Hiszel a sorsban???

Félreértettél szerintem

Én azt, hogy "Ezt úgy értettem ahogy a 13. emeletben van" az előtte lévő hozzászólásomra írtam. Mert azt kérdeztem "hanyadik gép lesz ez". Ez kétértelmű, mert fel lehet fogni úgy is, hogy a mi világunkban már sok Mátrix gépet építettek, és ez egy új lesz, és úgy is, ahogy a 13. emeletben, hogy eleve egy szimulációban élünk, és a szimuláción belül építünk meg egy újabbat. Ez utóbbira gondoltam én, csak hogy biztos ne legyen félreértés a 68. üzenetben kiegészítettem.

Egyébként értem, amit a 69. üzenetben írsz

"i hurt myself today | to see if i still feel | i focus on the pain | the only thing that's real..."

Igen, de úgy értettem, hogy a film üzenete szempontjából ez is csak jelképes. Vagyis nem csak a fizikailag elérhető határokra kell itt gondolni, hanem bármi másra, amin túl már csak a semmi van (jobb definíciót sajna nem tudok, de szerintem megérted a lényegét).

Természetesen úgy értem, ahogy a 13. emeletben volt..

"i hurt myself today | to see if i still feel | i focus on the pain | the only thing that's real..."

"Mellesleg Matrix-gépet szerintem nemsokára fognak csinálni."

Igen, de hanyadik gép lesz ez?

"i hurt myself today | to see if i still feel | i focus on the pain | the only thing that's real..."

Ez a 13. emeleti stuff csak egy példa volt. Igazából sosem tudod elérni a határaidat, mert úgy csinálták meg, hogy biztos ne érj el olda. Az is benne van a pakliban, hogy fogod magad és elindulsz oda, ahol még nem jártál. Persze abban a virtuális világban a bárpultos nem volt valós személy, csak abban a világban létezett. Az ő számára (ha nem szólt volna bele a külső világ) csak az létezett volna. Te sem tudod, mi van a kulisszák mögött, csak éled az életed ebbe a világba. Elméletileg lehetséges, hogy van Matrix, 13. emelet világa, Wired vagy Dark City, de ezt se megcáfolni, se megmagyarázni nem tudod. Emiatt persze nem is kellene törődni ezzel, így is lehet élni, de az embereket hajtja a kíváncsiság, hogy "belepofátlankodjanak" abba is, ami nem az ő létüknek tere (ld.: amikor a Lainben a Wired istene át akart jönni a valós világba).
Talán egyébként ezért is vagyunk emberek (hit, művészet stb... olyan dolgokkal foglalkozunk, amik nem a mi körünkbe tartoznak, de ha sokat foglalkozunk velük, "felnőhetünk" ebbe a körbe; nem vagyok pszicológus, de az tuti, hogy a kultúránk egyik mozgató rugója az emberi kíváncsiság).
Mellesleg Matrix-gépet szerintem nemsokára fognak csinálni. Ezek ugyanis nem megjelenítik a világot valahova, nem kell csúcs 3D grafika, itt arról van szó, hogy az agyunkkal (lelkünkkel) lép kapcsolatba a gép (mint Isten a hívőknek). Tehát ha elhitetitek az aggyal, hogy van, akkor az van. Ilyen egyszerű az egész. Ezt figyelembe véve pedig az a legnagyobb sci-fi, hogy van körlöttünk valami.

"Néha ha nincs jobb dolgom belegondolok abba hogy én most hogy lehetek itt ahol vagyok? Vagy valóság-e ez ami körülöttem van, vagy létezek-e én egyáltalán? Ehh, tulképpen egyikkel se írtam le rendesen mibe is gondolok bele, leírhatatlan, szóval mondjuk az hogy a puszta létbe, és én mindíg beleszédülök ebbe.
Nem tudom van-e sors, vagy valami hasonló, de elméletileg lehetséges egy ilyen bonyolult világ leprogramozása, mint a mienk szerintem. Ha így nézzük, és egy sz.gép futtatná a mi világunkat, mint mi egy Sims-et ahol gondolkodnak a sim-ek, valami iszinyatos teljesítményű gép lenne hozzá szükséges, de ezt leszámítva talán mi is tudunk majd ilyet csinálni. Valami olyasmire gondolok mint a 13.emelet c. filmben volt ha valaki látta."

Hányszor elgondolkodtam én is ezeken. Pont a 13. emelet hatására tettem fel az egyik legérdekesebbkérdést magamban:

A filmben ugye az van, hogy "menj, menj amíg tudsz, törj át minden határt, korlátot, és akkor meglátod majd!" Mint később kiderült a szimulált világ határát. Ezt a filmben megoldották azzal, hogy rengeteg mérföldnyire ott volt a szimulált világ vége.

Ekkor én megnyugodtam, hogy ez lehetetlen, én már rengetegszer utaztam jóval többet. Igenám, de akkor elkezdett asszociálni az agyam: valóban mentem, amíg tudtam, áttörtem minden korlátot? És akkor beugrott: Körbeutazhatom akárhányszor a Földet, akkor sem mentem el a végletekig, mert egy dogon nem tudok tovább jutni: a világlágűrön. Lehet, hogy az űr a vége a szimulált világnak? Én úgy gondolom hogy a 13. emeletben hasonló gondolat volt leegyszerűsítve.

Ugyanúgy, mint ahogy a Dark Cityben is: Ott az volt, hogy az űr közepén egy város nagyságú bázison az Alienek kísérleteztek az emberekkel. Az egész bázis gyakorlatilag egy város. Az emberek nem vették észre, hogy soha nincs nappal, hogy a metrónak nincs végállomása! Minden éjszaka áthangolták őket. Éjfélkor sokan új ént kaptak, az órák átáltak este 6 ra asszem(MÁR sötét van!), és mindenki ment tenni a dolgát. Fel sem tűnt nekik, hogy nincs nappal, mert a hangolás során azt írták be a memóriájukba, mintha lett volna!

Tovább nem fejtegetek, mert nagyon rámjött az álmosság. Remélem nem voltam túlságosan offtopic

"i hurt myself today | to see if i still feel | i focus on the pain | the only thing that's real..."

Néha ha nincs jobb dolgom belegondolok abba hogy én most hogy lehetek itt ahol vagyok? Vagy valóság-e ez ami körülöttem van, vagy létezek-e én egyáltalán? Ehh, tulképpen egyikkel se írtam le rendesen mibe is gondolok bele, leírhatatlan, szóval mondjuk az hogy a puszta létbe, és én mindíg beleszédülök ebbe.
Nem tudom van-e sors, vagy valami hasonló, de elméletileg lehetséges egy ilyen bonyolult világ leprogramozása, mint a mienk szerintem. Ha így nézzük, és egy sz.gép futtatná a mi világunkat, mint mi egy Sims-et ahol gondolkodnak a sim-ek, valami iszinyatos teljesítményű gép lenne hozzá szükséges, de ezt leszámítva talán mi is tudunk majd ilyet csinálni. Valami olyasmire gondolok mint a 13.emelet c. filmben volt ha valaki látta.

YEP YEP! - Kipling :P