Autót vennék, de milyet? Segítsetek!

Nemcsak a minőség, hanem a presztízs is nagymértékben meghatározza nemcsak az újkori árat, hanem a használtakat is. Erre is jó példa a Lexus: a 12-3 éves példányokért is elkérnek 1.5-2 millát, holott evidens, hogy bármennyire is jók, nem ennyire, ez némileg irreális. Viszont ha egy-két ember ennyiért adja, akkor a többi is, arról nem is beszélve, hogy újkorukban is necces az áruk
Amúgy kocsiknál is fontos az első pár ezer, tízezer futott km, mint ahogy a későbbiekben is-mindegyik kocsit szarrá lehet hajtani és gajra lehet vágni igen záros idő alatt úgy, hogy külsőleg fel sem tűnik semmi.

Attila88: Nem hinném, hogy ez életkorfüggő lenne: én pölö soha nem szimpatizáltam a BMW-vel különösebben. Mindig van bennem egy sztereotípia, hogy használtan nem vennék, mert oly sokan széthajtják, másrészt pedig az „igen vastag aranylánc” is visszaköszön (ámbár tény, hogy a 645-ös az egyik gyengém, igaz, sokkal inkább csupán a külcsín, a belső kevésbé tetszik). Akárcsak a Merci esetében-ez utóbbit általánosságban véve pedig kissé öregurasnak találom. Ebből a trióból a legszimpatikusabb az Audi, amiből a 4-es kicsi, a 8-as meg hülyeség, így marad a 6-os A Volvo pölö nem sugároz afféle sztereotípiákat, mint a fenti három márka, még a SUV-ok sem. Az amerikai autók formavilága általában nem jön be –kivételek persze vannak-, az angol kocsigyártásról lassacskán nem beszélhetünk –bár az X és S Type Jaguárok nem nevezhetők öregurasnak. Francia kocsit nem vennék, mégha a beszállítók révén lassacskán szinte midnegy is lesz, hogy milyen nációjú kocsit veszek. Az Alfa Romeoktól pedig hiába olvasok el, ha egyszer bennem van az a bizonyos para az olasz technikával kapcsolatban. Alapvetően amennyiben az ember nagyobb, ámde sportosabb autót akar venni, akkor a választék erősen beszűkül. Az Accord kívülről zseniális, de belülről kevésbé jön be, a Passat pedig snassz –és ez utóbbi típus –ill a VW általában- jellemző példája a túlárazottságnak: hasonló korú Passat és A6-os ha nincsenek is hasonló árban, de sokszor erősen közelítik egymást, főként pár éves modellek esetében, ami némileg irreális.
Az új Toyota Camry mondjuk mind kül, mind pedig belbecs tekintetében bejön, illetve erősen kétlem, hogy bármiféle minőségi probléma adódna vele kapcsolatban.
Ebből a szempontból is szeretem a Lexust: egy Lexus IS 220-ra, avagy főként egy 220 Sportra semmilyen mértékben nem lehet azt mondani, hogy nem fiatalos, és sportos.

Az első tulaj mennyire határozza meg azt, hogy szabad-e autót venni vagy sem?
Ez most így tudom hülyén hangzik, de motorkerékpárnál van az első 6000 km, ami a bejáratós szakasz és ott kímélni kell (pl. max 3000 fordulat...stb). Ezért netzes ott másodkézből venni, akár kevesett futott motort is, mert lehet ugyan csak 1000 km benne, de az 1. tulaj szart bele és egyből üveghangon ment vele, mely azonnal meghatározza a motor teljes élettartamát (kb. felezi, harmadolja).
Egy keveset futott autónál is megvan ez a veszély, vagy a használtautó vásárlásnál ilyen problémák nem lehetnek?


Új autó v. használtautó?

Nézegettem én is mostanában autókat, de nem minden világos.

Miért jobb egy VW 4-es Golf 76.000km-rel (asszem az utolsó gyártási évéből), egy zsír új 0 km-es Opel Astra Classic-nál? A motor ugyanakkora (1.4 ha jól emléxem, ha nem akkor 1.6). Igaz, hogy az Astra veszít az értékéből, amint kigurulok vele a szalonkapun, de a VW-n nincs semmi garancia, ismeretlen az autó előélete, csak a megtett km-t lehet tudni és azt, hogy a szervizelése is költségesebb.
Lehet a két márka ég és föld, de én mindekettőben ülve nem éreztem azt a végtelen eltérést, amiért a Golf annyival jobb lenne.
A felszereltség ugyanolyan alapközeli mindkettőben, de a Golf-ért még így is 120k-val többet kérnének.

De lehet szrni kell bele és csak évente menni egy kört, de akkor egy '71-s Rolls-szal. Elvégre a vételára közel ugyanannyi mindnek (3.2).

A demokrácia egy helyen található meg az egész Világon: A szótárban.