Pont, hogy nem. Egy légiós leszerelés után bemegy bármely médiumhoz és azt mondja "most jött haza a légióból és van egy rakás sztorija" tuti megkapja az 1 órát meg a csatorna sztárriporterét aki aztán fölteszi neki a szokásos "hány embert őlt?" "milyen embert őlni?" "milyen kislányokat erőszakolni majd puszta kézzel megölni?" etc kérdéseket. Mégsem jut minden napra egy ilyen sztori. Az igazi légiós leszolgálja az idejét, haza jön(vagy nem) és éli tovább az életét.
Hogy miért megy el az már egy összetett kérdés. Csak azt tudom, hogy én miért mennék. Mindig is vonzott a katonai pálya és ennek szépségei, de pár éve ez számomra elérhetetlen volt. Viszont most, hogy elértem egy szintet kiíváncsi vagyok helyt tudnék e állni a legjobbak közt. Ha elmennék és bekerülnék lehet nem is érdekelne a 15év hanem csak az első öt, de be akarom bizonyítani magamnak, hogy megtudom csinálni. Mindemellett annál jobb érzés aligha töltheti el az embert, hogy a szegénységben, a kilátástalanságban sínylődőkben a puszta jelenlétemmel reményt és biztonságérzetet nyújthatok(közhely tudom, de én még hiszek ebben még akkor is ha az ottlétem valójában csak egy kapitalista állam érdeke). Persze ha kiderülne, hogy ez az egész kúrvára így működik az első adandó alkalommal otthagynám a francba az egészet.
Bérgyilkosok? Akkor a debrecenei könnyűlövész dandár 250 fős gyorsreagálásű alakulata is az, hiszen, ha natonak bárhol szüksége van rá akkor őket is viszik harcolni függetlenül attól, hogy Magyarországot közvetlen támadás érné.
Igen, Magyarországon a hatvanéves a halált várja. Vegetál, siránkozik, nosztalgiázik.
Nekem lényegtelen. Nem bírom elviselni az öregséget és a vele járó fizikai és szellemi problémákat amik úgyanúgy megvannak nyugaton is. Persze ha esetleg úgy hozza az élet, hogy gyereke(i)m meg családom lenne biztos másképp gondolkoznék csak én nem tervezek ilyeneket. Az, hogy most odafigyelek, hogy ne csinálja hülyeséget elővigyázatos legyek csak a szüleim miatt van. Tudom, ha történne velem valami az nekik fájna na ez az amit gyűlölök, de velük mégsem ülhetek le beszélni, hogy inkább nevessetek, mosolyogjatok ha meghalok ne pedig sírjatok mert ezt a barátokkal, haverokkal könnyen meg lehet beszélni, de a szülőkkel nem.
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
