Hiszel a sorsban???

Sokan azt írtátok, hogy magunk irányítjuk a sorsunkat.
Sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Szerintem az élet értelme ( az egész emberiségre nézve ) a tudat, az elme szabadsága, vagyis az, hogy mi irányítsuk az életünket, ne pedig a ránk ható tényezők, a külső okok.
Még mindig az a szent meggyőződésem, hogy valójában kiszolgáltatott élőlények vagyunk.

Két fő külső ok létezik, ami meghatározza életünk alakulását: a társadalom és a génjeinkbe programozott genetikai kódok.
A törvények, a jogrend, egyszóval a társadalom normái szűkítik tudatos cselekedeteink körét ( már ha beszélhetünk tudatos cselekedetről ).
Megszabja, hogy mit kell, szabad és illik csinálnod és persze azt, hogy mit nem szabad tenned.
A génjeinkbe programozott kódok, információk alapvető viselkedéskultúránkat, gandolkodásmódunk és ízlésünket határozza meg és még sorolhatnám...
Ha megtetszik egy lány\fiú, ha szereted a zenét, a szerelem, sex utáni vágy stb. azt nem saját elhatározásodból ered, hanem abból, hogy mit örököltél ( DNS ).

A szabadság, a tudat szabadsága az, ami a valódi létet, létezést biztosítaná.
A mai, civilizált, "igazságtalan" jog és társadalmi rendszerben élő ember egyértelmű, hogy nem a tudatosodást tűzte ki céljául.
Csak tudni szeretnénk, de azt hogy mért szeretnénk tudni már nem érdekel senkit sem.
Abban a hitben éljük le életünket, hogy mindaz amit teszünk az egyéni akarat, a tudatosság következménye, el szeretnénk hitetni magunkkal, hogy az életünknek igenis van értelme, hiszen "én" irányítom, én alakítom életem eseményeit.
Sajnos mi csak az életünk minőségét tudjuk többé-kevésbé saját elhatározásunkból meghatározni.
Az, hogy példaképeket állítunk magunk elé, mind-mind az elégedetlenség jele, és egyből a társadalom "bűnébe" menekülünk.
Ez egy alapvető problémánk : nem önmagunk, hanem "más" szeretnénk lenni, másokat szeretnénk utánozni, követni a példáját.

Számomra már csak egy dolog nem világos:
1. Hogy fogjuk elérni a tudat szabadságát úgy, hogyha:

- a társadalom befolyása alól kikerülve ösztöneink, előre beprogramozott génjeink által meghatározott cselekedeteink úgyanúgy előtérbe kerülnek, mint a társadalmi nyomások.

- megpróbálunk szemet húnyni ösztöneink felett, akkor a társadalom kiszolgáltatott rabjai leszünk.

Még egy gondolat:

Az ember állandó tudásszomja miatt, próbáljuk megfejteni a világ jelenségeit, próbálunk minél nagyobb tudás birtokába jutni.
De javítja -e vajon életkörülményeinket, boldogabbak leszünk -e ha tudjuk hogyan működik a világ?
Mindennél fontosabb az, hogy magunkat ismerjük és értsük vágyaink, gondolataink okát.

Mindenekelőtt újra kell értékelnünk a dolgokat, az információt, melyet befogadunk.

Életünk minőségének megváltoztatásához csak magunkra van szükség, minden más felesleges.

" Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket. "
-Epiktétosz

" Ha rajtad kívül álló dolgok bántanak, nem ők zavarnak téged, hanem a saját, róluk alkotott ítéleted. És neked hatalmadban áll, hogy akár most rögtön kitöröld ezt az ítéletet. "
-Marcus Aurelius

Muad-Dib, aki a helyes utat látja