Most nem egészen osztom a véleményed (végre már
), az ok:
Vegyük csak elő mindkettőnk egyik nagy kedvencét a Call of Juarezt.
Min. 9 órás játékidő és az is egy FPS.
Én a CoJ-t !egyszuszra! vittem végig és baromi nagy élmény volt!
Minden percét élveztem, egyszer sem léptem ki a winbe ásitozni.
Ha egy játék jó, akkor az hosszú órákra leköti az embert, ha nem jó NEM SZÓRAKOZTAT eléggé, akkor jön az unalom.
Igaz, letolhattam volna 6 nap alatt is a 6 fejezetet, de akkor is unalmas lett volna.
Lehet, hogy más a "para szintünk", de elhiheted, hogy pl én nem tudok a Silent Hill sorozattal játszani, mert nem bírom azt a nyomott, beteg légkört. Ehhez képest a FEAR EP hangulata sehol sincs.
De lehet, hogy ez az ok:
Emlékszem anno a Kör 1.-et egyedül néztem meg úgy, hogy semmit nem tudtam róla... aznap este WC-re sem mertem kimenni.
Aztán megnéztem a Kör 2.-öt (bele is aludtam) és már kisebb volt a borzongás, aztán az erdeti Ringu 0-át, Ringu 1-et, a 2-öt és végül a Spirált!
Ez utóbbi 4 elég ütősre sikeredett, sokszor kirázott a hideg a filmek alatt.
De ettől az amerikai Kör koppintásos Almától, már olyan szinten immunis lettem, hogy ez a a kislányos, csúszó-mászós fasság már nem, hogy nem ijeszt meg, de nem egyszer azon vettem észre magam a FEAR EP közben, hogy vigyorgok, mint a vadALMA, amikor megjelenik Alma (-alma piros alma bumm).
Azt viszont be kell valjam, hogy a közepe felé kezdett valami átjönni a hangulatból, de aztán ez tova is szállt.
Ha már kiegről van szó, a HL 2: Episode One pl. sokkal jobban bejött, mint ez.
The Enrichment Center reminds you, that the Weighted Companion Cube will never threaten to stab you and, in fact, cannot speak.
