély fanatizmussal imádom. Mondjuk lehet rájátszik az, hogy ma már nem a Tom & Jerry, Flinstone család meg ilyenek mennek a Cartoon Networkon, hanem kicsit extrémebb rajzfilmek. Széles látókörű vagyok, tehát nem zárkózom el új dolgoktól, de ez a része a világnak még érthetetlen számomra. Gondolom mert nem ebben nőttem fel. Olvasgattam a képek felett található linkek kommentjeit, szívesen elolvasnám Aryx és Sir Spike véleményét a témában.

Wotan 5-dik kommentje elgondolkodtató itt:
http://www.pcdome.hu/forum.php?action=ll&t=20479

Ez a téma az alábbi cikkhez kapcsolódó hozzászólásokat tartalmazza:
MondoCon 2011. ősz - fotógaléria (Hírek)