Nem azert van eleve elrendeltseg, mert valaki elrendelte, hanem mert elrendelodott. Veszunk egy barmilyen rendszert, amiben minden kiindulasi feltetel hatarozott ertekekkel rendelkezik, akkor a rendszer csak egyfele megoldast adhat. Amennyiben megis valtozik valami a kiindulasi felteteleknel, akkor az mar nem az a rendszer. Igy van ez az univerzummal is. A vilag csak egyfele lehet osszesegeben es egyfele volt es egyfele is lesz vegeredmenyben. Mindjart kifejtem,
persze emberi léptéku szemszögbol ez feldolgozhatatlan.
Ha az ember csak pusztán olyan lenne, mint a kavics, akkor nem tudna változtatni semmin, ha viszont nem olyan akkor azt csak két féleképpen tehetné meg vagy meg kéne tudnia változtatnia az egész univerzumot egy pillanat alatt, vagy visszanyúlni és a teremtés pillanatát megváltoztatni.
A kettõ egy és ugyanaz, ha meggondolja valaki, legalábbis hatásában.
De nem valoszinu, hogy erre kepesek lennenk es nem is lehetne sem bizonyitani, sem eszrevenni a dolgot. A cselekveseink ezekszerint elore meghatarozottak ugyan, de egy olyan rendszerben, ami ennyire osszetett: orokles, neveles, regi es pillanatnyi kornyezeti hatasok, fizikai es lelki allapotaink, ehseg, almossag, hormonjaink es a bennunk levo kulonfele szabalyozo vegyuletek mennyisege es osszetetele, alacsony rezgesszamu mikrhullamok hatasa az agyunkra, evszak, napszak, holdallas, kulonfele elvi meggyozedeseink, amik mind-mind hatassal vannak a kedvunkre, gondolkodasunkra es donteseinkre annyira osszetett es atlathatatlan, hogy azt mar nyugodtan lehet egyeni dontesnek nevezni esetunkben, ezert azt eldonthetjuk, hogy akarunk-e valtoztatni az eletunkon vagy hagyjuk magunkat sodortatni az esemenyekkel. Az, hogy melyiket valasztjuk vegul is, tenyleg szinten elore el van hatarozva, de azert valljuk be, ennek a tenynek a tudata is befolyasol minket es akkor mar nem jobb-e azt az elrendeltseget tudni a magunk valasztasanak, amiben azt hisszuk, hogy mi dontunk a sorsunk felol? Bizony ezt be kell vallanunk. Az egesz eletunk sajat magunk becsapasabol all, senki sem gondol magara ugy, mint valami borzacskoba toltott vizes belekre es csontkupacra, holott azok vagyunk, ugyanigy nem szabad arra gondolni, hogy nem mi dontunk, mert a dolog osszetettsege folytan egy resze a donteseinknek tenyleg nem rajtunk mulnak, de ezt senki sem tudja atlatni teljes egeszeben, ezert a dolgokat, amiket atlatunk es pozitiv iranyba valtoztathatunk rajtuk, azt miert ne tegyuk meg, ha mar megtehetjuk? Kontrollaljuk magunkat, legyunk mi is elrendelok, a sajat sorsunk elrendeloi.
Tehat a vegso valasz az, hogy nekunk embereknek a gyakorlatban nem szamit, hogy van-e eleve elrendeltseg vagy nincs. Ezert nyugodt lelkiismerettel gondolhatjuk, hogy van szabad akaratunk, sot kell is gondolnunk, kulonben akar lefekhetunk es meghalhatunk, ezt pedig nem hinnem hogy barki akarna, ha meg nem akarja, akkor keljen fel es jarjon.
Legfelsõ szinten, ahonnan nézve végül is csak egyetlen eseménysort látunk, a legutolsót, az egyetlen és oszthatatlan. Mintha az egyes szint ember nelkul az üledék, a kettes aminel szamolunk az emberi dontesekkel, a fölötte kavargó vízalatti áramlatok, amik alakítják az iszapot alatta, a hármas pedig a levegõ, ahonnan nézve csak a nyugodt tükösima vízfelszínt látjuk. Ami egyenlõ a tulajdonképpeni eleve elrendeltséggel, de jóval azon túl amit mi átlátunk. Valójában ez a szint a valóság ami ÉPP megtörténik velünk, CSAK legfelülrol nézve. Az alap és az emberi szint egyszerre és folyamatosan benne van az összes aspektusával együtt. Úgy kell elképzelni, mint egy kanyargó ösvényt, az emberek rángatják jobbra, rángatják balra, de ezek a kis kanyarok is szintén eleve elrendeltek, és csak egyetlen irányba halad az egész amit nem lehet megmásítani.
Csak a kanyarokról el tudjuk es el is kell hitetni magunkkal, hogy a mieink. De már ez is valami nem? Sokkal jobb, mintha ez ugy valosulna meg, hogy barmit akarunk csinalni, megjelenik a levegobol valaki es egy bottal pofanvag minket, hogy azt nem tehetjuk meg, mert az eleve elrendeltseg nem engedi. Igy mar mindjart mennyivel szimpatikusabb, hogy a szabad akarat illuzioja megvan engedve nekunk, nemdebar?
Ami a legjobb dolog az eleve elrendeltsegben, hogy arra rendeltetett minden, hogy egyre jobb legyen. Hiszen nezzuk csak meg az elovilagot, minden csak tokeletesedik, a novenyek, az allatok, az emberek, a csoportok, az emberiseg es az elmeletek, eszmek, erzelmi vilagok, muveszetek is, nem igaz? Hiszen errol szol az evolucio. Minden egyre jobb lesz, mert magatol kenytelen jobbulni, hogy letezni tudjon
Tehat az elso kerdesre a valasz: azert letezhet egyutt az eleve elrendeltseg es szabad akarat, mert a ketto ket kulonbozo nagysagrendben ervenyes. Ember altal felfoghato mertekekben van szabad akarat, kozmikus szempontbol viszont eleve elrendeltseg van. De az is biztos, hogy az eleve elrendeltseg szempontjabol es kozmikus szempontbol sem baj, ha levagjuk a sajat kezunket, de megsem tesszuk meg, mert rohadtul fog fajni. Ez eleve elrendeltseg? Nem hinnem, ez a szabad akarat. Donthetunk, hogy csinalunk-e hulyeseget. Be kell latnunk, hogy amit az eleve elrendeltseg akar, az nem is olyan hulyeseg. Nem szabad azt hinni, semmi nem iranyit minket, de ki kell valasztani, hogy milyen elvek vezerelnek minket a semmi fele bomlas vagy a valami fele epites?
Alapfeltetelkent el kell fogadnunk, hogy letezik a minket korulvevo vilag, letezunk mi magunk is es ezek kolcsonhatasban vannak egymassal, tehat van fizikai vilagunk, mivel nincs mas ehelyett, amirol legalabb ennyi vagy egyaltalan barmennyi tudomasunk lenne. Ebbol kiderul, hogy a letezes, mint elorelepes a semmivel szemben, tovabbfolytatva a logikat, a ,,semmihez kepest a valami fele lepes'' egyenes folytatasakent, epitest es alkotast, teremtest iranyoz elo, amiben ezt az elvet kovetve jarhatunk el. Most mar van logikank is, ami eleg lenne a csak tisztan fizikai vilagnak, de figyelembe kell vennunk az ember erzelmeit, igenyeit is, mint jelentos befolyasolo tenyezot. Tehat ezzel a harom dologgal kell szamolnunk, fizikai, logikai es erzelmi sikokkal, amik szorosan osszefuggenek, egymastol lvalaszthatatlanok. Ebbe minden belefer, es ami koveti ezt az elvet, mindharom sikon egyforman es egyszerre epito jelleggel, az letjogosultsagot is kap.
