Ez volt 2024

Nekem így első pici gyerekkel nem meglepő módon a gyerek körül forgott az év. 2024-et 8 hónaposan kezdte, és szerintem így az 1 éves kortól van a peak parent experience. Elmondhatatlan ez az élmény, ahogy megnyílik neki a világ, ahogy fejlődik a kommunikáció, meg az a szeretet, amit ad. Illetve itt sikerült kikeveredni az életünk összeomlásából is Újra mentünk helyekre, pl strand meg hasonlók, újra vannak hobbik.

Ezen felül nagy esemény volt a költözésünk, iszonyatos minőségi változás az életünkben. A költözés oka az volt, hogy kellett nekem egy iroda, mert home officeban vagyok nagyrész. Olyan lakást sikerült viszont találnunk, ami fényévekkel jobb, mint az előző. Kétszer akkora, 30 nm erkély, hegyoldalról a naplemente felé tekintő óriási ablak fal, modern, 8 éves lakás. Ezt már gyerekbiztossá is tudtuk tenni, mindez együtt hatalmas plusz az életünknek.

Illetve megvettem életem első autóját is, ami szintén azért kicsit dobott az életünkön. Mondanom sem kell, hogy mindez együtt nem tett jót a havi félrerakott pénzmennnyiségnek

Munkahely okés, szakmai fejlődésre van lehetőség. Kicsit sok a stressz meg a kihívás, 2025 meg eszméletlen kemény lesz (legacy fost migrálni PaaS azure szervizekre).
A csapatom zömét kicserélték, engem meg átvett a bank, akiknek dolgozom, az outsourcing cégtől, akik kivittek Svájcba. Az új csapat nem tökéletes, sőt, de fejlődünk. Sajnos most abban az életszakaszban van bank, amikor indiában veszik fel az embereket, olcsóért. Fárasztó nap mint nap magyarázni ezeknek az embereknek, hogy mi az a minőségi szoftver, az hogy "működik", mért nem elég.


2025-re tervezzük egy második gyerkőccel tönkretenni az életünket, ezenkívül a munkahelyi helytállás a cél. Bónusz objektív a német tanulás, de ez még sosem sikerült, illetve a heti 3 kondit fenntartani.

I wish I could have known about the view from halfway down

Sziasztok! Előbb nézzük a negatívakat. Év elején sajnos másodszorra kerültem be a pszichiátriára súlyos depresszióval. Önként mentem, mert nem szerettem volna úgy járni, mint 2 éve, amikor bevettem 1,5 tégely Frontint és ezzel belőttem magam lekötözve, katéterrel a helyi pszichiátriai osztályra. Hálás lehetek a feleségemnek, hogy kitartott mellettem és minden nap meglátogatott. Szóval mivel nem rejtegetem, még munkahelyen sem, Bipoláris affektív zavarral küzdök, ami az egész életemben el fog kísérni, de jó esetben gyógyszerekkel kezelhető.
Ennyit erről.
Tavaly októberben meghalt egy cicánk 10 évesen rákban, ami szintén megviselt, akkor is sz@rul lettem. Utána lett egy kicsike ugyanolyan cicánk, akiről kiderült idén októberben, hogy egy halálos betegségben szenved: FIP. Fekete piacon lehetett gyógyszert kapni (injekció / szuszpenzió) kínai gyártás. 2019 előtt ez a betegség egyelő volt egy halálos ítélettel. Az áttörést a koronavírus kutatás és antivirális szerek fejleszése volt, rájöttek, hogy a macska koronavírusra is jó (lehet), FIP = macska koronavírus halálos mutáns változata. A 84 napos kezelés kb. 75. napján tartunk, de nagyon jól van Marcika. Utána jön a szintén 84 napos megfigyelési időszak, gyógyszerek nélkül, Szóval drukkuljatok.
Pozitív dolgokkal szeretnék zárni:
- Itt lehetek ezen a fórumon köztetek
- Feleségemnek álma volt egy új kocsi, nagy nehezen sikerült lízingelni egy új VW-t, egy élmény amikor Te adod meg mi legyen benne. Egy automata váltós, elektromos rásegítéses, kamerás, kb 4,7 L / 100 km városon belül + főút
- És ami a legfontosabb, találkoztam itt a fórumon 2 nagyon kedves és jó emberrel: Aribeth és Peace. Akikkel kezdetben multiban toltuk az Elden Ring-et. Amióta megvan a PS5-öm (kb 6 hónap) csak az ER megy 95%-ban, zseniális egy jéték, eltekintve pár kezelhetetlen fő gonosztól.
Jelenleg Aribeth-tel a mai napig toljuk, hangulatomtól és időtől függően, meg ugye amikor Ő is ráér!
Ha valahol szavak összefolytak, elnézést, az apósom gépén nagyon vacak a space, szóval Boldog Új Évet kívánok mindenkinek egészségben, szeretetben és tényleg örülök, hogy van eza fórum, ahol mindent el lehet mondani! Pusszantás!

Ez volt az első év, amikor beérett, hogy 2022 végén államiból átnyergeltem a versenyszférába. Megjártuk Szlovéniát, Angliát, Lengyelországot és Norvégiát. Párom még egy hetet Görögben is pancsolt a barátnőivel. 2 hónapja megleptük magunkat egy G4-es OLED-el, úgyhogy azóta még inkább hatalmas az öröm! Kiolvastam 30 könyvet (csak munkába járás alatt olvasok tömegen) és kijátszottam 19 játékot, ami számomra a nagybetűs kikapcsolódás és töltődés. Szeptemberben pedig jól megünnepeltük, hogy 9 éve vagyunk együtt az én drága Szerelmemmel.
Sajnos december elején a sürgősségin benntartották és másnap meg is operálták szegényt vakbél gyulladással. Úgyhogy lényegében majdnem a teljes hónapot itthon töltötte lábadozással, de remélhetőleg hamarosan teljesen felépül!
Így telt ez az esztendő. Én azt kívánom, hogy soha rosszabbat! Meglátjuk mit tartogat számunkra a 2025....

Fú, az az RSV dolog durvának hangzik. De örülök, hogy rendben végződött!

Nálam folytatódott az a “kapcsolat”, ami még tavaly kezdődött, de júliusban végérvényesen véget ért. Nem túlzok, de ha visszagondolok, soha ekkorát nem csalódtam még életemben - pedig hát erős ez a mezőny. Szóval ezért kellettek a korábbi pofára esések; különben sosem tanulom meg, hogy az ezredik pofon után is fel lehet állni. Mondjuk nem volt rossz 10 hónap ez - olyan volt, mint egy szép álom, és ennek megfelelően az elejétől a végéig semmi nem volt igaz belőle.
Ennek a pozitív hozadéka volt, hogy ezt követően 2-3 hónapig kurva jókat game-eltem, ritkítottam azt a backlogot, és még pár klasszikust is újrajátszottam. Az önbizalmam mondjuk ekkor 0-án volt, így extra kihívás volt a munkahelyen előadást tartani.
Ha már munkahely, igen, biztos panaszkodtam már itt is, hogy a szakmai kihívás az kb. 0, és van, hogy egy hétig, két hétig semmi meló nem esik be. Ugyan folyamatosan képeznek minket, a munka nagyrésze attól még 90%-ban copy and paste jellegű. De jól fizet, elfogadtam, hogy megszakadni nem kell, és egész évben ki tudom pihenni magam. Most próbálom magam visszaszoktatni az olvasásra, és múltkor felfedeztem, mennyire alkalmas is erre a munkaidő.
Az ősszel aztán rögtön össze is ismerkedtem valakivel, aki segített túllendülni a fent vázolt csalódáson. Tenkjú.
Aztán idén is kipróbáltam pár új gokart pályát, és novemberben elkezdtem shinkendózni, mert csak simán megjött hozzá a kedvem. Tehetségem az nincs hozzá, de azért dolgozom rajta, hogy messziről, módosult tudatállapotban, sötétben, távolról hunyorítva egy laikus számára minimálisan hasonlítson a shinkendóra az, amit leművelek.

Összességében ez is egy mostly positive év volt, kb. mint az előzőek, szóval annyira talán nem panaszkodhatok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Szeretem ezt a topicot, mert mindig át lehet ilyenkor gondolni, hogy mi is történt 1 év alatt.
Az év eleje elég szar volt, februártól 2 hónapig beteg volt az akkor még csak fél éves gyerekünk, ebből 1 hét kórház is, amikor közel volt hozzá, hogy lélegeztetést is kapjon (ok, inkább úgy írom, hogy segítséget, tehát önállóan is ment neki, de nagyon szarul). Mint kiderült RSV, aminek a maradványai sokáig megmaradtak, majd utána totál bizalmatlan és félős lett hónapokig minden idegentől. Fasza volt. (kb. 5 hónap alatt kinőtte azért ezt is)
Közben meghalt a nagymamám is, szóval felváltva jártam be a kórházba a gyerekemhez és a nagymamámhoz. Nagyon rossz volt látni őt leépülni, de legalább el tudtam tőle köszönni. Tudtam, amikor kijöttem tőle, hogy többet nem fogunk találkozni...
Mindezt tetézte egy munkahelyi konfliktus, ahol az egyik beosztottam óriási hisztit csinált a senioritási besorolása miatt. Olyanokat mondott, írt, cselekedett, amiért bármikor felnyomhattam volna, de inkább felvettem a kesztyűt. Végül ő húzta a rövidebbet, ez van.
Ezek után szeptemberben kirúgták a közvetlen főnököm, a helyére pedig új embert vettek fel. 1-2 hónapig mindenki azt kérdezte tőlem, miért nem én lettem helyette - elég fura szituáció volt. Cserébe én meg kaptam egy összevonással plusz 7 embert, szóval lett teendőm bővem, amit amúgy eléggé élveztem egy ideig. Év végére azonban eléggé káoszba fordultak a cég körüli dolgok, szóval most várjuk a következő híreket. Engem mondjuk nem zavar, szeretem a változatosságot.
Nyáron az autóm felmondta a szolgálatot, az autópályán elfolyt a hűtővíz, szerencsére éppen le tudtam róla jönni és egy parkolóban füstölgött csak (szóval ha megyek vele két percig lehet ki is gyullad az autópálya közepén???) Milyen jó lett volna a két hátsóülésen becsatolt gyereket kitépni a forgalomban, miközben az egyik akkor még járni sem tudott amúgy...)
De legalább lett egy zsír új kocsim
Sajnos a meló és a két gyerek eléggé lefáraszt annyira, hogy ezen kívül semmi hobbi, semmi pihenés, így kezdek eléggé kiégni és alig tudok örülni dolgoknak.
De hogy valami pozitívat is írjak, remélhetőleg lassan vége a keményebb résznek a kisgyerekkel és picit talán fellélegzünk, lesz talán időnk egymásra is meg új hobbikra. Meglátjuk.

szerk: az év jelenete az EB meccs volt számomra, Stuttgartban, a helyszínen. Még egy túra fért bele idén, Amszterdam, az kevésbé volt meccs szempontjából jó, de azért túrában az volt.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Nálam vízválasztó év. Ugyanazon nap ugyanazon órájában vettünk házat és vettem át az osztályvezetői feladatokat az elődömtől. Ez volt május elején, de előtte 10 éves lettem a munkahelyemen, átvettem egy kitüntetést és előadást tarthattam. Jól indult tehát az év, a házvásárlással szerencsénk is volt, a szüleimmel beköltöztünk egy ikerházba, igaz, csak szeptemberben véglegesedett a költözés, amihez jól jött a vezetői della.
Aztán nagyon gyorsan megszoktam a vidéki életet és az ingázást, de a vezetősdit nem, nem is ragaszkodtunk egymáshoz, így visszakaptam a régi pozimat. Sajnos a mentális egészségem így is ráment, de gyógyulok.
5 tetoválással lettem gazdagabb, fogytam, majd visszaszedtem ugyanazt a 8 kilót, eljutottam Hamburgba, és álltam a Barba Negra színpadán. Ami lehet, hogy az utolsó koncertem volt, mert év végén kiléptem a zenekaromból.
A legfontosabb, hogy macskás ember lettem, a klasszikus "kettő lett, maradhat?"-szitu, és élvezem minden másodpercét.

Megnyitom, hogy idén se maradjunk Ez volt topic nélkül. Bár nem pörög már úgy az élet a fórumon, de amíg egy páran tudunk egymásnak írogatni, addig talán még lesz erre is igény. Írjatok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”