Ez volt 2024

Fú, az az RSV dolog durvának hangzik. De örülök, hogy rendben végződött!

Nálam folytatódott az a “kapcsolat”, ami még tavaly kezdődött, de júliusban végérvényesen véget ért. Nem túlzok, de ha visszagondolok, soha ekkorát nem csalódtam még életemben - pedig hát erős ez a mezőny. Szóval ezért kellettek a korábbi pofára esések; különben sosem tanulom meg, hogy az ezredik pofon után is fel lehet állni. Mondjuk nem volt rossz 10 hónap ez - olyan volt, mint egy szép álom, és ennek megfelelően az elejétől a végéig semmi nem volt igaz belőle.
Ennek a pozitív hozadéka volt, hogy ezt követően 2-3 hónapig kurva jókat game-eltem, ritkítottam azt a backlogot, és még pár klasszikust is újrajátszottam. Az önbizalmam mondjuk ekkor 0-án volt, így extra kihívás volt a munkahelyen előadást tartani.
Ha már munkahely, igen, biztos panaszkodtam már itt is, hogy a szakmai kihívás az kb. 0, és van, hogy egy hétig, két hétig semmi meló nem esik be. Ugyan folyamatosan képeznek minket, a munka nagyrésze attól még 90%-ban copy and paste jellegű. De jól fizet, elfogadtam, hogy megszakadni nem kell, és egész évben ki tudom pihenni magam. Most próbálom magam visszaszoktatni az olvasásra, és múltkor felfedeztem, mennyire alkalmas is erre a munkaidő.
Az ősszel aztán rögtön össze is ismerkedtem valakivel, aki segített túllendülni a fent vázolt csalódáson. Tenkjú.
Aztán idén is kipróbáltam pár új gokart pályát, és novemberben elkezdtem shinkendózni, mert csak simán megjött hozzá a kedvem. Tehetségem az nincs hozzá, de azért dolgozom rajta, hogy messziről, módosult tudatállapotban, sötétben, távolról hunyorítva egy laikus számára minimálisan hasonlítson a shinkendóra az, amit leművelek.

Összességében ez is egy mostly positive év volt, kb. mint az előzőek, szóval annyira talán nem panaszkodhatok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Szeretem ezt a topicot, mert mindig át lehet ilyenkor gondolni, hogy mi is történt 1 év alatt.
Az év eleje elég szar volt, februártól 2 hónapig beteg volt az akkor még csak fél éves gyerekünk, ebből 1 hét kórház is, amikor közel volt hozzá, hogy lélegeztetést is kapjon (ok, inkább úgy írom, hogy segítséget, tehát önállóan is ment neki, de nagyon szarul). Mint kiderült RSV, aminek a maradványai sokáig megmaradtak, majd utána totál bizalmatlan és félős lett hónapokig minden idegentől. Fasza volt. (kb. 5 hónap alatt kinőtte azért ezt is)
Közben meghalt a nagymamám is, szóval felváltva jártam be a kórházba a gyerekemhez és a nagymamámhoz. Nagyon rossz volt látni őt leépülni, de legalább el tudtam tőle köszönni. Tudtam, amikor kijöttem tőle, hogy többet nem fogunk találkozni...
Mindezt tetézte egy munkahelyi konfliktus, ahol az egyik beosztottam óriási hisztit csinált a senioritási besorolása miatt. Olyanokat mondott, írt, cselekedett, amiért bármikor felnyomhattam volna, de inkább felvettem a kesztyűt. Végül ő húzta a rövidebbet, ez van.
Ezek után szeptemberben kirúgták a közvetlen főnököm, a helyére pedig új embert vettek fel. 1-2 hónapig mindenki azt kérdezte tőlem, miért nem én lettem helyette - elég fura szituáció volt. Cserébe én meg kaptam egy összevonással plusz 7 embert, szóval lett teendőm bővem, amit amúgy eléggé élveztem egy ideig. Év végére azonban eléggé káoszba fordultak a cég körüli dolgok, szóval most várjuk a következő híreket. Engem mondjuk nem zavar, szeretem a változatosságot.
Nyáron az autóm felmondta a szolgálatot, az autópályán elfolyt a hűtővíz, szerencsére éppen le tudtam róla jönni és egy parkolóban füstölgött csak (szóval ha megyek vele két percig lehet ki is gyullad az autópálya közepén???) Milyen jó lett volna a két hátsóülésen becsatolt gyereket kitépni a forgalomban, miközben az egyik akkor még járni sem tudott amúgy...)
De legalább lett egy zsír új kocsim
Sajnos a meló és a két gyerek eléggé lefáraszt annyira, hogy ezen kívül semmi hobbi, semmi pihenés, így kezdek eléggé kiégni és alig tudok örülni dolgoknak.
De hogy valami pozitívat is írjak, remélhetőleg lassan vége a keményebb résznek a kisgyerekkel és picit talán fellélegzünk, lesz talán időnk egymásra is meg új hobbikra. Meglátjuk.

szerk: az év jelenete az EB meccs volt számomra, Stuttgartban, a helyszínen. Még egy túra fért bele idén, Amszterdam, az kevésbé volt meccs szempontjából jó, de azért túrában az volt.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Megnyitom, hogy idén se maradjunk Ez volt topic nélkül. Bár nem pörög már úgy az élet a fórumon, de amíg egy páran tudunk egymásnak írogatni, addig talán még lesz erre is igény. Írjatok.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”