Kidolgozás közben fel mertem tenni neki egy ártatlan kérdést, ami kellett az egyik tételem bizonyításához (hogy hogy van pontosan a gamma-eloszlás sűrűségfüggvénye). Ez kb. olyan szintű már sztochasztikában, mintha azt kértem volna egy gimis fizikadolgozaton, hogy lehet-e számológépet használni. Mire a válasza: számold ki. Ez meg kb. olyan, mintha azt mondta volna: vonjál papíron gyököt, bazze. Miután 10 percen belül nem sikerült összehoznom (szintén fejből, ugye) az ehhez szükséges konvolúciós összefüggést (ami mellesleg tavalyi anyag, és egy éve használtam utoljára, de ez senkit nem érdekel), odajött, és megmutatta. Ezután végigszámoltam és bebizonyítottam mindent egyedül, de az már őt nem érdekelte. Sokkal jobban érdekelte az, hogy belekössön egy olyan kis ordós becsléses részletbe, amit tipikusan előadáson ő se magyaráz el soha, és ezért az ember otthon órákig ül fölötte, és fogja a fejét, hogy ezt most hogy gondolta.
Ennyi. Semmi más. Teleírtam féltucat papírt, állítom, hogy hibátlanul, de ő csak elvette, fanyalogva végignézte, és kész. Nem is kellett magyaráznom semmit. Volt ez a két kérdése összesen, az egyik a tavalyi anyagról, a másik meg valami idétlen hülyeség. És: "hát ez 4-es".
Igazából a végén már a nyelvemen volt, hogy felemlegetem neki, hogy tavaly tisztára ugyanilyen körülmények között adott 4-est (nem, az még cifrább volt, mert feladatnak kiválasztotta a 40-50 háziból kb. annak a 2-nek az egyikét, amelyiket nem tudtam félév közben megoldani; de vizsgán még azt is megcsináltam ugyanannyi segítséggel, mint fent), és akkor megígérte, hogy idén majd beszámítja. De aztán inkább csendben maradtam jobb a békesség alapon. Meg egyébként is előttem még egy az enyéménél is jobb feleletre adott szintén 4-est, úgyhogy mit ugráltam volna...
Most ezt tényleg nem azért meséltem el, meg valóban kurva jó ez a 4-es is, csak az ember szájíze egy kicsit szar az ilyen után...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
